Állami Főreáltanoda, Körmöcbánya, 1902

Fájdalommal kell jelentenünk, hogy veszteség érte iskolánkat ebben az iskolaévben is. Schiefner János kartársunkat, az áll. főreáliskola id. tornatanárát gyászoljuk. Gostynban (Poroszországban) született. Tanulmányait azonban Magyar­­országban végezte. A budapesti V. kerületi főgymn. I—V. osztályát be­fejezvén, a budapesti keresk. akadémiánál szerzett érettségi bizonyítványt. Tíz évi hivatalnokoskodás után tornatanítói oklevelet nyert, a játéktan­folyamból is, mire a Nagym. Vallás- és Közokt. Ministerium id. tornata­nítónak nevezte ki iskolánkhoz. Lelkiismeretes, önfeláldozó működése 3-ik esztendejében ragadta ki a halál szerető neje és 3 kiskorú gyermeke köré­ből. 1902 szept. 23-án kisértük örök nyugvóhelyére. A temetőben Teveli Mihály tanár a következő szavakkal búcsúztatta el: Mielőtt bezárulna fölötted a sír, kedves pályatársunk, fogadd fájdal­mas szívünk búcsúszavát! Nem szádunk pörbe a gondviseléssel, hogy olyan korán szakított el téged körünkből, mert a gyönge embernek bele kell nyugodnia a változ­­hatatlanba. Csak fáj a gondolat, hogy az élet legszebb idejében kellett porhüvelyednek visszatérnie az anyaföld ölébe, hogy szellemednek oly korán kellett elhagynia földi otthonát, hol még dolgozni akartál, működni szeret­tél volna örömmel, lelkesedéssel. Az ifjúságnak testét akartad edzeni, hogy annál erősebb legyen lel­kének alapja s íme, a te tested mondta föl a szolgálatot. A jó kertész csak a magot hinté el, virágját már nem látható. Hallja meg szellemed itt a fölhantolandó sír szélén a földiek ítéletét: jó ember voltál. Becsületes törekvésed, szíved nemessége, megható ragasz­kodásod családodhoz, ez a te jellemed. Ez fog eszünkbe jutni mindig, a mikor nevednek emléke felújul lelkünkben. Sch­leihn­er János 1867 – 1902. 1*

Next