Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)
1921-01-14 / 10. szám
vallomásból! Az ember megdöbbenve áll az „ember" előtt aki ilyen borzalmas mélyre tudott sülyedni. Van tehát olyan salakja is a társadalomnak, amely magát az élő embert csak valami értéktelen holminak tekinti szemben a reá aggatott rongyokkal. Van, akit az önzés, a kapzsiság, az anyagiság már annyira hatalmába ejtett, hogy nem lát értéket a lüktető, eleven, kacagó életben, csak a csipkében, selyemben s az azért kapható vérfoltos pénzben! És még vannak, akik ellenségei annak, aki így beszélt, így könyörgött, így tanított: „nem többé az élet, hogysem az eledel és a test, hogysem az öltözet?!" Ilyen borzalmakat látva, nem érzi mindenki, nem érti minden becsületes ember, hogy csak egy célunk lehet mindenütt, sajtóban, társadalmi, állami életben egyaránt: visszavezetni a lezüllött embereket a Názáretihez, hirdetni és diadalra juttatni a kereszténységet?! a békéscsabai főkapitányság ügye . Egyik helybeli laptársunk Balla Aladárnak, városunk képviselőjének nyilatkozata alapján megírta, hogy a csabai főkapitányság vezetésében nyolc napon belül változás következik be, amennyiben a belügyminiszter dr. Debreceny Lajos előbbi főkapitányt a csabai rendőrség élére ismét visszahelyezte s erről szóló leiratát már meg is küldte a szegedi kerületi főkapitánysághoz. Dr. Kungl Károly mostani főkapitány pedig más helyen fog rangjának megfelelő beosztást kapni. Ezzel a hirrel kapcsolatosan hivatalos helyről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a főkapitányi állásban történt személyváltozásról hivatalos körökben , a szegedi kerületi főkapitányságon és a belügyminisztérium rendészeti főosztályában semmit sem tudnak. B € őrsövSsiék Mimim közigazgatási bizottságának ülése Békés vármegye közigazgatási bizottsága csütörtökön, január 13-án délelőtt ülést tartott, melyen a sorsolás utján megüresedett tagságokat választás útján betöltvén, magát újra megalakultnak nyilvánította és albizottságait is megalakította. Az alispán a közállapotokról és a közellátási viszonyokról szóló jelentését terjesztette elő, mely szerint az újabb lisztkontingens szétosztása megtörtént, a gabonabeszolgáltatás pedig folyamatban van az egész megye területén. A jelentés beszámol arról is, hogy a Védőligák Szövetsége által vasárnap, 16-án rendezendő szoborleleplezési ünnepélyen Békés vármegyét a megyebeli nemzetgyűlési képviselők fogják képviselni a törvényhatóság felkérése folytán. A megye területén levő összes hatóságok megkapták már az utasításokat a leleplezés napjának ünnepélyessé tétele ügyében. Ladics László az alispáni jelentés felolvasása után kéri, hogy a jövőben a közigazgatási bizottság üléseinek a tárgysorozatát idejében kézbesítsék ki a bizottság tagjainak, hogy a tárgyalás alá kerülő ügyekről idején értesüljenek. Dr. Török Gábor (Békés) visszautasítja azt az állítást, mely szerint Békésen a gabonabeszolgáltatás nem folyik kellő eredménnyel. Hivatalos adatokat olvas fel, melyek szerint a Békésre kirótt összesen 118 wagyonnyi gabonából eddig 74 wagyon búzát, 4 wagyon rozsot, 5 nagyon árpát és mintegy negyed vagyon kétszerest szolgáltattak be. Ezen felül van még az a mennyiség, melyet vetőmag céljára foglaltak le és gyűjtöttek össze, ugy, hogy a gabonabeszolgáltatás ügye Békésen is körülbelül olyan állapotban van ezidő szerint, mint a megye többi községeiben. Ezért nem tartja indokoltnak, hogy Békésnek a beszolgáltatandó gabonakontingens leszállítása iránt beadott kérelmét visszautasították. A tűzifainségről szólva afeletti csodálkozásának ad kifejezést, hogy a törvényhatóság megengedte, hogy