Kórházi Élet, 1974 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1974-03-01 / 1. szám
1974. március KÓRHÁZI ÉLET Az orvos-egészségügyi dolgozók helyzete, egészségügy-politikai célkitűzések Beszélgetés dr. Zelnik Józseffel, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyebizottsági titkárával. — Kérem, foglalja össze a megyebizottság munkáját: — A Szakszervezetek Megyei Tanácsán belül az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyebizottsága összefoglalja és irányítja a megye egészségügyi intézményeinél és a területen dolgozók által megválasztott alapszervezeteket. A megyebizottság tagjaiból választott tizenöt tagú elnökség élén a titkárral és elnökkel végzi az operatív munkát. Munkájukban természetesen támaszkodnak a reszortfelelősök segítségére, mint, a szakmapolitikai felelős, bér- és munkásellátási felelős, etikai felelős, sportfelelős munkájára. Az elnökség fogadja el a titkári és reszortfelelősök által végzett munkát, jelentést, tájékoztatást, illetve határozza meg a további feladatokat. — Miből adódnak ezek a feladatok? — A feladatok a következőkből tevődnek össze: amelyeket a két választás közötti időben el kell végezni: az MSZMP X. kongresszusának határozatai, a szakszervezetek XXII. kongresszusának, az Eü. Dolgozók Szakszervezetének VI. kongresszusa, a megyei küldöttértekezlet határozatainak alapján. Ehhez kapcsolódnak a párt-, állami és szakszervezeti határoztatok, törvények, rendeletek, amelyek végrehajtási hatállyal bírnak az alsóbb szervek felé. Ugyanakkor még a sajátos helyi, megyei feladatok megoldása a cél. — Melyek az eü. politikai főbb célkitűzései a IV. ötéves terv során? — A megyei kórháznál központi sterilizáló megépítésével a korszerűbb, higiénikusabb ellátás biztosítható. Az ún. j,E” jelű épület rekonstrukciója során kialakított III. sz. belgyógyászati osztály 40 ággyal, 40 ágyas ideg-és 40 ágyas hepatitisosztály már működik. Ezáltal a megyei kórház összes osztályai egy adott területen működnek. A volt hepatitisosztály helyén pedig 19 férőhelyes orvosszállás létesül, amely a fiatal orvosok elhelyezését megnyugtatóan megoldja. A megyei kórház rendelőintézetének építése tervszerűen folyik. A műszaki átadás 1974 végén valószínű és a működését 1975-i ben kezdheti meg. Ezzel egyidőben, válik lehetővé a szakorvosi óraszámok növelése is. A Balassagyarmati Városi Kórháznál elsőként a központi fűtés berendezéseinek felújítása folyik. A kórház szülészeti-nőgyógyászati pavilonjának a megépítése a fő cél, majd ezzel lehetővé válik az egész kórház korszerűsítése is- A járóbeteg-ellátás területén új orvosi körzetek, gyermeki körzeti és körzeti fogorvosi rendelők további építése a terv. A rendszeres és részben, szakorvosokkal történő felülvizsgálat következtében a megye táppénzes helyzete 1971 óta javulást mutat. A megyei 170 férőhelyes csecsemőotthon elkészült. Pásztón, Balassagyarmaton bölcsődei férőhelybővítés történt. Az új 80 férőhelyes módszertani bölcsőde tervezése folyamatban van. 12 új, vagy korszerűsített tanácsadó készült el. Mizserfán működik a 150 férőhelyes korszerű szociális otthon.. A tervezett hét öregek napközi otthonából Pásztón már egy elkészült. A jelenleg Salgótarjániban és tett Balassagyarmaton szervehivatásos házi betegápolást a járások területén is meg kell valósítani. Balassagyarmaton a gyógyszertári központ új székházat kapott és folyamatban van egy új modern gyógyszerraktár építése. — Milyen az eü-intézmények gép- és műszerellátottsága? — Az eü-intézmények gépi és műszerellátottságának a fejlesztése nem a kívánt mértékű. Valamivel jobb ugyan a városi intézmények és rendelők műszer- és bútorellátottsága, de a járási és székhelyközségek ellátottsága lényegesen rosszabb. — Kérem, hogy látja az eü.dolgozók életkörülményeit, és hogy ítéli meg az etikai helyzetet? — Az eü.dolgozók életkörülményeinek javításában sokat jelentett az 1971. bérrendezés, amely az orvosoknál 20—35 %, középkádereknél pedig 