Körösvidék, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 126-226. szám)
1920-10-27 / 173. szám
2 is közlekedés hiányossága meg sem becsülhető károsodását jelenti úgy a gazdasági, mint a kereskedelmi, ipari, közigazgatási és általában minden közgazdasági vonatkozású életnek. Hazánk kegyetlen megcsonkítása megfosztott szénbányáink legnagyobb részétőr és a háború az egész világ termelésére kiható káros következményei, az újonan teremtett államok határzárai lehetetlenné teszik a vasúti forgalom helyreállását és az ahhoz nélkülözhetetlen szén behozatalát. A hidegebb idő beálltával a viszonyok hova-tovább oda fejlődnek, hogy az eddig is nem annyira a közlekedés lebonyolítására alkalmas, mint inkább csupán a posta továbbítását legalább naponként egyszer lehetővé tévő vasúti közlekedés is csak kihagyásokkal működik, megbénítván minden közgazdasági életet. Békés megyére különös súllyal nehezedik a forgalom hiányosságának átka, mert megyeközpontunk szerencsétlen fekvése azt még a szomszédos községekből is alig teszi megközelíthetővé, nem is szólva a megye távolabb fekvő községeiről, mint Szarvas, Öcsöd, Szeghalom, Füzesgyarmat, ahonnan békeidőben is legalább két nap kellett, hogy meg lehessen járni Gyulát. Az államra nehezedő óriási terhek mellett meg kell barátkoznunk avval, hogy az ilyen és ehhez hasonló közgazdasági bajok orvoslását ne várjuk a rengeteg nehézséggel küzdő kormányoktól, hanem, ha azok hátrányait saját jól felfogott érdekünkben ki akarjuk küszöbölni, magunk lássunk munkához és azok vegyék kezükbe a bajok orvoslását, akiket azok legjobban sújtanak. A Békéscsabáról Gyulára döcögő társaskocsi láttára önkéntelenül fel kell hogy ébredjen minden gondolkodó emberben az a gondolat, hogy vájjon nem volna-e lehetséges ehelyett az özönvíz előtti közlekedési eszköz helyett valami gyorsabb, tökéletesebb, némileg kényelmesebb és megfelelőbb időben közlekedő járműt forgalomba hozni, amely alkalmas volna arra is, hogy a központtól távolabb fekvő községekből is megközelíthető legyen az. Szinte irigykedve kell hallanunk idegenben járó embertársainktól, hogy a külföld békebeli vasúti forgalma mellett ott mily nagy száma közlekedik a gépkocsiknak olyan útvonalakon, melyek vasúton nem közelíthetők meg és csodálkoznunk kell azon, hogy a magántőke mai bősége mellett ennek a bevált közlekedési eszköznek rendszeres felhasználásával még eddig nálunk senkinek sem jutott eszébe komolyan foglalkozni. Ma már az üzemanyag beszerzése nem ütközik olyan leküzdhetetlen nehézségekbe, mint azelőtt és nem képzelhető, hogy a közlekedési lehetőségek hiánya következtében lehetetlenné vált forgalom ne biztosítana egy ilyen közlekedési vállalatba befektetett tőkének megfelelő nyereséget. Reméljük, hogy akadnak még megyénkben olyan vállalkozó szellemek, akik ezt az elsősorban közérdekű és amellett jónak is ígérkező üzletet felkarolják. Írországban általános felkelés készül London, október 26. A sinnjeinek Írországban általános felkelésre készülnek. Szörősvidék Megszűnt Oroszország blokádja Moszkva, október 26. Amint köztudomású, Oroszországot a Balti tengeren angol hajók zárták körül, melyek a fegyverszüneti szerződés aláírásának megtörténte után egyelőre elvesztették szerepüket. Az angolok el is határozták a blokád megszüntetését és utolsó hajóikat a mai napon vonták vissza a Balti tengerről. Meghalt a corki polgármester London, okt. 23. A corki polgármester meghalt. Csonka Magyarország — nem ország, Yem 1 Békéscsaba, 1920. október 27. Csabaiak Abessziniában Újabb nagy expedícióra indul el Dörffinger Sándor Városszerte ismerte és megszerette mindenki Dörffinger Sándor és Gajdács Mátyás csabai származású afrikai utazókat, akik hét évi távollét után a tavasszal jöttek haza Abessziniából, hol mint egy expedíciónak tagjai nagyon értékes