Körösvidék, 1920. június-augusztus (1. évfolyam, 50-125. szám)

1920-08-07 / 106. szám

Békéscsaba, 1920. augusztus 7. Szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér Helyzetünk alakulása és hadseregünk Aki az európai érdekű események folyását figyelemmel szemléli, lehe­tetlen azt a benyomást nem sze­reznie, hogy a békekonferencia egy­általában nem érte el azt, amit el­kellett volna érnie : Európa konszo­lidálódását. Sőt az antant intézke­dései egyenesen ujabb viszályok magvait hintették el : megbolygat­tak régi földrajzi és történelmi ke­reteket anélkül, hogy az uj keretek közé kényszeritett népek akaratát kitudakolták s szabad életüket biz­tosították volna. De nemcsak föld­rengésszerű tüneményeket idézett elő az emberi társadalomban az antant; nem bírta helyhez kötni, terjedésében megakadályozni a vö­rös lángokat sem, amelyek minden józan ész és erkölcs ellenére az emberiség anyagi és szellemi javait s a mindennél drágább emberi éle­tet elpusztítással fenyegetik. Ilyen körülmények között minden nemzet kettőzött figyelemmel gon­doskodik önvédelméről, mert az u. n. modern próféták tarthatatlan pa­cifizmusával szemben kénytelen be­látni a régi latin közmondás igaz­ságát : Ha békét akarsz, készülj háborúra ! S főkép nekünk, magya­roknak kell ébereknek és áldozat­készeknek lennünk e tekintetben. A vörös rém még mindig magasan hordja fejét Oroszországban s ti­tokban az ő kezébe folynak Ausz­tria, Csehország kormány­gyeplői­nek egyes szálai. Románia, Jugo­szlávia gyomra sehogysem bírja megemészteni leharapott országré­szeinket s amellett gazdasági és társadalmi válságok is nyugtalanít­ják a két nagyerő álmait. Nemzetünk, hála az Isteni Gond­viselésnek, nyugodtan tekinthet a lassan formálódó jövő elé. Nemzeti hadseregünk helyreállí­totta a belső rendet, a törvénytisz­teletet s most éber szemmel vizs­gálja a külügyi bonyodalmakat. Mit jelent mindez, talán nem is mérle­geljük ma eléggé. Gondoljunk csak vissza az egy év előtti állapotokra! Nálunk a léha, gőgös oláh uralom rettegtette folyton elsősorban a gaz­dákat terményeik s állatállományuk elrablásával. Ma minden gazda békében ta­karítja be terményeit s nem kell rettegnie, mikor csap rá az oláh rabló, hogy jószágait, pénzét el­szedje. Nemzeti hadseregünk nél­kül újra az ebek harmincadjára ken"is­",nk volna mindannyian. S had­^­egünk fegyelmezettsége véd meg bennünket attól, hogy a cseh, oláh, szerb martalócok megpróbál­kozzanak egy-egy betörési kísérlet­tel gazdagon megrakott szérűinkre. Mindenkinek kötelessége tehát nemcsak nemzete, hanem családja s önmaga szempontjából is, hogy nemzeti hadseregünk érdekében minden tőle telhetőt megtegyen s annak szellemét a maga önzetlen­ségével, fegyelmezettségével és lel­kesedésével is táplálja. Végtelen nagy szerencsénk, hogy tüzeslelkü, magyar, hivatása magaslatán álló tisztikarunk s derék altisztjeink vol­tak ; nélkülük sok ideig tartó meddő kísérletezésekből állott volna minden hadseregállítási igyekeze­tünk, mint azt a lengyeleknél ta­pasztalhatjuk Derék tisztikarunk óriási munkáját a polgárságnak meg kell könnyítenie mindenekelőtt az­zal, hogy hazafisága, fegyelmezett­sége, kötelességtudása erejével hat a katonaságra vonzó példaként. De másképen is kell szolgálnunk had­seregünk érdekét. Meggyőződéssé kell érlelnünk nemcsak a katoná­ban, hanem minden katonasorban levő férfiban is azt az igazságot, hogy a nemzeti hadseregben való szolgálat elválaszthatatlan családunk, gyermekeink, késő unokáink boldo­gulásától ; ettől függ jövőnk ki­alakulása. Aki mást állít, mást sut­tog titokban, az bolsevista, az azt szeretné, hogy újból a vörös rém üljön nyakunkba s elpusztítson itt mindent, ami kedves és szent a becsületes magyar ember előtt. Minden tisztességes ember, aki­nek valami félteni valója van vagy az az édes reménye táplálja, hogy lesz félteni valója, ragaszkodjék a legnagyobb szeretettel nemzeti had­seregünkhöz s annak parancsait föl­tétlenül kövesse. Ne feledje el senki azt a régi igazságot, hogy a világ előtt csak annak a nemzetnek van tekintélye és súlya, amelynek meg­bízható, fegyelmezett hadserege van ; ennek híján minden nép eve­ző- és kormánynélküli sarka, me­lyet a nemzetközi viszonyok hul­lámai ide-oda dobálnak az elmerü­lésig. Szeressük, erősítsük a mi büszkeségünket, erősségünket, a nemzeti hadsereget, mely a kellő pillanatban megmentett e sorstól bennünket s a letiport, hazája szent földjében