15—20% volt. Bár még így is tapasztalható lemaradás más megyékhez képest. Feladat a szakorvosok képzésének segítése, az orvosok és minden eü.dolgozó képzésének és továbbképzésének a minél magasabb szintű biztosítása. Megjegyzendő viszont, hogy több olyan szakorvos, aki a megyei intézményekben nyert képesítést, távozott a megyéből, így a szakorvosi létszám is az országos átlag alatt van. Az etikai helyzet további szilárdítása is fontos része munkánknak. Az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete más társadalmi szervekkel együtt a tárgyi feltételek biztosítása mellett a betegekkel való közvetlenebb kapcsolat megteremtését szorgalmazza. Beszélgetésünket megköszönve kérem, látványos, de az hogy a nem egészségügy minden dolgozója számára rendkívül fontos munkát továbbra hasonló szeretettel végezze. Dr. Marton Tibor Főorvosi (osztályvezetői) értekezletek rangja A főorvosi értekezletekre kórházunkban havonta egyszer kerül sor. Ilyenkor találkoznak az osztályok vezetői, a gazdasági igazgatás vezetői, a személyzeti osztály vezetője, az intézeti főápoló, a pártcsúcstitkár, az SZB-titkár, KISZ-csúcstitkár, de meghívót a kapnak a társintézmények vezetői is. Az értekezlet célja az információk közhasznú kicserélése, hogy segítségükkel a gyógyítás még zavartalanabb és még jobb legyen. A jelenlevők összetételét elemezve azonnal feltűnik, hogy az osztályok, részlegek ezen vezetői irányítják a gondjaikra bízott dolgozók mindennemű munkahelyi tevékenységét. A megye betegeivel foglalkoznak, közben gazdálkodnak a gyógyszerkerettel, anyagokkal, felszerelésekkel. Felelősségteljesen befolyásolni képesek a munkahelyi közérzetet, a fegyelmet, a rendet, tisztaságot. Felelősek a szakemberek továbbfejlődéséért, azaz a kórház rájuk bízott részének teljes tevékenységéért — a hármas követelmény szellemében. A vezetői döntések, így az igazgatói döntések is akkor helyesek, ha előkészítésük kollektív munka eredménye. A kórház igazgatójának döntései meghozatalánál sokfelől segítségre van szükség, így nem nélkülözheti többek között a részlegek vezetőinek támogatását, információit sem- Az elmondottak alapján természetesnek mondható, hogy a főorvosi értekezlet (helyesebben osztályvezetői értekezletnek kellene mondani) tagjai a „bölcsek tanácsát” alkossák, fő támaszai és segítői legyenek az igazgatói tanácsnak. Csupán nagyon részletes tájékoztatásukat kell megoldani, hogy véleményeiket kialakíthassák. A kellő előkészítéssel kialakított vélemény kicserélésének, az igazgatás segítését célzó javaslatok adásának fórumává kell fejleszteni a jövőben a főorvosi (osztályvezetői) értekezleteket. . — k—y — 3 Bővülő új kórházunk Kórházunk új szárnnyal és ezzel 90 ággyal gyarapodott, mivel 1973. november 27-én megnyílt az új 120 ágyas „E” jelű épület. Miután a betegek birtokukba vették, a szép korszerűen átalakított és berendezett épületet 1973. december 10-én megyénk vezetői ihléziül dr. Boros Sándor, dr. Horváth István, dr. Fancsák János, Szoó Bélámé, dr. Bönsch László igazgató vezetésével megtekintették az új létesítményt. Az átköltözés folyamatosan november 27. és december 2. között zajlott le, amikor a hepatitisosztály az úgynevezett „acélgyári kórházból” a földszintre költözött, az első emeletet az idegosztály, a második emeletet az újonnan szervezett III-as belgyógyászati osztály foglalta el. Az osztályok 40 ágyasak, kórházunk betegágyainak száma így 724-re amltkedett. Az új épület beiktatásával lehetőség nyílt az ideg- és hepatitisosztályok 10 ággyal való bővítésére is, illetve az idegosztály helyén, gyermeksebészeti és oirthopaediai részleg megindítására. Kórházunk dolgozóinak száma is 60 fővel emelkedett (jelenleg összesen 792-en dolgoznak kórházunkban), ebből 21 dolgozó az idegosztályon, 22 a III-as belosztályon, 17 hapatitisosztályon tevékenykedik. Az új osztályokon 8 orvos, 37 ápolónő, 12 takarítónő és adminisztrátor teljesít szolgálatot. Ez a fejlesztés hatalmas anyagi áldozatot követelt