Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)

1921-01-14 / 10. szám

vallomásból! Az ember megdöb­benve áll az „ember" előtt aki ilyen borzalmas mélyre tudott sü­lyedni. Van tehát olyan salakja is a tár­sadalomnak, amely magát az élő embert csak valami értéktelen holmi­nak tekinti szemben a reá aggatott rongyokkal. Van, akit az önzés, a kapzsiság, az anyagiság már annyira hatalmába ejtett, hogy nem lát ér­téket a lüktető, eleven, kacagó élet­ben, csak a csipkében, selyemben s az azért kapható vérfoltos pénzben! És még vannak, akik ellenségei annak, aki így beszélt, így könyör­gött, így tanított: „nem több­é az élet, hogysem az eledel és a test, hogysem az öltözet?!" Ilyen borzalmakat látva, nem érzi mindenki, nem érti minden becsü­­letes ember, hogy csak egy célunk lehet mindenütt, sajtóban, társadalmi, állami életben egyaránt: visszave­zet­ni­ a lezüllött embereket a Názá­ret­ihez, hirdetni és diadalra juttatni a kereszténységet?! a békéscsabai főkapitány­ság ügye . Egyik helybeli laptársunk Balla Aladárnak, városunk képviselőjé­nek nyilatkozata alapján meg­írta, hogy a csabai főkapitányság vezetésében nyolc napon belül vál­tozás következik be, amennyiben a belügyminiszter dr. Debreceny Lajos előbbi főkapitányt a csabai rend­őrség élére ismét visszahelyezte s erről szóló leiratát már meg is küldte a szegedi kerületi főkapitánysághoz. Dr. Kungl Károly mostani főkapi­tány pedig más helyen fog rangjá­nak megfelelő beosztást kapni. Ez­zel a hirrel kapcsolatosan hivatalos helyről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a főkapitányi állásban történt személyváltozásról hivatalos körök­ben , a szegedi kerületi főkapitány­ságon és a belügyminisztérium ren­dészeti főosztályában semmit sem tudnak. B € őrsövSsiék Mimim közigazgatási bizottságának ülése Békés vármegye közigazgatási bi­zottsága csütörtökön, január 13-án délelőtt ülést tartott, melyen a sor­solás utján megüresedett tagságo­kat választás útján betöltvén, ma­gát újra megalakultnak nyilvánította és albizottságait is megalakította. Az alispán a közállapotokról és a közellátási viszonyokról szóló je­lentését terjesztette elő, mely sze­rint az újabb lisztkontingens szét­osztása megtörtént, a gabonabe­szolgáltatás pedig folyamatban van az egész megye területén. A jelentés beszámol arról is, hogy a Védőligák Szövetsége által vasár­nap, 16-án rendezendő szoborle­leplezési ünnepélyen Békés várme­gyét a megyebeli nemzetgyűlési képviselők fogják képviselni a tör­vényhatóság felkérése folytán. A megye területén levő összes ható­ságok megkapták már az utasításo­kat a leleplezés napjának ünnepé­lyessé tétele ügyében. Ladics László az alispáni jelen­tés felolvasása után kéri, hogy a jövőben a közigazgatási bizottság üléseinek a tárgysorozatát idejében kézbesítsék ki a bizottság tagjai­nak, hogy a tárgyalás alá kerülő ügyekről idején értesüljenek. Dr. Török Gábor (Békés) vissza­utasítja azt az állítást, mely szerint Békésen a gabonabeszolgáltatás nem folyik kellő eredménnyel. Hivatalos adatokat olvas fel, melyek szerint a Békésre kirótt összesen 118 wag­yonnyi gabonából eddig 74 wag­yon búzát, 4 wagyon rozsot, 5 nagyon árpát és mintegy negyed vagyon kétszerest szolgáltattak be. Ezen felül van még az a mennyi­ség, melyet vetőmag céljára foglal­tak le és gyűjtöttek