a gerlai uradalom 10 nagyon tűzifát adjon el Jászberénynek akkor, amikor Békésmegye területén iskolákat és hivatalokat csuknak be a tüzelőhiány miatt. Intézkedést kér az ellen, hogy az ellátatlanok és a közalkalmazottak továbbra is a jelenlegi teljesen élvezhetetlen kenyérlisztet kapják. Felmutat egy darab hatósági lisztből sütött kenyeret, melyhez minden további magyarázat feleslegesnek bizonyult. Ladics László az útlevél kiállítással kapcsolatos hivatali személyzetszaporítás ellen szólott. Az alispán azonnal válaszolt minden felszólalásra. Kijelentette, hogy a békési gabonabeszolgáltatás ügyére vonatkozólag tudomásul veszi a dr. Török Gábor által elmondottakat és az ügyet megvizsgálja. Neki és a GOK-nak az a legfőbb törekvése, hogy a katonaság általi rekvirálást minden eszközzel elkerülhetővé tegye. A kenyérliszt minőségének javítása érdekében lépéseket tesz. Az útlevélügyekből folyó munkatöbblet ellátására csak egy napidíjas felfogadását javasolta, amit feltétlenül szükségesnek tart. A főispán kijelenti, hogy a gerlai uradalom által eladott 10 vagyon fa elszállítását megakadályozta. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy basában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen" Hamm és eladni akar, hirdessen a Rfkösvidélen! Békéscsaba, 1921. január 14. Ábrahám Ferke tagad Budapest, január 13. A rendőrség a Szolnokról felutazott csendőrökkel karöltve nyomoz a szolnoki leánygyilkosság ügyében. A kis áldozat kilétét még nem sikerült megállapítani. Ábrahám Ferke az újabb szembesítések után is konokul tagad. Erdélyi Zoltán megszökött Budapest, jan. 13. Zsarolás miatt tartóztatták le tegnap Barta Jenő volt károlyista államtitkárt, dr. Erdélyi Zoltán rendőrkapitányt és Schaffer volt városi tisztviselőt. Az eljárás folyik ellenük. A ma kiadott rendőrségi jelentés szerint Erdélyi egy őrizetlen pillanatban megszökött ma délután 2 órakor a főkapitányság fogdájából. Katonai özvegyek drágasági pótléka Budapest, jan. 13. A hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni az a honvédelmi miniszteri rendelet, mely rangosztályba sorozott katonai nyugdíjas özvegyek és havidíjasok drágasági pótlékának kulcsát a X. fizetési osztálynak részére 275, a IX-VIII. részére 250, a VII—VI. részére 200, az V. részére ,175, a IV. részére 100, a III—I. részére pedig 80 százalékra emeli fel. Kombinációk az új francia miniszterelnök személyéről Páris, január 13. A Leygues kormány lemondása óta több ellentétes kombináció van forgalomban a megalakítandó kormány névsorát illetőleg. Némelyek szerint Poincare foglalja el a miniszterelnöki széket. Ezzel szemben Viviannit, a nagy nacionalistát is emlegetik, mint az új kormány megalakítóját. Az én Szecskó István bátyám írta: Gajdács Pál VII. A kisepert mozsártörő Az én Szecskó István bátyám nemcsak másokkal, de sokszor a maga háza népével is dévajkodott. Így egyebek között egyszer éppen karácsony előtti napokban, tehát akkor, midőn a mákos galuska, meg mákos patkó erányában legnagyobb szükség van reá, elveszett a mozsártörő, amely tudjuk, vasból van s rendes körülmények között legalább is tíz fontot nyom. Keresik, keresik mindenütt, tűvé teszik érte az egész házat, a mozsártörő csak nincsen sehol. — Hát bizony ti azt nyilván kisepertétek s most ott valahol a szemétdombon kacagja a ti keresésteket, — szólal meg az öreg, midőn látja a nagy keresést. — Ugyan ne bomoljon kigyelmed, — szól haragosan a Zsusza néni, — nem gombostű az, hogy kiseperjük. — Én mégis csak a mondó vagyok. Nézd meg csak Mari lányom, Richtig, csakugyan ott volt a mozsártörő a szemétdombon. Persze az öreg a világért sem mondta