megyénktől, mivel az új létesítmény feiszerelési költsége 1 582 426 Ft. Elbeszélgetve különböző osztályokon dolgozó a orvosokkal, nővérekkel, takarítónőkkel szavaik egyértelműen azt fejezik ki, hogy jól érzik magukat a világos, jól fűtött, korszerűen berendezett, gépekkel jól ellátott új épületben. Minden osztályon modern kezelő-, nővér- és orvosi szoba szolgálja a nyugodt munkát. Jól berendezett és kényelmes a nővéröltöző is. A folyosót, a kórtermeket műanyag,padló borítja, ez egyrészt esztétikus, könnyein tisztán tartható, másrészt a közlekedés is sokkal zajtalanabb, mint a hagyományos féopiafdiós burkolaton. A szobáik 2-—ű ágyasak, beépített szekrényekkel, mosdóval rendelkeznek. A kórtermekhez ezenkívül fürdőszoba is tartozik. A betegek higiénikus étkezését szolgálja a tálalórésszel egybeépített világos ebédlőhelyiség, mely nappaliként is használható. Az emeleteket két lift és korláttal ellátott lépcső köti össze. A betegek szintén jól érzik magukat és az orvosok, ápolónők áldozatos munkája mellett a szép környezet, a nyugodt légikor is hozzásegíti őket a gyógyuláshoz. Fárasztó viszont és tél időben kényelmetlen a személyzet és a betegek számára egyaránt az udvaron való járkálás, amennyiben át akarnak jönni főépületbe. Főként kényelmetlen az orvosnak éjjel háromszor, négyszer átsétálni az udvaron. Ez a kényelmetlenség azonban hamarosan megszűnik, mivel — az igazgató úr közlése szerint — az Építő és Tervező Ktsz 1974. májusi határidőivel vállalta a két épületet összekötő folyosó megépítését. Örüljünk új részlegünknek, mely az egész megye betegeinek korszerűbb, jobb ellátását segíti elő, s tartsuk meg oly korszerű és jó állapotban, mint jelenleg látható. Magam részéről sikeres munkát kívánok az „E” épület dolgozóinak. Dr. Tóth Piroska A III-as belosztályon Negyven év az egészségügy szolgálatában Egy évforduló mindig jelentős esemény az ember életében,. Különösen az, ha négy évtizedről van szó. Alkalmas a számvetésre, a visszapillantásra. Ennyi ideje szolgálja dr. Merényi Sándor osztályvezető főorvos, i megyei szülész-főorvos a magyar egészségügyet. Orvosi oklevelét 1933-ban szerezte a budapesti egyetemen, majd az újpesti és uzsoki úti kórházaik szülészeti osztályain sajátította el szakmai ismereteit. Tevékenykedett Losoncon, a rendelőintézetben is, majd 1945-ben főorvosi kinevezést nyert a kórház szülészeti salgótarjáni osztályára, később pedig a megyei szülészfőorvosi teendőkkel is megbízták. Azóta lankadatlan szorgalommal dolgozik kórházunk szülészeti osztályán és irányítja, szervezd megyénk anya- és terhes védelmét.Neve szorosan összefonódott a vacuum extracio hazai alkalmazásával. Az eljárást elsőnek vezette be Magyarországom. Nevét, eljárását itthon és külföldön egyaránt ismerik, közleményeit bel- és külföldi szaklapok idézik. Megtisztelő megbízatásnak tett eleget, amikor az 1971. évi Nőorvos Társaság nagygyűlésein e témából a referátumot ő tartotta. Tanítványai közül egyesek ma már főorvosok, kitűnő, elismert szakemberek. Mindennapos szakmai elfoglaltsága mellett jutott ideje közügyek intézésére, intenzív társadalmi munka Szakszervezetünknek végzésére. jelenleg is a megye bizottsági elnöke. Évekig szervezte, irányította a kórház tudományos munkáját és ellátta a Megyei Tudományos Tanács elnöki teendőit. Jelenleg is aktív, sokat dolgozik, olvas, továbbképezi magát. Jelentős szakmai és társadalmi munkásságát kormányzatunk több ízben, is elismerte. „Érdemes”, majd „Kiváló” orvosi címet nyert, a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata kitüntetésiben részesült. Eredményes szakszervezeti tevékenységét, a SZOT elnöksége ezüst-, ill. aranyéremmel jutalmazta.Negyvenéves jubileumát munkával ünnepelte. További eredményekben gazdag éveket és hosszú, egészséges életet kíván a kórház igazgatósága. GOFNOHLAL A S ATKAL A N AY B NA Lassan kezdjük elfelejteni, hogy szép új megyei kórházunk egyes épületei valamikor, nem is olyan régen, katonai