megcsonkított magyarsá­got a számottevő nemzetek közé emelte! Friedrich István súlyos vád alatt Budapest, aug. 6. Friedrich István ügyében ma délben ült össze a mentelmi bizottság, melynek elnöke Ereki Károly és előadója dr. Nikovinyi Jenő volt. Az előadó beterjesztette az ügyészség átiratát, melyben az Friedrich Istvánt gyilkosságra való felhajtással vádolja és men­telmi jogának azonnali felfüggesztését kéri. Az ügyészség a vádat a tárgyalásokon folyó vallomások alapján szerkesztette Friedrich ellen. A mentelmi bizottság úgy határozott, hogy Friedrich István mentelmi jogát felfüggeszti. A mentelmi bizottság határozatát írásbal foglalva beadja a Ház elé, amely minden valószínűség szerint holnap tárgyalja érdemlegesen az ü­gyet. Mi az oka a nyomornak ? Budapest, aug. 6. A nemzetgyűlés mai ülésén Rakovszki István elnök a MOVE in­dítványát terjesztette elő, mely szerint mondassék ki, hogy a Nemzeti hadseregben a zsidók se tisztek, se hivatalnokok ne lehessenek. Azután a gabonaügyekre került a sor. Kerekes Mihály azt kívánja, hogy az ellátatlanoknak liszt helyett gabonát adjanak. Gaál Gaszton rámutat arra, hogy mi az oka a polgári osztály vég­telen nyomorának. Ahol a vagyonbiztonság meginog, ott meginog az államrend is. A rekvirálással rászoktatták az embereket arra, hogy a polgári vagyont tiszteletben ne tartsák. Amit Kun Béláék életbe léptettek, azt ma a kormányok folytatják. Ha ez így tart tovább, irtózatos következmények fogják terhelni a kormányt. A társadalmi osztályok közt határtalan gyűlölet lett úrrá a gabona miatt. Pallavicini indítványozza, hogy a nemzetgyűlés küldjön ki egy 9 tagú szakbizottságot, mely új gabonarendeletet léptessen életbe. (Közbeszólások : most mikor már elad-ák a zsidóknak a gazdák?!) A batikóimádat ma a falun százszorta nagyobb, mint a lánckeres­kedőknél a városban. Ne állítsuk az embereket egymással szembe, mert ennek borzasztó következményei lehetnek. Teleki Pál, mint külügyminiszter válaszol egy régebbi interpellá­cióra a Kun Béla-ügyben. Szerinte a németek szabályellenesen, orosz presszió alapján bocsátották szabadlábra Kun Bélát. I. évfolyam 106. szám. Szemtől-szemben az éhezőkkel Békéscsaba, aug. 6. Hallottunk vigasztalást, hallottunk nagyhangú ígéreteket.Tettekre azon­ban hiába vártunk. Nincs tovább idő! Ma beállított hozzánk egy top­rongyos ember, (megtört,őszes, mun­kában megkérgesedett tenyerű) és sírva panaszolt. Nem kért, nem kö­vetelt, nem rázta az öklét, nem fenyegetett, csak reszkető hangon, gyámoltalanul mondta el, hogy nt­ncs egyetlen betevő falat a házban, nem mer haza­menni apró gyermekei közé, mert nem tudott lisztet sze­rezni nekik. Elmentünk vele a közélelmezési hivatalba lisztjegyért. Ott azzal fogadtak, hogy nincs lisztjegy. Tegnap óta (csütörtök óta!) nem szabad kiadniok utalványt a jövő hét hétfőjéig, mert nincs a vá­rosnak egyetlen deka lisztje sem! Egy szürke kis sovány asszony épen akkor ment el gyermekével a karján, sírva az ajtó elől, ahol reg­gel óta ácsorgott hiába. * Hát senki sem látja az éhezőket? Senki sem találkozik a síró, ron­gyos emberekkel, akik házról-házra kilincselnek heteken át anélkül, hogy valaki megszánná őket egy falat kenyérrel, egy deka liszttel . . . Hát nem adott elég jó termést az Isten és nem szégyen, nem­ megbo­csájthatatlan bűn, hogy Békéscsabán, az aranykalászos alföld szívében, aratás után közvetlenül nem kap­ják meg az ellátatlanok még azt a szégyenletes kevés 4 kilós fejkvótát sem ?! Kérdezzük a város elöljáróságát, mit gondol, mit egyék csütörtöktől hétfőig az a sok ezer éhes, nyomorgó ember ?­­ Mit gondol, honnan adjunk mi kenyeret annak a tehetetlenül kön­­nyező családapának a kezébe?! m tudja az Elöljáróság, hogy minden lehetséges, de annak nem szabad lehetségesnek lenni, hogy ma, amikor javában láncolják már ezrekért a bő újtermést, az ellátat­lanok számára még négy kiló liszt se kerüljön ebben a városban ?! Az elöljáróságnak kötelessége az ellátatlanok lisztjéről gondoskodni. Ameddig lehet szép szóval, ha már nem lehet, erélyes hangon s ha kell karhatalommal! Álljanak rend­őrök, vagy csendőrök a postához és kobozzák el azokat a 20—30 kilós csomagokat, amelyek zsidó­kézen csempészik ki a mi minden­napi kenyerünket! * Amit mi tehetünk, csak annyi, hogy felszólítunk minden emberileg érző termelőt, hogy adjon az éhe­zőknek és rögtöni segítség képen annak az öreg családapának­* aki­nek nem akartuk elhinni, hogy az

Next