volna, hogy előtte való este ő tette ki oda. Azóta Boldogfalván szállóigévé lett, valahányszor valami nagyobb tárgy elvész a házban s hiába keresik : — Nyilván kisepertétek, mint Szecskóék a mozsártörőt. * De kár, hogy az a sok jóizü móke már mind ott pihen Boldogfalva elsővégi temetőjében. Dehogy pihen, dehogy pihen! Más becsületes halandó legalább akkor hallgat már, hatöbbé nem halandó, hanem halott már, az én Szecskó István bátyám meg még a sírból is feljárogat mókázni. Az öreg még halála után is kegyetlenül becsapott egy embert, az az egy ember pedig — én vagyok. Képzeljék csak tisztelt olvasóim, a minap megjelent előttem — álmomban s iny szól hozzám, de a lehető legnagyobb komolyság hangján (már tudniillik amily komolyan egy halott csak beszélhet), sőt viaszsárga arcán a bűnbánatnak s azon szent elhatározásnak a kifejezésével, mintha mindazt, amit életében másoknak a rovására elkövetett, énrajtam akarná egy csapással jóvá tenni, — tehát emigyen szállott hozzám : — Szép öcsém ! te ur vagy, mert urak a papok, de én még nagyobb úrrá teszlek. Odalent a sirban álmodtam három számot, tedd meg a lutriba, tégy rá legalább 50 forintot s oly gazdaggá teszel, hogy még a dédunokád is négyes fogaton fog járni temetni s kollegálni. Ezzel felmutat egy ménkű nagy fekete táblát, melyen otromba nagy írással, fehér krétával e három szám volt felírva : 6, 16, 61. Hogyne hittem volna tehát az öregnek, mikor olyan nyavalyás képet vágott hozzá, mint akit bordazúzásig megegyengettek. Igaz ugyan, hogy ugy tetszett, mintha a félhalugta alatt egy kis mosoly vonult volna el, amikor elfordult tőlem s igaz ugyan, ahogy életében talán csak egy kis kétkedéssel fogadtam volna az ő jóakaratját, de igy, mihelyt felébredtem, rögtön sietek a Lázár recipiált polgártárshoz, az én kereskedelmi s pénzügyminiszteremhez, kérek kölcsön tőle 50 forintot s azonnal beteszem az egészet a legközelebbi húzásra a brünni lottón. Hát képzeljék, — most persze mind azt hiszi, hogy én azt mondom, hogy azokból a számokból egyetlen egy sem jött ki, — dehogy egy se, de hogy egy se . . . kijött az mind a három ... de felfordítva így 19, 91, 9. Hát a vén kalefaktor nem felfordítva, azaz felső végével le s az alsóval fölfelé tartotta felém a fatális táblát? Azért néztem én azután a 9-et 6-nak, a 91-et 16-nak s a 19-et 61-nek. Hogy a sistergő istennyila ! . . . óh jaj, Isten bocsá .. . majd hogy ki nem szalajtottam valami rettenetes átkot a számon. De valóban esz a méreg, ha rá gondolok, mert valamennyi között, akiket valaha rászedett, én vagyok a legalaposabban becsapva. Azok, akiket életében felültetett, alkalomadtán mindazt visszafizethették neki, ha tudták, de én hogyan adjam neki vissza a kölcsönt? De nem is bánt már most, hogy neki miként, hanem a Lázár zsidómnak hogyan fizessem vissza az 50 forintját. Le is mondtam én már (mert nem is keresztényi dolog) a bosszúról, de azért a minap, mikor éppen a szomszédjának, néhai Fekete Ferkónak Bandi unokáját temettem s éppenséggel oda István bátya sírja mellé (szegény Bandi gyerek, neked sem irigylem a szomszédságodat) s mikor az István bátyám sötét fejfájára esett a tekintetem, nem állhattam meg egy megjegyzést. Ugyanis valami siheder, valami piktorcsemete az István bátya fejfájára fehér krétával egy nagy kulacsot, egy nagy pipát s egy nagy dohányzacskót pingált, mintha mondta volna : — Igyék Kend István bá, azután gyújtson rá! Ezt látva mondom, nem állhattam meg, hogy meg ne jegyezzem : — Hej, ha az a fiatal mázoló azokat a symbólumokat legalább felfordítva s üreseknek pingálta volna, akkor legalább helyettem ált volna bosszút az öregen ! (Folyt, köv.)