Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)

1920-05-30 / 49. szám

2 egyetlenegy polgár, aki ne beszélné egyúttal az illám nyelvét is. Legyetek buzgók a magyar nyelv szeretetében, hirdetésében, hogy akárki jön be, lássa, hogy a haza földjén mindenki tud és akar magyarul beszélni. Végtelenül jól esett lel­kemnek, szinte felüdítette azt sok gondja köze­pette, hogy ősi szép szokásaink, édes­anyáink sokása szerint, magyar ruhás lányok fogadtak, m­­ondhatom, kedves ifjúság,ahogy ez jobban esett 2lkemnek minden virágözönnél, mert a virág el­sorvad, de ha ez a szokás megmarad, akkor itt i­­s diadalmaskodik mindörökké a magyar jellem. És én azt kérem az ifjúságtól, legyen zokásaiban is, erkölcseiben is, még játékaiban­­, viselkedésében, táncában és mulatságaiban is a vidég kifejezője és képviselője a magyar gé­niusznak. Mert csak magyar hagyományokkal, magyar szokásokkal, magyar tradíciókkal tudjuk iztositani ennek az ősi, szent hazának magyar­ágát örökre. És én azért jöttem közétek, kedves­­ jóság, hogy felbuzditsam lelketeket erre a nagy fladatra, mely rátok várakozik, hogy legyetek mindannyian eleven s lelkes munkásai, megtes­tsülései a magyar nemzet géniuszának s jövendő agy feladatainak. Legyetek buzgók, hogy kisu­ározzék mindnyájatok lelkéből, szavából, mun­ájából a magyar törhetetlen akarat s akkor Magyarország nemcsak volt, hanem lesz is mind­rökké. * Raffay Sándor dr. püspök látogatását szom­aton f. hó 29-én fejezte be Békéscsabán. Pén­­ken délelőtt konferenciát tartott a főgimnázi­mban, melyen részt vett kísérete, az evang. gyház és a főgimn. kormányzó bizottság kép­iselete. A főgimnáziumban szerzett tapasztala­tairól a legmelegebb elismerés hangján nyilat­ozott a főpásztor. Megígérte, hogy minden be­ilyását érvényesiti az irányban, hogy a főgimn­­sülete visszakerüljön eredeti rendeltetéséhez s­zt kellőképen kijavíttassa az állam. Délután Szdvics alezredes vezetése mellett főgimnázium minden helyiségét meglátogatta püspök, hol örömmel állapította meg, hogy — ír sok a javítani való — még sincs olyan rossz lapátban az iskola, mint ahogy hatévi idegen asználat után gondolta. Pénteken estefelé Erzsébethelyre ment ki a ispök, ahol meleg fogadtatásban részesítették : ottani hívek, kiknek nevében Linder Károly k­özölte a nagy vendéget. Az erzsébethelyi ra­iszkodó tiszteletnek őszinte megnyilvánulása en jó hatást tett a püspökre. Erzsébethelyről Pollner Ödön képviselőjelölt nyájára hajtatott dr. Raffay, hogy látogatásával eztélje meg régi jó barátját, kinek nagy tudá­t igen komolyan értékeli. Folyó hó 29-én d. e. 9 órakor részt vett a ispök a főgimnáziumi ifjúság deprekációi űri­jén, ahol az urvacsorai beszédet ő maga tar­tta. Ugyancsak a püspök szolgáltatta ki az u­­icsorát Vidovszky vallástanár segítségével. A­­ prekáció után után még sok helyen tett láto­m­ásokat a püspök. Délben visszautazott dr. Raffay Sándor Bu­pestre, igen kellemes emléket hagyva hátra­­késcsabán, ahol még jobban megnövekedett zíelőinek tábora ezen a néhány napon, től, vagy visszaszerzésétől, ha mindjárt vérüknek hullatása árán is. Erről csodálatosképpen soha sem hallottuk szavalni az agitátorokat, hacsak nem akkor, amikor a végromlásunkat okozó vö­rös rémuralom megmentéséről volt szó. Az ál­lam terheit szerintük kizárólag a tőke­ és a munkaadók viseljék, a nincstelen proletárok el­lenben csak a szakszervezeteknek és saját ma­guknak keressenek és nehogy tőkét gyűjtsenek, mert hisz akkor volna félteni valójuk és része­sedniük kellene a terhekben. Már­pedig aki nem akarja részét kivenni az állam­ terheiből, az ne követeljen önérzetesen jogokat sem, mert azok nem illethetik meg, sőt jogokat el se fogadjon, ha azokért cserébe semmit sem ad. ( A népcsaló zsidó sajtó és a folytonosan iz­gató agitáció megfordította a sorrendet, kikény­szerítette mindenki