Körösvidék, 1920. június-augusztus (1. évfolyam, 50-125. szám)

1920-06-03 / 52. szám

Békéscsaba, 1920. június 3. Csütörtök 1. évfolyam 52. szá Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Üzenet Erdélybe! Irta: Gyarmath B. János. Holnap ! . . . Igen . . . Holnap! Abban az órában, amikor megkondulnak majd síró lármával, hangos zoko­gással az árva harangok, lealázott, kirabolt, kol­dus nemzetem nevében egy szomorú ember fog odaállani a nyugati hiénák itélő széke elé és en­gedelmeskedve a rideg parancsnak, törvényesíti a maga részéről azt a hitvány papírrongyot, amelyet a világ sorsát irányító nagyhatalmak képviselői „békeokmány"-nak kereszteltek el. Megpecsételi tehát a halálos ítéletünket.... tudomásul veszi, hogy a bihari erdőszéleken a népek salakja, Avram Janku mócai, a Mecsek oldalán szerb rablóban­dák, a Csallóközben vörös cseh útonállók heve­résznek a fák alatt, melyeknek elvirágzott koroná­ját magyar szellő csókolgatja . . . ölelgeti ezen a forró . .. tűzben égő juniusi napon. És ugyanakkor, midőn tollat fog annak a szenvedő, bánatos magyarnak a keze . . . ugyan­abban a gyászos órában az én kóborgó lelkem felétek száll nagypénteki szomorúságban virrasztó, üldözött testvéreim, kik a nehéz keresztjárásban immár háromszor estetek össze a gyimesi hegyek alatt és titokban könnyek hullanak csukott szem­pilláimra. Sirok . . . siratlak benneteket, a tovább kin­zottakat, a véresre korbácsoltakat siratom, az otthonhagyott, feketébe öltöztetett tulipános kaput, a másnak itélt földet, de bizakodásommal, hogy a könnyeim felszáradnak s az a föld, melynek búzáját oláh gandur hordatja asztagba, vissza­kerül ismét a régi birtokoshoz, a magyar nem­zethez. Nem sóhajtok fel soha, mert hiszek a fel­támadásban, az uj tavaszban, az igazság dia­dalában. Isten és ember előtt ... az egész világ füle hallatára hirdetem a bujdosók nevében, hogy Erdélyt nem adjuk akkor sem, ha ismét felköltözik a pokol a földre s száz uj temető nő a Hargita alá. Nem adjuk, mert a felett egyedül és kizárólag mi rendelkezhetünk, azt a Bocs­kaiak, Bethlenek nekünk hagyták örökségkép­pen . . . nekünk, akiket koldus tarisznyával világgá kergetett a balkáni féreg. Segesvár réteit, Brassó köveit ... a nagy­szebeni sáncokat magyar vér öntözte, tatár dúlás . . . török pusztítás idején magyar kezek­ben villogott a kard . . . oláh bocskoros hódító munkájáról még soha nem énekelt sajgó kobzán a krónikás . . . ítélhet Páris . . . ránk nézve nem kötelező az ő ítélete, mert nagyobb élniakarásunk, mint az ő mámora, bosszúvágya, dühe, hamis tanuktól kivett vádirata szemétdombra való . . . Hozhat­nak verdiktet a deliquensre, de csak független birák, nem pedig olyan gonosz lelkek, kiknek ujja hegyéről csöpög a fekete vér, ítélhet Páris . . . húzza a lélekharangot, ha kedve van hozzá, az nem nekünk szól . . . az ő temetését készíti elő, ácsolhat koporsót, de nem a feltámadás útját járó magyar nemzet számára. Mi nem halljuk az ő nagyhangú, hen­cegő lármáját, de halljuk a szívünk verését és a székelység in­ádságát. Telítve vagyunk reménységgel . . . igen re­ménységgel s készen állunk a munkára, megta­gadjuk azt a testvért, akinek nem fájnak a letépett végek, akik nem hallják a jajjkiáltást, nem értik meg a börtönlakók, a haldoklók nyöszörgését, aki napirendre tér afelett, hogy akasztófákat farag, ko­porsódeszkákat illeszt össze a magyar erdők elra­bolt fájából a gaz­d­áh söpredék, kancsukát köt a szerb és bilincsvasakat kovácsol a háború legvi­tézebb katonája, a cseh anyák gyönyörű magzatja. Nem veszett el Erdély! A Bácska, Bánát, Felvidék is csak zálog a betörők kezében . . . eljő a húsvét, a nagy magyar ünnep s akkor . . . akkor a harangzúgásra beszakad Bukarestnek, Prágának és Belgrádnak minden köve . . . in­den ablaka. Félre tehát a gyásszal . . . abban az ó­ban . . . igen . . . holnap! . . . abban az órát készült bánatos testvérem a feltámadásra! Nyugatmagyarország nem szakad el Prága, junius 3. f­ >Narodni Politika« közli, hogy Nyugatmagyarország ké­désében újabb fordulat állott be. Az antant nem akarja a magyar kormányt gyöngíte és erőinek ujabb elvonásával a szomszédos bolsevista irányzatú államoknak kiszo­gáltatni. Ausztriának csak elméleti igényét ismeri el­ Nyugatmagyarországra. (Erről váratlan fordulatról Renner birodalmi kancellárt már értesítette. Végetért a válság. Budapest, junius 3. A kisgazdák szerdai értekezlete simán folyt le, mert a már előzőleg kinevezett 10 tagú bizottságnak nagyatádi Szabó