Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)
1920-05-26 / 45. szám
2 Szemle. (F.) A sportpályán tegnap kedves meglepéss ért: a nagy tolongásban hozzám furakodott gy gyerek, kezembe nyomott egy világoskék boitékot és mielőtt megkérdezhettem volna, elszaidt. Megnéztem, megszagoltam a levelet, mely ényelmesen fért a tenyerembe, végül felbontottm. Itt adom teljes tartalmát: — „Maga rosszmájú ember. Nagyon téved, sikőr azt hiszi, hogy mi nők a férfiak urai akaunk lenni. Én Önt ismerem, tehát ha felesége miegjön, majd megegzedoztatjuk magát. Mégis sok úgy fognak maguk ugrálni, ahogy mi akarjuk, persze, most azért mer így írni, mert tudja, hogy sem kaparják ki a szemét és ne csúfolódjon, miben is választunk és azért a főzőkanál is az asszonykák kezében marad. Üdvözli egy fiatal asszony." Nagyságos asszonyom, én nem tudom, hogy mihez van szerencsém, de tudom azt, hogy választ vár. Hát én nem vagyok rosszmájú ember, sőt lágyon is egészséges, nem is tévedek és bejeentem, hogy kirukkolunk akár mindannyian félnak arra az egzerchplatzra, mert az Önök fenyegetése — ha beváltják — csak kellemes nekünk. Ugrálunk is úgy, ahogy Önök akarják, sajnos, ezt a zsebünk nagyon érzi hónap végén ; a sok knap, miegymás terén bizony a hölgyek a győztesek. De azontúl ? Nos, kezdem kérdeni magamtól: miért is vagyunk mi férfiak a világon ? Levélkéjét — bocsásson meg — eltettem emlékeim közé. * Egyik vidéki lap a magyarság hibáiról ír és minden lehető és lehetetlen beállítással igyekezik gazát pertraktálni. Szerinte a magyarság nem kapcsolódott bele az européer kultúrába, elzárkózott bizonyos vonalakban és nem kereste nagy nemzetk gazdasági, ipari, kereskedelmi támaszát. Nem gy van ez egészen. Kétségtelen, hogy sok rejlik a megemlített adatokban. De talán a fő hiba mégiscsak ott van, hogy békevilágban elmentünk idegen holmikért ugyanakkor, mikor itt az országban sokkal különbet kaphattunk. Nekünk cseh keztyü keleti, mikor a pécsi keztyüt világszerte keresték. Nagyuraink elvándoroltak Montecarlóba, Nizzába, Abbáziába és nyúzatták magukat, mikor a mi Balatonunk ugyanazt nyújthatta. A pozsonyi kiflit megtalálhatta az utazó Berlinben és Londonban egyaránt, de nekünk mégis francia gyármárkás staniolba kényszerített cukedlik kellettek. Angol szövetet hordott mindenki, a mi pinkafői és felvidéki posztóinkat pedig kapva kapkodta a külföld. Brüsszeli csipkével díszítették magukat a hölgyek, a kalotaszegi senkinek se kellett, csak a külföldnek. Prágai sonka mosolygott asztalunkon, a debreceni szalonnát azonban nem ette meg a magyar olyan jóízűen. Német szivart és angol dohányt szívtunk, mert úgy látszik, az adakalehi és bánsági dohányunk komiszabb volt. Martell-konyak, Triple sec és francois pezsgő járt mindenütt nálunk, de Törleyék bizony tönkremehettek. Pedig hát egyik sem volt komiszabb a külföldi holminál. Vasgyáraink Pesten működtek, de bányáink a felvidéken voltak. A gyapjú az Alföldön leégetett, posztógyáraink azonban a hegyek közt, határszélen dolgoztak. Szóval össze-vissza ment itt minden. Bezzeg nem úgy tett a német, vagy angol. Itt volt a baj. * * * Hát közöttünk is vannak még a tűzimádó pogányok közül ? . . . Az egyik helyi lap „pünkösdi" vezércikke ezt írja: „A melegség, a nap, a tavasz piros ünnepe a Pünkösd ..." Hja persze, a zsidóknak nemlétező fogalom a Szentlélek...! És a szabadkőművesek önmagukat tagadnák meg, ha egyszer Hitről, Istenről írnának érzékelhető anyag helyett. * Tele van a város — már nem akácfavirággal — hanem (többek között) halálra rémült „üldözöttek" rettenetes meséivel, amelyek szerint a vonaton érkező zsidókat az állomási őrség félholtra veri. Szerény véleményem szerint minden állomáson Balikat kellene kézügyben tartani, akik minden érkező, vagy induló , szóval horogra kerülő láncost azonnal lámpavasra húznának minden további nélkül. Azt azonban nem tűrném, hogy a magyar nemzeti hadseregről úton-útfélen ilyen alaptalan rémmeséket terjesszenek a keresztény kurzus rovására. Junius 4-én írjuk alá a békét. Páris, május 26. A magyar békeszerződés aláírása junius 4-én Versaillesben fog megtörténni. Az aláírás után a legfelsőbb tanács két bizottságot fog kinevezni, melyek még junius hóban Budapestre fognak érkezni. Az egyik bizottságnak a jóvátételi ügyek intézése, a másiknak pedig a határrendezési kérdések intézése lesz a feladata. Működésük állandó jellegű és állandó székhelyük Budapest. Tőzsde. Valuták: Lei 400—415, Márka 650—680, Font 880—900, fr. Frank 1560—1600, St. Frank 3350—3450, Dollár 205—215, Napoleon 765—780, Líra 1250—1300, Rubel 330—340, Sokol 420—440, Kor. Dinár 360—380, Fr. Dinár 750—765, Léva 380—400. Devizák: Amsterdam 7500—8300 K, Német 500—530, Dollár 1180—1225, Olasz 1180—1230, Prága 4300—6500, Svebi 4300—4650. Bécsi kifizetés 104—109, Koppenhága 3400—3700, Stokholm 3650—4050, Krisztiánja 3700—4500. iiamaiai>aaa«>iinai>iiii ••••••aoiasa TÁVIRATOK: A béke ügye a házban Budapest, május 26. A nemzetgyűlés mai ülésén valószínűleg gr. Teleky Pál külügyminiszter fog hivatalosan nyilatkozni a Ház előtt a kormány és a békedelegáció által elküldött válaszjegyzékről, amelyeket be is fog mutatni és indokolja, miért kellett a kormánynak az aláírás álláspontjára helyezkedni a nyilvánvalóan teljesíthetetlen feltételekkel szemben. Politikai körökben az a vélemény, hogy a Ház majd csak akkor fog hozzászólni az ügyhöz, amikor mint törvényjavaslat fog elébe kerülni a békeszerződés ratifikálás céljából. Apponyi nyilatkozata a békéről. Budapest, május 26. Gr. Apponyi Albert a kormány és a békedelegáció állásfoglalását azzal indokolja, hogy állami létünket tenné kockára a kormány, ha megtagadná a békeszerződés aláírását. Nem volt szabad figyelmen kívül hagyni azt a kialakuló hangulatot sem, amely az ántánt vezető és nem vezető köreiben már többször mellettünk nyilatkozott meg az utóbbi időkben s amely tüstént ellenünk fordulna, ha másképen cselekednénk. A jövőre nézve az ántántjegyzék kísérőlevele biztató igéreteket tartalmaz. Legfontosabb a befelé való konszolidáció, mert csak ez erősítheti a hozzánk fűzött bizalmat. Gr. Teleky Pál nyilatkozata a békéről. Bécs, május 26. Gróf Teleky Pál a Wiener Telegr. Komp. kiküldöttei előtt kijelentette, hogy az aláírást minisztertanács határozta el. A nemzetgyűlés mai formájában még nem illetékes ebben az országos ügyben határozni, mert a Tiszántúl 50 képviselője és a szerbek által a békeszerződés értelmében kiürítendő területek 15 képviselője még nem foglal helyet benne, tehát nem képviseli teljes mértékben a nép akaratát. A békeszerződés