természetrajzi felfedezésükkel gazdagították a művelt világ ismereteit. Kissé exotikus, de nagyon szimpatikus alakjuk mindenkinek feltűnt, aki csak látta őket. Régi barátaik s ismerőseik nagy szeretettel fogadták a vad Afrika kalandos vadászait, akik nagyon érdekes előadásaikkal sok élvezetes és tanulságos órát szereztek nekünk. Néhány hete egy abesszíniai jó barátjuk, Hess sweici származású kereskedő is felkereste őket s azóta a „három afrikai"-t mindig együtt lehetett látni. A sweici jóbarát csak néhány napra jött Csabára, de úgy megszerette a magyarokat s itt úgy megszerették őt, hogy alig tudott megválni tőlük, folyton hangoztatta, hogy sohasem fogja elmulasztani az alkalmat, ha külföldön módját ejtheti, hogy a rólunk terjesztett hamis híreket megcáfolja. Ma reggel mégis útra keltek. Hess és Dörffinger Sándor ment el, hogy Svájcban, Franciaországban és Olaszországban megszervezzenek egy új expedíciót, melyet Szudánon és Eritreán keresztül Abessziniába vigyenek. Az expedíció vezetői Hess, Dörffinger és Gajdács lesznek, akik már jól ismerik az egész Abessziniát s régi vadászai az afrikai őserdőknek. Céljuk, hogy ujabb vadászzsákmánnyal gazdagodjanak s uj felfedezéseket tegyenek. E célból most olyan helyekre is be fognak hatolni, ahol még fehér ember nem járt. A tudományos eredmények összegyűjtése végett egy geologus s egy geográfus is velük megy. Legkalandosabb mégis az a tervük, hogy egy hatalmas afrikai mozidrámát fognak lejátszatni az őserdőkben és sivatagokban. E célból több sveici kiváló moziszinészt szerződtettek. A moziképeket Dörffinger fogja felvenni. Bírjuk az utasok igéretét, mely szerint az útról értesíteni fogják lapunkat állandóan úgy, hogy rövidesen nagyon érdekes és eredeti riportokkal kedveskedhetünk közönségünknek. Mi a legjobb szívvel, baráti melegséggel kívánunk szerencsés utat a messze idegenbe induló derékcsabai fiúknak. Adja Isten, hogy minden szép tervük sikerüljön, gazdagíthassák a tudományt s egy izgalmas, gyönyörű filmmel mielőbb hazajöhessenek, idehaza élvezni sok, nagyon fáradságos, veszedelmes és kalandos utazásaik gyümölcsét. Hadd lássuk, van-e Csabán olyan keresztény magyar, aki ennek a felszólításnak engedni tud. Megmondom mindjárt az elején, hogy mit akarok. Szalonnát kérek a hazatérő foglyok számára, de nem ingyen! De viszont nem is 150—180 koronás árban, hanem jutányosan. Mert hogy Csabán van szalonna, az bizonyos. Hogy hazaérkező fogoly még sok van, az is igaz, hogy szegények olyanok, mint a kiéhezett farkasok, abban nem kételkedhetik senki; hogy enniök kell, az nem szorul bizonyításra ; hogy az állam látja el őket s nem más, azt tudjuk. Az államot polgárai képezik. Ezeket a polgárokat kérem bizalommal a sokat szenvedett, nyomorgott hadifoglyaink nevében, kérem magyar és keresztényi mivoltukra, jöjjenek egy kis áldozattal az állam segítségére s adjanak olcsóbb pénzért abból, amit Isten nekik olyan bőven adott az éhesen megérkező foglyoknak. Nem kérek mázsaszámra senkitől. Csak annyit, amennyit mindenki nélkülözni tud, úgy 5—10—20 kilót. Sok kicsi sokra megy. És mert a foglyainknak adjuk, ezért ne kérjünk olyan magas árat érte , hiszem, hogy nem is fognak. Én nem akarok a szalonnával táncolni, ezt sem magyar becsületem, sem katonatiszti állásom meg nem tűri. Akik hajlandók adni, jelentkezzenek a Körösvidék kiadóhivatalában s ott mondják be, hogy mennyit adnak és milyen árban. Hiszem, hogy sokan fognak adni. Békéscsaba közönsége olyan sokszor adta gyönyörű jelét jószívűségének, a nélkülözőkkel való együttérzésének, hogy nincs okom kételkedni abban, hogy ez az akció is sikerre vezet. A csabai gazdák a Körösvidék kenyérmozgalmát is olyan fényes eredményűvé tették, amelyért csak a legnagyobb elismerés illeti őket. Bizton remélem, hogy most is ki fognak tenni magukért úgy ők, mint a