Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)

1920-05-26 / 45. szám

2 Szemle. (F.) A sportpályán tegnap kedves meglepé­ss ért: a nagy tolongásban hozzám furakodott gy gyerek, kezembe nyomott egy világoskék bo­itékot és mielőtt megkérdezhettem volna, elsza­idt. Megnéztem, megszagoltam a levelet, mely ényelmesen fért a tenyerembe, végül felbontot­tm. Itt adom teljes tartalmát: — „Maga rosszmájú ember. Nagyon téved, sikőr azt hiszi, h­ogy mi nők a férfiak urai aka­unk lenni. Én Önt ismerem, tehát ha felesége miegjön, majd megegzed­­oztatjuk magát. Mégis sok úgy fognak maguk ugrálni, ahogy mi akarjuk, persze, most azért mer így írni, mert tudja, hogy sem kaparják ki a szemét és ne csúfolódjon, mi­ben is választunk és azért a főzőkanál is az ass­zonykák kezében marad. Üdvözli egy fiatal asszony." Nagyságos asszonyom, én nem tudom, hogy mihez van szerencsém, de tudom azt, hogy választ vár. Hát én nem vagyok rosszmájú ember, sőt lágyon is egészséges, nem is tévedek és beje­entem, hogy kirukkolunk akár mindannyian fél­nak arra az egzerch­platzra, mert az Önök fenye­getése — ha beváltják — csak kellemes nekünk. Ugrálunk is úgy, ahogy Önök akarják, sajnos, ezt a zsebünk nagyon érzi hónap végén ; a sok kn­ap, miegymás terén bizony a hölgyek a győzte­sek. De azontúl ? Nos, kezdem kérdeni magamtól: miért is vagyunk mi férfiak a világon ? Levélkéjét — bocsásson meg — eltettem emlékeim közé. * Egyik vidéki lap a magyarság hibáiról ír és minden lehető és lehetetlen beállítással igyekezik gazát pertraktálni. Szerinte a magyarság nem kap­csolódott bele az européer kultúrába, elzárkózott bizonyos vonalakban és nem kereste nagy nemze­tk gazdasági, ipari, kereskedelmi támaszát. Nem gy van ez egészen. Kétségtelen, hogy sok rejlik a megemlített adatokban. De talán a fő hiba mégis­csak ott van, hogy békevilágban elmentünk idegen holmikért ugyanakkor, mikor itt az országban sok­kal különbet kaphattunk. Nekünk cseh keztyü kel­eti, mikor a pécsi keztyüt világszerte keresték. Nagyuraink elvándoroltak Montecarlóba, Nizzába, Abbáziába és nyúzatták magukat, mikor a mi Ba­latonunk ugyanazt nyújthatta. A pozsonyi kiflit megtalálhatta az utazó Berlinben és Londonban egyaránt, de nekünk mégis francia gyármárkás staniolba kényszerített cukedlik­ kellettek. Angol szövetet hordott mindenki, a mi pinkafői és felvi­déki posztóinkat pedig kapva­ kapkodta a külföld. Brüsszeli csipkével díszítették magukat a hölgyek, a kalotaszegi senkinek se kellett, csak a külföld­nek. Prágai sonka mosolygott asztalunkon, a debre­ceni szalonnát azonban nem ette meg a magyar olyan jóízűen. Német szivart és angol dohányt szívtunk, mert úgy látszik, az adakalehi és bánsági dohányunk komiszabb volt. Martel­l-konyak, Triple sec és francois pezsgő járt mindenütt nálunk, de Törleyék bizony tönkremehettek. Pedig hát egyik sem volt komiszabb a külföldi holminál. Vasgyá­raink Pesten működtek, de bányáink a felvidéken voltak. A gyapjú az Alföldön leégetett, posztógyá­raink azonban a hegyek közt, határszélen dolgoz­tak. Szóval össze-vissza ment itt minden. Bezzeg nem úgy tett a német, vagy angol. Itt volt a baj. * * * Hát közöttünk is vannak még a tűzimádó pogányok közül ? . . . Az egyik helyi lap „pünkösdi" vezércikke ezt írja: „A melegség, a nap, a tavasz piros ünnepe a Pünkösd ..." Hja persze, a zsidóknak nemlétező fogalom a Szentlélek...! És a szabadkőművesek önmagu­kat tagadnák meg, ha egyszer Hitről, Istenről ír­nának érzékelhető anyag helyett. * Tele van a város — már nem akácfavirág­gal — hanem (többek között) halálra rémült „ül­dözöttek" rettenetes meséivel, amelyek szerint a vonaton érkező zsidókat az állomási őrség fél­holtra veri. Szerény véleményem szerint minden állomá­son Bali­kat kellene kézügyben tartani, akik min­den érkező, vagy induló , szóval horogra kerülő láncost azonnal lámpavasra húznának minden to­vábbi nélkül. Azt azonban nem tűrném, hogy a magyar nemzeti hadseregről úton-útfélen ilyen alaptalan rémmeséket terjesszenek a keresztény kurzus rovására. Junius 4-én írjuk alá a békét. Pár­is, május 26. A magyar békeszer­ződés aláírása junius 4-én Versaillesben fog megtörténni. Az aláírás után a legfel­sőbb tanács két bizottságot fog kinevezni, melyek még junius hóban Budapestre fog­nak érkezni. Az egyik bizottságnak a jó­vátételi ügyek intézése, a másiknak pedig a határrendezési kérdések intézése lesz a feladata. Működésük állandó jellegű és állandó székhelyük Budapest. Tőzsde. Valuták: Lei 400—415, Márka 650—680, Font 880—900, fr. Frank 1560—1600, St. Frank 3350—3450, Dollár 205—215, Napoleon 765—780, Líra 1250—1300, Rubel 330—340, Sokol 420—440, Kor. Dinár 360—380, Fr. Dinár 750—765, Léva 380—400. Devizák: Amsterdam 7500—8300 K, Német 500—530, Dollár 1180—1225, Olasz 1180—1230, Prága 4300—6500, Sveb­i 4300—4650. Bécsi kifi­zetés 104—109, Koppenhága 3400—3700, Stok­holm 3650—4050, Krisztiánja 3700—4500. iiamaiai>aaa«>iinai>iiii ••••••aoiasa TÁVIRATOK: A béke ügye a házban Budapest, május 26. A nemzetgyűlés mai ülésén valószínűleg gr. Teleky Pál kül­ügyminiszter fog hivatalosan nyilatkozni a Ház előtt a kormány és a békedelegáció által elküldött válaszjegyzékről, amelyeket be is fog mutatni és indokolja, miért kellett a kormánynak az aláírás álláspontjára helyezkedni a nyilvánvalóan teljesíthetetlen fel­tételekkel szemben. Politikai körökben az a vélemény, hogy a Ház majd csak akkor fog hozzászólni az ügyhöz, amikor mint törvényjavaslat fog elébe kerülni a békeszer­ződés ratifikálás céljából. Apponyi nyilatkozata a békéről. Budapest, május 26. Gr. Apponyi Albert a kormány és a békedelegáció állásfoglalását azzal indokolja, hogy állami létünket tenné kockára a kormány, ha megtagadná a békeszerződés alá­írását. Nem volt szabad figyelmen kívül hagyni azt a kialakuló hangulatot sem, amely az ántánt vezető és nem vezető köreiben már többször mellettünk nyilatkozott meg az utóbbi időkben s amely tüstént ellenünk fordulna, ha másképen cselekednénk. A jövőre nézve az ántántjegyzék kísérőlevele biztató igéreteket tartalmaz. Legfon­tosabb a befelé való konszolidáció, mert csak ez erősítheti a hozzánk fűzött bizalmat. Gr. Teleky Pál nyilatkozata a békéről. Bécs, május 26. Gróf Teleky Pál a Wiener Telegr. Komp. kiküldöttei előtt kijelentette, hogy az aláírást minisztertanács határozta el. A nem­zetgyűlés mai formájában még nem illetékes eb­ben az országos ügyben határozni, mert a Ti­szántúl 50 képviselője és a szerbek által a béke­szerződés értelmében kiürítendő területek 15 kép­viselője még nem foglal helyet benne, tehát nem képviseli teljes mértékben a nép akaratát. A bé­keszerződés nyilvánvaló