nyilvánvaló pénzügyi és gazdasági lehetetlenségeket tartalmaz, s a kormány csakis a józan belátás "felülkerekedésének reményében határozta el az aláírást. Egyelőre legfőbb óhajtásunk jó viszonyban lenni szomszédainkkal és a szövetséges nagyhatalmakkal. Törökország engedményeket kap? Hága, május 26. A törökországi és kisázsiai események aggodalomba ejtik az ántant sajtót. Már a török békeszerződés módosításának kérdése is felvetődött, aminek szükségét a Temps nyiltan hangoztatja. Minisztertanács, Budapest, május 26. Kedden délelőtt késő estig tartott az a minisztertanács, amely a békeszerződés ügyével foglalkozott. A tanácskozás eredménye holnap fog nyilvánosságra kerülni. Békéscsaba, 1920. május 26. Népgyűlések, pártértekezletek, jelöltek. Kevés olyan mozgalmas ünnepünk volt még, mint a most múlt pünkösd. A népgyűlések és a politikai értekezletek egymást érték az ünnep mindkét napján. Szombaton d. u. 6 órakor az Ébredő MSagyarok tartották meg óriási érdeklődés mellett első szervezkedő gyűlésüket. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Keresztény Nemzeti párt (Friedrich-féle ellenzék) tartotta meg nagy népgyűlését, amelyen Mazor Pál okleveles gazdász elnökölt. Közel 4 ezer főnyi közönség hallgatta végig Fangler Béla nemzetgyűlési képviselő hatalmas beszédét, melyet Nagy Lajos, a párt hivatalos csabai jelöltje érdekében mondott. Utána Nagy Lajos Friedrichpárti hivatalos jelölt tartotta meg programmbeszédjét. Itt említjük meg, hogy vasárnap délután Békésen ismertette Fangler Béla a Friedrich-párt programmját az Ébredő Magyarok békési gyűlésének közönsége előtt, mely még a csabait is meghaladta 1—2 ezerrel. Vasárnap d. u. 3 órakor Jaura Aladár, a kisgazdapárt hivatalos jelöltje hirdetett gyűlést. Nem a legnagyobb tapintatosságra és előzékenységre vall azonban, hogy a gyűlést csak fél 5 órakor nyitotta meg. A másfélórás várakoztatás türelmetlenné tette természetesen a közönséget. A gyűlésen Tímár Endre elnökölt. Balla programmbeszédét mondotta el, melyben a pártközi értekezleten már elhangzott fejtegetések vezérfonalán haladt. Megint a „korhadt hajó és a hozzákötött csolnak", az „átkos Habsburg-uralom" és az „osztrák császár" emlegetése volt főtémája. A kisgazdapárttal közösen kormányzó keresztény nemzeti egyesülés párti kormányférfiakkal szemben ugyanazokkal a gyanúsításokkal élt, amik már a pártközi konferencián elhangzottak. Jellemző, hogy amikor arról beszélt, hogy alig kétheti ittléte után már egészen otthon érzi magát közöttünk, többen közbeszóltak, hogy „költözzön Csabára, akkor megválasztjuk!" A nép nélkülöző rétegeire nem a legjobb hatást tett, hogy ismét közjogi fejtegetéseket helyezett előtérbe, ahelyett, hogy a köznyomor enyhítésére sürgős intézkedéseket helyezett volna kilátásba. Itt említjük meg azt az ügyes kortesfogást, amellyel a köztisztviselőket és a hivatalnokosztályt igyekezett megnyerni egy a kormánytól eredő nyilatkozattal, amely szerint, ha e hó 28-ig nem kapnák meg a többször sürgetett drágasági segélyt, úgy forduljanak őhozzá orvoslásért. Patacsy hadügyminiszteri államtitkár nyitotta meg és zárta be a gyűlést igazi józan magyar ember gondolkozására valló keresetlen szavakkal. Hétfőn délután 3 órakor óriási néptömeg lepte el a csirkepiacot és a beletorkolló utcáknyi-