Állami Főreáltanoda, Körmöcbánya, 1911
Jankovszky Demeter Nekrológgal kezdjük ezévi Értesítőnket. Testületünk egyik régi és kipróbált tagjától búcsúzunk ezekben az első sorokban, az ő emlékének szenteljük ez évi beszámolónk első lapját. Szinte el se hisszük, hogy nyugalmazott kartársunk, Jankovszky Demeter, kidőlt az élők sorából. Szívós, fiatalos természete, melyet csak az utóbbi két év roppantott meg, azt hitette el velünk, hogy az ő pihenést nem ismerő egyénisége még soká ellenállhat az őt alattomban megtámadó kórnak. A Gondviselés azonban nem így határozott. 1912. évi január hó 9-én, családja mélységesen mély fájdalmára, kartársainak és barátainak őszinte részvétére iskolánknak ezt a veterán tagját magához szólította az Úr. Mintha érezte volna közeledő végét, Budapestre ment meghalni szerettei közé. Jankovszky Demeter egész életén át a lankadatlan tevékenység embere volt. Fáradságot és kényelemszeretetet nem ismerő munkakedve már fiatal korában megnyilvánult; ez a tulajdonsága úgyszólván a sírig elkisérte. Kiszuczaújhelyen, Trencsén vármegyében 1842 április 8-án született. Gimnáziumba Trencsénben és Nyitrán járt. Eredetileg papi pályára készült s az 1801—-62. évben a teológia első évfolyamát Bécsben el is végezte. Azonban a tanári pálya iránt érzett vonzalmát követve, 1867-ben a latin és görög, 1869-ben a német nyelvből, 1871-ben az alsó mennyiségtanból tanári képesítést szerzett. Működését 1863-ban mint helyettes tanár 1842—1912. *