számára,"— legyen az férfi vagy nő, — a politikai jogokat. Senki se cso­dálkozzon, ha ezután az állam a fennállásához nélkülözhetetlen kötelességteljesítést is kiterjeszti mindazokra, akiket ilyen jogokban részesít. A munkásság a szociáldemokrácia tévta­nainak rákényszerítő­­ hatása alatt csodálatoskép­pen soha sem sokalta a szakszervezetek által reárótt adókat, melyekből a kommunista agitáto­rokat, saját keresetforrásai tönkretevőit, nagyra­nevelték, az államnak fizetendő adóról ellenben sohasem hallottak szívesen. Mégis ha követelni kellett, nem a szakszervezettől, hanem mindig csak az államtól követeltek. Bezzeg, ha az éven­ként milliókra menő tagdíjakat a szakszervezetek feneketlen zsebei helyett az államnak pontosan kezelt és lelkiismeretesen ellenőrzött pénztárába juttatták volna, társadalmi helyzetük lényeges ja­vulása, számos áldásos népjóléti, közoktatási és közegészségügyi intézmény létesítése vált volna lehetővé. Remélhetőleg a szomorú való, nyersanya­gaink és gyári berendezéseink elrablása és tönkre­tétele következtében beállott munkaalkalom hi­ány szülte nélkülözések, végérvényesen kiábrán­dították szerencsétlen, félrevezetett munkásosz­tályunkat, nemcsak a tagdíjakból naggyá nevelt lelkiismeretlen vezetőikből, hanem az egész nem­zetközi szocialista hóbortból is. Marx és Engels s az ezekhez hasonló betegagyú apostolok rög­eszméiknek gyakorlati eredményeiből bőven volt és sajnos még ma is van alkalmuk saját nyo­morunkon és tönkrement hazánk siralmas állapo­tán okulni. Ha lehetetlenné teszi az állam megfelelő törvényekkel és a társadalom a keresztény er­kölcsök gyakorlásával a munkásság kiuzsorázá­sát, akkor fölöslegessé válnak a szakszervezetek által gyűjtött sztrájkalapok, mert a keresztény erkölcsök törvényein felépülő államban semmi szükség többé erre a munkaadót károsító és ma­gát az államot is létalapjában megingató erősza­kos eszközre, a munkafeltételek megjavítása cél­jából. Ahhoz azonban, hogy az bekövetkezhes­sék, elsősorban magának a munkásságnak kell tettes és példaadással minden fenntartás nélkül csatlakoznia ahhoz a keresztény irányzathoz, amely nemcsak az ő érdekeinek legbiztosabb, — mert meggyőződésen alapuló, — biztosítéka, ha­nem egyszersmint Magyarország újjászületésének egyedüli létalapja. Ne idegenkedjen hát a munkásság a ke­resztény iránytól és a nemzeti eszmétől, mert mindkettő első­sorban az ő érdeke. Áldozza a hazának jószívvel és készsé­ggel keresetének azt a részét, amit eddig a nemzetközi szociáldemo­kráciára oly könnyen áldozott, arra a nemzet­köziségre, melytől jogokat soha sem kaphatott és soha nem is kaphat, melyből reá soha más, mint osztályharc, átok és nyomor hárult. Ezzel meg nem becsülhető erkölcsi és anyagi támoga­tója lesz hazánk megújhodásának és a pénzügyi terhek alatt roskadozó államháztartásnak, anélkül, hogy megélhetését a legkisebb mértékben is sú­lyosbítaná. Lehetővé teszi munkásjóléti, művelő­dési és egészségügyi intézmények megvalósítá­sát, lehetővé teszi, hogy az örökös osztályharcra izgató, bomlasztó hatású, világgá kürtölt társa­dalomtudományi tévtanok helyett az igazi, belső értéket képviselő tisztult, örökérvényű keresztény társadalmi tanok újból mindenhol terjesztessenek, hirdettessenek és gyakorlatilag megvalósítassa­nak. Megteremti ezzel előfeltételét annak, hogy önérzetesen hangoztathassa, ahonnan meg is kap­hatja, az állammal szemben a megtanult jelszót: „jogot a népnek!