pénzügyi és gazdasági lehetetlenségeket tartalmaz, s a kormány csakis a józan belátás "felülkerekedésének reményében határozta el az aláírást. Egyelőre legfőbb óhaj­tásunk jó viszonyban lenni szomszédainkkal és a szövetséges nagyhatalmakkal. Törökország engedményeket kap? Hága, május 26. A­­ törökországi és kisázsiai események aggodalomba ejtik az ántant sajtót. Már a török békeszerződés módosításának kérdése is felvetődött, ami­nek szükségét a Temps nyiltan hangoztatja. Minisztertanács, Budapest, május 26. Kedden délelőtt késő estig tartott az a minisztertanács, amely a béke­szerződés ügyével foglalkozott.­­ A tanácskozás eredménye holnap fog nyil­vánosságra kerülni. Békéscsaba, 1920. május 26. Népgyűlések, pártértekezletek, jelöltek. Kevés olyan mozgalmas ünnepünk volt még, mint a most múlt pünkösd. A népgyűlések és a politikai értekezletek egymást érték az ünnep mindkét napján. Szombaton d. u. 6 órakor az Ébredő MSagyarok tartották meg óriási érdeklődés mellett első szervezkedő gyűlésüket. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Keresz­tény Nemzeti párt (Friedrich-féle ellenzék) tartotta meg nagy népgyűlését, amelyen Mazor Pál okleveles gazdász elnökölt. Közel 4 ezer fő­nyi közönség hallgatta végig Fangler Béla nem­zetgyűlési képviselő hatalmas beszédét, melyet Nagy Lajos, a párt hivatalos csabai jelöltje ér­dekében mondott. Utána Nagy Lajos Friedrich­párti hivatalos jelölt tartotta meg programmbe­szédjét. Itt említjük meg, hogy vasárnap délután Békésen ismertette Fangler Béla a Friedrich-párt programmját az Ébredő Magyarok békési gyű­lésének közönsége előtt, mely még a csabait is meghaladta 1—2 ezerrel. Vasárnap d. u. 3 órakor J­aura Aladár, a kisgazdapárt hivatalos jelöltje hirdetett gyűlést. Nem a legnagyobb tapintatosságra és előzékeny­ségre vall azonban, hogy a gyűlést csak fél 5 órakor nyitotta meg. A másfélórás várakoztatás türelmetlenné tette természetesen a közönséget. A gyűlésen Tímár Endre elnökölt. Balla programmbeszédét mondotta el, mely­ben a pártközi értekezleten már elhangzott fejte­getések vezérfonalán haladt. Megint a „korhadt hajó és a hozzákötött csolnak", az „átkos Habs­burg-uralom" és az „osztrák császár" emlegetése volt főtémája. A kisgazdapárttal közösen kor­mányzó keresztény nemzeti egyesülés párti kor­mányférfiakkal szemben ugyanazokkal a gyanúsí­tásokkal élt, amik már a pártközi konferencián elhangzottak. Jellemző, hogy amikor arról beszélt, hogy alig kétheti ittléte után már egészen otthon érzi magát közöttünk, többen közbeszóltak, hogy „költözzön Csabára, akkor megválasztjuk!" A nép nélkülöző rétegeire nem a legjobb hatást tett, hogy ismét közjogi fejtegetéseket helyezett előtérbe, ahelyett, hogy a köznyomor enyhítésére sürgős intézkedéseket­­ helyezett volna kilátásba. Itt említjük meg azt az ügyes kortesfogást, amel­­lyel a köztisztviselőket és a hivatalnokosztályt igyekezett megnyerni egy a kormánytól eredő nyi­latkozattal, amely szerint, ha e hó 28-ig nem kapnák meg a többször sürgetett drágasági se­gélyt, úgy forduljanak őhozzá orvoslásért. Patacsy hadügyminiszteri államtitkár nyi­totta meg és zárta be a gyűlést igazi józan magyar ember gondolkozására valló keresetlen szavakkal. Hétfőn délután 3 órakor óriási néptömeg lepte el a csirkepiacot és a beletorkolló utcák­nyi-

Next