össze, ugy, hogy a gabonabeszolgáltatás ügye Béké­sen is körülbelül olyan állapotban van ezidő szerint, mint a megye többi községeiben. Ezért nem tartja indokoltnak, hogy Békésnek a be­szolgáltatandó gabonakontingens le­szállítása iránt beadott kérelmét visszautasították. A tűzifainségről szólva afeletti csodálkozásának ad kifejezést, hogy a törvényhatóság megengedte, hogy a gerlai urada­lom 10 nagyon tűzifát adjon el Jászberénynek akkor, amikor Békés­megye területén iskolákat és hivata­lokat csuknak be a tüzelőhiány­ miatt. Intézkedést kér az ellen, hogy az ellátatlanok és a közalkalmazot­tak továbbra is a jelenlegi teljesen élvezhetetlen kenyérlisztet kapják. Felmutat egy darab hatósági liszt­ből sütött kenyeret, melyhez min­den további magyarázat felesleges­nek bizonyult. Ladics László az útlevél kiállí­tással kapcsolatos hivatali személy­zetszaporítás ellen szólott. Az alispán azonnal válaszolt min­den felszólalásra. Kijelentette, hogy a békési gabonabeszolgáltatás ügyére vonatkozólag tudomásul ve­szi a dr. Török Gábor által elmon­dottakat és az ügyet megvizsgálja. Neki és a GOK-nak az a legfőbb törekvése, hogy a katonaság általi rekvirálást minden eszközzel el­kerülhetővé tegye. A kenyérliszt minőségének javítása érdekében lé­péseket tesz. Az útlevélügyekből folyó munkatöbblet ellátására csak egy napidíjas felfogadását javasolta, amit feltétlenül szükségesnek tart. A főispán kijelenti, hogy a ger­lai uradalom által eladott 10 vag­yon fa elszállítását megakadályozta. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy basában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen" Ha­mm és eladni akar, hirdessen a Rfk­ösvidélen! Békéscsaba, 1921. január 14. Ábrahám Ferke tagad Budapest, január 13. A rendőrség a Szolnokról felutazott csendőrökkel karöltve nyomoz a szolnoki leány­gyilkosság ügyében. A kis áldozat kilétét még nem sikerült megállapí­tani. Ábrahám Ferke az újabb szem­besítések után is konokul tagad. Erdélyi Zoltán megszökött Budapest, jan. 13. Zsarolás miatt tartóztatták le tegnap Barta Jenő volt károlyista államtitkárt, dr. Erdélyi Zoltán rendőrkapitányt és Schaffer volt városi tisztviselőt. Az eljárás folyik ellenük. A ma kiadott rend­őrségi jelentés szerint Erdélyi egy őrizetlen pillanatban megszökött ma délután 2 órakor a főkapitányság fogdájából. Katonai özvegyek drágasági pótléka Budapest, jan. 13. A hivatalos lap holnapi számában fog megjelenni az a honvédelmi miniszteri rendelet, mely rangosztályba sorozott katonai nyugdíjas özvegyek és havidíjasok drágasági pótlékának kulcsát a X. fizetési osztálynak részére 275, a IX-VIII. részére 250, a VII—VI. részére 200, az V. részére ,175, a IV. részére 100, a III—I. részére pe­dig 80 százalékra emeli fel. Kombinációk az új francia miniszterelnök sze­mélyéről Páris, január 13. A Leygues kor­mány lemondása óta több ellenté­tes kombináció van forgalomban a megalakítandó kormány névsorát illetőleg. Némelyek szerint Poincare foglalja el a miniszterelnöki szé­ket. Ezzel szemben Viviannit, a nagy nacionalistát is emlegetik, mint az új kormány megalakítóját. Az én Szecskó István bátyám írta: Gajdács Pál VII. A kisepert mozsártörő Az én Szecskó István bátyám nemcsak másokkal, de sokszor a maga háza népével is dévajkodott. Így egyebek között egyszer ép­pen