laktanyához tartoztak. A háború előtt a jelenlegi EI jelű épületben kapott helyet a laktanya parancsnoksága és ott voltak a tiszti lakások is. Szemben vele — ahol jelenleg a gyermekosztályok működnek. — nyert elhelyezést egykor a legénységi körlet. Bennünket, Nógrád megyei orvosokat a háború előestéjén ide hívtak be SAS-behívóval, itt zajlott le katonai kiképzésünk. Ez a két épület gyászos emlékeket ébreszt bennem még most is. Itt tanultuk a „jobbra át”! „balra át!” „fegyverrel tisztelegj!” vezényszavakra a katonai akc it Banos tizedes úrtól, aki velünk egy szobában aludt és vigyázott ránk Epizódok jutnak eszmbe ebből a 7. időből. Amikor Liposits Géza dr., acélgyári kórházi fogorvosunk a puskával való tisztelgést nem jól csinálta és Banos tizedes úr összeszidta, ő az ő szokott flegmájával csak ennyit válaszolt: „Édes fiam, nekem erre soha sem lesz szükségem!” Visszaemlékszem Felszeghy Miklós dr. volt városi tisztiorvosunk igen gúnyoros, fölényes kijelentésére. Amikor pisztolya tisztántartása „képezte kifogásolás tárgyát” jelentette, hogy ő is látja azt a porszemet az eső végén élbe vágva, ott bal kéz felől. Az az „élbe vágva” sokszor elkeserített bennünket, mert ha az ágyazásnál a takarókat nem élbe vágva raktuk össze, akkor az ellenőrzés az egész ágyat feldúlta és mi újra ágyazhattunk. Ha hiányzott a bakancsunkból egy-egy jancsiszeg, tízszer is le kellett írnunk: „A bakancs talpában 32 szegnek kell lennie”. Kihallgatás lett a vége annak, amikor macskakörmözéssel írtak büntetésül írandó mondatokat a az első mondat alá. Általános volt körünkben, a meggyőződés, hogy a háborút elveszítjük. A háborút el is vesztettük. Amikor a hadifogságból hazajöttem, a laktanya már üresen állott, részben raktárként, részben pedig szükséglakásként használták fel. 1947-ben a város bérbe vette a honvédségtől az épületeket és kollégiumnak lakásoknak meg használták. 1948-ban államosították az acélgyári és bányai kórházat. Előbb városi, majd megyei kórház lett belőlük és 1957. elején az összevont kórház átvette hamadik telepként a laktanya épületeit. Dr.Bódi László kórházi igazgatónk feltette nekem a kérdést, akarom-e az addig sebészeti osztály keretében működő 10 ágyas fül-, orr-, gégerészleget önálló osztállyá alakítani és a laktanyába áttelepíteni. Igent mondtam és 1958. őszén önálló fül-, orr-, gégeosztályként áthurcolkodtunk a laktanyába. Az I. emeleten két kórteremben, 20 ágyas osztály létesült. 1959. február 1-i hatállyal osztályvezető főorvosi besorolást kaptam. Az osztály létesítésében a sebészeten mellém beosztottak Nemes Ilona nővér vezetésével — aki az új helyen főnővér lett — részt vettek a munkálatokban. Ágyakat tologattunk, műtőt rendeztünk be, hurcolkodtunk. Ebben a munkában segítségünkre voltak a legkülönbözőbb üzemek munkásai, Juhász Pista bácsi irányításával. A kórházak államosításakor a két kórház fül-, orr-, gége szakrendelései is egyesültek. A volt bányakórház új, emeletes épületének földszintjén láttam el a sebészettel összevont fül-, orr-, gége szakrendelést. Napomat reggel a kórházban kezdtem a műtétekkel, dél felé pedig „Bestia” nevű motorkerékpáromon száguldottam a volt bányakórházba, hogy ellássam a szakrendelésemet. A laktanyai honfoglalás tehát a fül-, orr-, gégeosztály nevéhez fűződik. A szemészeti osztály létesítése dr. Vén Dezső főorvos vezetésével csak utánunk történt meg, a bőrgyógyászati osztályé még később. Habonyi Zoltán ezekről az eseményekről könyve 73. oldalán csak igen szűkszavúan emlékezik meg. Sajnálom, hogy nevemet a laktanya kórház alapítói közé nem jegyezték fel. Amikor 1960. február 1-én kórházi állásomból felmentettek, az az elképzelésem ellenére történt. Szívem szerint inkább a műtéteket óhajtottam volna, mint a szakrendelést. A két, igen kibővült munkakör azonban sok lett volna. Ennyit arról, amire Habonyi Zoltán igen értékes könyvében hely hiányában részletesen nem térhetett ki. Dr. Filarszky Nándor nyug. főorvos Nándi bácsi a „Bestián”