csabai hentesek. Tarcsafalvy Lajos a békéscsabai gy. e. százados lelkészel^lltta SIIBDIBRBIIIIII •• • — Teleki a zsidókérdésről. Gr. Teleki Pál miniszterelnök a Neue Freie Presse munkatársa előtt a zsidókérdésről igy nyilatkozott : A zsidókérdést helytelenül fogják fel mindkét részen. A zsidóknak meg kell érteni, hogy egész természetes antagonizmussal állunk szemben. Sokan közülük elősegítették a kommunizmust és sokan közülük gyorsan gazdagodtak meg a háborúban. Én teljes objektivitással elismerem, hogy a zsidóság nagy része vagyonát kereskedelmi hozzáértéssel szerezte. A sokat szenvedett kereszténység felismerte azt a tényt, hogy félre hagyta magát szorítani a vezetéstől. Szükséges helyreállítani azt a folyamatot, amely a magyarság felülemelkedését van hivatva előmozdítani. Vannak magyar zsidók elég nagy számban, akik hazafiasan gondolkoztak és voltak sokan, akik a kommunizmus alatt is megállták helyüket. Sohasem szabad általánosítani. A magyar zsidóságnak vannak igen értékes elemei. — Orvosi hir. Dr. Fadgyas Sándor városi ker. orvos lakáshiány miatt Gerendásról Csorvásra volt kénytelen átköltözni s onnan volt kénytelen nagy anyagi áldozat árán a gerendási állását ellátni. Ugyanis eddig a gerendási szövetkezet korcsmárosa jóvoltából kapott egy földes szobát a korcsma épületében s ott lakott ezideig családjával és ugyanabban a szobában rendelt is, amin az egyszerű gerendási lakosok is megbotránkoztak. Minthogy pedig lakást szerezni sehogy sem tudott gerendáson, így kényszerből tette át lakását Csorvásra, s mint értesülünk, most a gerendási állásáról lemondott. Persze, bolgárkertésznek épített a város lakást, de orvosi lakásépítésre nincsen pénze a városnak, hiszen fontosabb is a zöldségtermelés a közegészségügynél ugyebár? Hja, Csaba rendezettanácsu város! — A tűzifa dunai szállításának korlátozása. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter tűzifának a Dunán való szállítását külön e célra esetenként megváltandó szállítási engedélyhez köti. — Horthy-Himnusz és Horthy-Induló. Özv. Lyka Rezsőné (szolnoki zenetanárnő) himnuszt és indulót szerzett, amit felajánlott Horthy Miklós kormányzónak. A kormányzó elfogadta az értékes szerzeményeket s az említett címen való forgalombahozatalukat megengedte. Ugy az induló, valamint a himnusz Márkusz Sándor iparművész által rajzolt címlappal Varga József szolnoki könyvkereskedő-cég kiadásában jelent meg, ahonnan darabonként 30—30 koronáért rendelhető meg. — Országos vásár Szolnokon. Szolnok város elöljárósága közhírré teszi, hogy a rendes őszi országos vásár Szolnokon e hó 31-én és nov. 1-én lesz. Az állatvásárra a környéken fellépett száj- és körömfájásra való tekintettel hasítottkörmű állatok fel nem hajthatók. — Az állategészségügyi bizottsági tagok tiszteletdíja. A földmivelésügyi miniszter az állategészségügyi tanács elnökének tiszteletdíját évi 2000, a jegyzőjének évi 1200 koronában állapította meg, amihez még 100, illetőleg 50 korona jelenléti díj is járul ülésenként. A rendes és rendkívüli tagok, valamint más meghívott egyének ülésenkint 50 koronát kapnak tiszteletdíj fejében. — Munkaalkalom. A Csongrádsövényházi belvizszabályozó társaság kubikos szakmunkásokat keres. — Ugyancsak kistalicskás munkásokra van szüksége a Hortobágy-Berettyóvidéki csatorna társulatnak is. — Eltiltják a nyersbőrkivitelt. A pénzügyminiszter azzal a tervvel foglalkozik, hogy a nyersbőrkivitelt eltiltsa. A rövidesen bekövetkezendő eziránti intézkedés oka az, hogy a nyersbőrárakat az utóbbi időkben erősen felhajtották. — Köszönet egy műkereskedő adományáért. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Balla Ödön műkereskedőnek köszönetét nyilvánította, mert 25,000 koronás adományával lehetővé tette a Szépművészeti Múzeum részére Roeland Savery egyik tájképének megszerzését.