­ jogot a népnek. Ilyen és hasonló jelszavakkal dolgoztak a pámitók és magukat szociáldemokratáknak valló­mmunisták. Véres szájú agitátoraik egyebet­­ tudtak, mint szítani az elé­getlenséget és­­ a tanítani a munkásságot, hogyan lehet és gyan kell követelőzni. Azzal az indokolással, gy önérzetessé kell nevelni a munkásságot, és­ untalan hangoztatták az erélyes követelő­ny szükségességét, teljesen megfeledkezve az­hogy minden jognak kötelesség az alapja és gy jogok csak azt illetik meg az államban, s azzal szemben kötelességeket nemcsak ismer, n­em teljesít is. Hogy azonban jogokat adhasson, ahhoz­­, hogy legyen állam, állam pedig csak úgy lát fenn, ha azt polgárai fenntartják. Fenntart­, egyrészt munkájukkal és fenntartják másrészt jal, hogy hűséges tagjai, hazájukat szerető­­ gátai, kik nem riadnak vissza semmi áldozat­, sem a háztartás terheinek viseléséből, sem laza szent földjének és az azon lévő minden gyónnak, munkát adó vállalatnak megvédésé­ Békéscsaba, 1920. május 30. Táviratok. Leleplezett oláh spiritizmus, Budapest, május 30. Az oláh csapatok a békepontok ellenére megszállva tartották Kocsaj, Körösapáti és Kókad biharmegyei községeket, minthogy ezek szerintük oláh falvak. A kormány intézkedésére ántant tábornokok folyó hó 26-án helyszíni szemlét tartottak, melynek eredménye­ként az oláhok kikotródtak a községből. Aratási szabadság, Budapest, máj. 30. A honv. min. rendelete értelmében a termés biztosítására a nemzeti had­sereg katonái aratási szabadságot fognak kapni. A­ kormány nevében. Bpest, május 30. A kormány nevében nem Teleky külügyminiszter fogja aláírni a békét (minthogy erdélyi ember) hanem vagy Soós had­ügyminiszter, vagy Bénárd Ágost népjóléti mi­niszter. Új lengyel offenzíva, Róma, május 30. A lengyelek május 27-én újabb nagy offenzívába léptek. H­ÍREK. — Ipartestületi elöljárósági ülés. A bé­késcsabai ipartestület csütörtökön délután tartotta meg elöljárósági ülését Timár Endre elnöklete alatt. Az ülés tárgya az évi közgyűlésnek az elő­készítése, mellyel kapcsolatosan az elöljáróság beható tárgyalás alá vette az ipartestületnek pénz­ügyi állapotát, amennyiben az általános nagy drá­gaság folytán az ipartestület kiadásai sokszorosan megnagyobbodnak, s ez szükségessé teszi a be­vételeknek fokozását. Így e tárgyban kiküldött bizottságnak javaslata előterjesztetett, úgy a tag­díjaknak, mint a tisztviselőknek a munkateljesít­ményüknek megfelelő díjazása rendezése iránt, amit az elöljáróság részletesen megvitatván, elfo­gadott és a közgyűlésnek is elfogadásra ajánlott. Hasonlóan a jegyző részletes előterjesztésére, az anyagbeszerző szövetkezetnek létesítése iránti ja­vaslat is a közgyűlés elé terjesztetik. Tárgyaltatott a Move női osztályának felhívása a díjtalan szövő­tanfolyamra vonatkozólag, melyet szintén a köz­gyűlésnek figyelmébe ajánl. Az évi közgyűlést június 20-án délután 3 órakor a városháza nagy­termében tartják meg. — A MOVE előadás műsora. A MOVE kultur­csoportjának vezetősége az érdeklődő közönség szíves tudomására hozza, hogy haza­fias irányú szórakoztató és ismeretterjesztő dél­utánjainak első népszerű felolvasását f. hó 30-án délután 5 órakor a Közművelődés házában tartja, melynek műsora a következő : Kuruc dalok, zongorán előadja Muntyán I. felsőleány isk. II. o. növ. Seressné Erdős Paula felolvas Arany János életéről és költészetéről. A felolvasás keretében Arany Jánosnak a következő költeményeit szavalják: Juliska elbujdosása. Szavalja Debreceni Ella III. o. el. isk. tan. A méh románca. Szavalja Such Irénke IV. gim. oszt. tan. A fülemile. Szavalják Kurilla Ilona és Danieli Ilona VI. és V. o. el. isk. tanulók. A rab gólya. Szavalja Margócsy Magda III. o. el. isk. tan. A gyermek és szivárvány. Szavalja Laud­ner Margit IV. o. el. isk. tan. Egy életünk, egy halálunk. Szavalja Nagy Ilona IV. o. el. isk. tan. A tudós macskája és Irótollam. Szövege Arany Jánostól. Énekhangra irta Szendy Árpád. Éneklik IV., V. és VI. o. el. isk. tanulók. A honvéd özvegye. Szavalja dr. Zahorán Mátyásné úrasszony. Belépő díj tetszés szerint! — Külön műsort a rendezőség nem bocsájt ki. — Méhészek figyelmébe. A Méhészkör mára hirdetett alapszabálymódositó közgyűlése a legközelebbi vasárnapon lesz megtartva.

Next