István elnöklete alatt sikerült egyöntetű megálla­podásra jutni a pártnak a terméselosztás kér­désében leendő állásfoglalása ügyében. Esszerint az elosztás alapját a Sedlmayer rendszer fogja képezni. Rekvirálás alá csak a három kat. hold­nál nagyobb birtokok termése esik. A tengeri, zab és árpa szabad forgalom tárgyát fogja ké­pezni. A rekvirálások progresszive alapon fog­nak történni. A rekvirálandó mennyiség eszerint 30—200 kg. lesz kat. holdanként. A közalkal­mazottak és az ellátatlanok maximális áron fog­ják kapni a gabonát. M­­agyarország, mint az Antant barátja. Koppenhága, junius 3. Magyarországnak a népszövetségbe való felvétele közvetlenül a bé­keszerződés aláírása után meg fog történni. Az antant Magyarországgal szemben a legnagyobb udvariasságot tanúsítja és a tények bizonysága szerint nem úgy fogja kezelni, mint legyőzött ellenfelet, hanem mint barátját. Orosz kudarcok, Varsó, június 3. Május 31-én az orosz bol­seviki csapatok erős támadását a lengyelek ered­ményesen verték vissza, sőt az orosz csapatokat kiszorították az egész Duna-vonalról és a vissza­foglalt Kievet véglegesen megtartották. Nemzetgyűlés. A szerdai ülést háromnegyed tizenegykor E­iovszky elnök nyitotta meg. A napirend tárát a fővárosi törvényjavaslat képezte. Napirend ul szünetet rendelt el az elnök, majd az interpel­ciókra került a sor délután 2 órakor. Sándor­­ az államvasutak idegen bérbeadása ügyében kormány által folytatott tárgyalásokról interpellt Gaál Gasztou a szén kérdésben szólalt fel. Mit hogy ma egy vagyon szén ára 30 ezer koroi holott csak 26 ezernek volna szabad len­ kérdi, hova fordulnak a különbözetet képező ezer koronák. Ha az állam javára, nincs szó ellene, kéri azonban ennek határozott formák való kinyilatkoztatását. Fettler Jenő a lórekvá­­lás ügyében a honvédelmi minisztert interpellál Elmondta, hogy az oláhok a gazdák jó lovait ő rossz gebeikkel cserélték ki s ezeket most nemzeti hadsereg, mint jogosulatlan tulajdonok elrekvirálja. Szabó Balázs felszólalása szerint zsidókérdés törvényes formában való megold­sánál nincs sürgősebb kérdés. A zsidóság soh sem keresett annyit, mint a keresztény kurz alatt. Csak a gazdák terményeit maximálják rekvirálják untalanul, a zsidók portékái még mi még érintetlenek maradtak. Az ülés 3-kor i véget. A törökök halasztást kérnek. „Érdekes kérdés." Ezen a címen a „Békés megye" azon töp­reng, hogy váljon az olyan egyén, aki Magyar­ország megszállott területén lakik pl. Pozsonyban, és nincs felvéve valamelyik választói névjegy­zékbe, bír-e passiv választói joggal, vagyis kép­viselővé választható-e, s végső konklúziója az, hogy az ilyen egyén nem választható amaz ön­kényesen felállított jogszabálynál fogva, hogy „csak az választható, aki választó, vagyis vala­melyik választói névjegyzékbe fel van véve. Nem tudjuk hirtelenében, hogy egy szép­reményű mezei jogásszal van-e dolgunk, aki hozzá­szagolt valami jogi kompendiumhoz s Werbőczy­nek érezi magát, vagy egy túlságosan közönséges kortesfogásról ? Mi nem töprengünk rajta, csak azt jegyezzük meg, hogy sokkal többre tartjuk dr. Balla Aladárt, semhogy szüksége volna ilyen tá­mogatásra. Mi a dr. Balla Aladár helyében, aki mögött jelentékeny politik­ai múlt áll, kikérnénk magunknak az ilyen támogatást s valahogy úgy érezzük, hogy különbek az ellenfelei, mint a barátai. London, junius 3. A török kormány azt kívánságát terjesztette a szövetséges hatalmak él hogy engedélyezzenek Törökországnak a bék­szerződés válaszjegyzékének megszövegezése még egy hónapi haladékot. A kolosszálisan buta jogászi fejtegetésre, értelmes emberek megnyugtatására a követkes előkelő jogászi tollból származó felvilágosíts adjuk: A cikk konklúziója teljesen rossz. Pozsony ez idő szerint is Magyarország s ott levő közalkalmazottak, tehát az egyetemi­a­nárok is az 5985—1919. M. E. sz. rendelet §-ának utolsó sorai szerint a félévi egy helyi lakás igazolása alól fel vannak mentve. A most jelzett rendelet minden rövidsé mellett is napnál világosabban tartalmazza , hogy nemzetgyűlési taggá választható az, akin a választás időpontjában nemzetgyűlési választ joga van, míg azt, hogy kinek van választójog az 1. §. írja körül akként, hogy: minden 24 év és 6 év óta magyar állampolgár férfiúnak v­­asztójoga van. Más kérdés a szavazati jog, amely term­szetesen csak a választói névjegyzékbe felvett választó­joggal bíró férfit, vagy nőt illeti meg. Hogy ki nem választható nemzetgyűli taggá, azt a rendelet 4. §-a sorolja fel elől

Next