Giricz Máté (2006)
A Körmendi Galéria, amely a kortárs magyar művészet meghatározó jelentőségű mestereinek, a nagy öregeknek és a középnemzedék mesterekké érett alkotóinak életművét gondozza és közvetíti, másfél évtizedes működése során ezúttal első alkalommal mutat be pályakezdő, fiatal művésznek önálló kiállítást. Az esemény különlegességét fokozza, hogy ez a kiállítás egyúttal a fiatal művész első önálló bemutatkozása is. Giricz Máté festőművész, aki 1999-ben kapott festődiplomát a budapesti Képzőművészeti Egyetemen, első alkalommal jelentkezik a munkássága közelmúlt éveinek terméséből válogatott alkotásokat felsorakoztató önálló kollekcióval a nyilvánosság előtt. A művész tulajdonképpen a tanulmányi időszakot mérlegelve is csak rövid ideje foglalkozik festészettel, hiszen látványtervezői szakon kezdte meg stúdiumait, majd 1997-ben lett Molnár Sándor festőművész tanítványa. Ez az a fordulat, ez az az időpont, amellyel az időszakonként fotóművészeti működéssel megszakított festői pályafutás kezdődik. Napjaink művészetében, e rendkívül polarizált művészeti közegben Giricz Máté tudatosan vállalja alkotói elveit: azt, hogy nem a művészeti tagadás, és nem a meghökkentő újat akarás, és nem is valamely uralkodó trendhez való csatlakozás a művészeti eszménye, hanem a klasszikus avantgarde tradíciók szellemében való azon munkálkodás, amelynek az értékek valamifajta továbbépítése, a festői kutatások elmélyítése a vezérelve. Művészi hitvallásában - megjelölve az őt vezérlő festőcsillagokat is - ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Az alkotás folyamata és a befogadás folyamata egy művész számára szorosan összefüggő jelenségek. Hiszen egy vizuális világban a vizualitás hatása nélkül élni nem lehet. Ezért fontos az önkifejezéskor az azonosulási pont más alkotókkal. Ami nem feltétlenül követést jelent, esetleg inkább a hasonlóság vágyát, vagy annak megtalált örömérzését. Ilyenek számomra: Paul Klee, Rufino Tamayo, Vajda Lajos. Paul Klee életigenlése és ennek megnyilatkozása művészetében, ami a szívemhez közel áll. Rufino Tamayo egzotikus képi világa, amit látásmódommal érzek rokonnak. Vajda Lajos érzékenysége és formái, amik mélyen magával ragadtak." Nos, a Giricz-piktúra eme kis- és középméretű képei - sajnos, a nagyméretű kompozíciók ezúttal nem lehetnek itt - valóban magukon hordozzák e példaképül választott mesterek művészetének ihletését, talán leginkább a festői-formai érzékenységben, a líraiságban, a finomságban, az intellektuális vonzódásban, és a kifejezés mineműségében. Abban, hogy Giricz Máté műveinek nyelvezete, kifejezése is azon a különös határterületen artikulálódik, amely a figurativitás és a nonfigurativitás, a beazonosíthatóságok, a konkrétságok és az elvontságok, a festői képzelet által teremtett motívumok sejtésszerűvé avatott keveredéséből, átmeneteiből épül. Az elvonatkoztatott festői terekben megjelennek-előszűremlenek - vagy feloldódnak - jelszerű motívumok: a napkorong, egy hajó, egy madár, egy hal, egy-egy figurára, vagy emberi alakra utaló motívum, de e szimbolikussá, metaforikus jelenéssé avatott képösszetevők mellett a kompozíciók egyenértékű alkotóelemei az oldott, vagy körvonallal keretelt absztrakt foltok és formák is. Ebben a köztes tartományban - ahonnan a szemlélő, a befogadó elindulhat visszafelé is, az úgynevezett valóság tudott, vagy tudottnak vélt dolgai és az ismeretlen birodalmak, a képzelet, a festői fantázia által megnyitott tartományok felé is - a dolgok nem azok, amik, hanem köznapi jelentéseiken, megszokott formájukon, alakazonosságaikon messze túlmutatók: itt archaikus jelzések és utalások egyesülnek a modern kor formarendjéből merített vizuális jelenségekkel, különös kapcsolatok jönnek létre egymástól távoli kultúrák között. Ezt a rejtett geometriával átszőtt, pasztell árnyalatokra hangolt, meditatív futamokra alapozott festői világot egyként élteti a személyes hang és a kozmikus távlatok szédítő varázsa, átlengi valamifajta misztikum, valamilyen megfoghatatlan transzcendens sugárzás. Giricz Máté olajjal vászonra precízen megfestett kompozíciói egy koncepciózusan kidolgozott, tudatosan vállalt program szellemében születtek meg, a festői értékek, a festői kifejezések erejének töretlen alkotói reményében. Egy tehetséges fiatal festőt köszönthetünk, aki eme képegyüttesére alapozva magabiztosan építheti a XXI. század első évtizedeiben várhatóan gazdagon kibomló munkásságát. Wehner Tibor 2