karácsony előtti napokban, te­hát akkor, midőn a mákos galuska, meg mákos patkó erányában leg­nagyobb szükség van reá, elveszett a mozsártörő, amely tudjuk, vasból van s rendes körülmények között legalább is tíz fontot nyom. Keresik, keresik mindenütt, tűvé teszik érte az egész házat, a mo­zsártörő csak nincsen sehol. — Hát bizony ti azt nyilván ki­sepertétek s most ott valahol a szemétdombon kacagja a ti kere­sésteket, — szólal meg az öreg, midőn látja a nagy keresést. — Ugyan ne bomoljon kigyel­med, — szól haragosan a Zsusza néni, — nem gombostű az, hogy kiseperjük. — Én mégis csak a mondó va­gyok. Nézd meg csak Mari lá­nyom, Richtig, csakugyan ott volt a mozsártörő a szemétdombon. Per­sze az öreg a világért sem mondta volna, hogy előtte való este ő tette ki oda. Azóta Boldogfalván szállóigévé lett, valahányszor valami nagyobb tárgy elvész­ a házban s hiába ke­resik : — Nyilván kisepertétek, mint Szecskóék a mozsártörőt. * De kár, hogy az a­­ sok jóizü móke már mind ott pihen Boldog­falva elsővégi temetőjében. Dehogy pihen, dehogy pihen! Más becsületes halandó legalább akkor hallgat már, ha­­többé nem halandó, hanem halott már, az én Szecskó István bátyám meg még a sírból is feljárogat mókázni. Az öreg még h­alála után is kegyetle­nül becsapott egy embert, az az egy ember pedig — én vagyok. Képzeljék csak tisztelt olvasóim, a minap megjelent előttem — ál­momban s iny szól hozzám, de a lehető legnagyobb komolyság hang­ján (már tudniillik amily komolyan egy halott csak beszélhet), sőt vi­aszsárga arcán a bűnbánatnak s azon szent elhatározásnak a kife­jezésével, mintha mindazt, amit éle­tében másoknak a rovására elkö­vetett, énrajtam akarná egy csapás­sal jóvá tenni, — tehát emigyen szállott hozzám : — Szép öcsém ! te ur vagy, mert urak a papok, de én még nagyobb úrrá teszlek. Odalent a sirban ál­modtam három számot, tedd meg a lutriba, tégy rá legalább 50 fo­rintot s oly gazdaggá teszel, hogy még a dédunokád is négyes foga­ton fog járni temetni s kollegálni. Ezzel felmutat egy ménkű nagy fekete táblát, melyen otromba nagy írással, fehér krétával e három szám volt felírva : 6, 16, 61. Hogyne hittem volna tehát az öregnek, mikor olyan nyavalyás ké­pet vágott hozzá, mint akit borda­zúzásig megegyengettek. Igaz ugyan, hogy ugy tetszett, mintha a félha­lugta alatt egy kis mosoly vonult volna el, amikor elfordult tőlem s igaz ugyan, ahogy életében talán csak egy kis kétkedéssel fogadtam volna az ő jóakaratját, de igy, mi­helyt felébredtem, rögtön sietek a Lázár recipiált polgártárshoz, az én kereskedelmi­ s pénzügyminiszte­remhez, kérek kölcsön tőle 50 fo­rintot s azonnal beteszem az egé­szet a legközelebbi húzásra a brünni lottón. Hát képzeljék, — most persze mind azt hiszi, hogy én azt mon­dom, hogy azokból a számokból egyetlen egy sem jött ki, — dehogy egy se, de hogy egy se . . . kijött az mind a három ... de felfordítva így 19, 91, 9. Hát a vén kalefaktor nem felfor­dítva, azaz felső végével le s az al­sóval fölfelé tartotta felém a fatá­lis táblát? Azért néztem én azután a 9-et 6-nak, a 91-et 16-nak s a 19-et 61-nek. Hogy a sistergő istennyila ! . . . óh jaj, Isten bocsá .. . majd hogy ki nem szalajtottam valami rette­netes átkot a számon. De valóban esz a méreg, ha rá gondolok, mert valamennyi között, akiket valaha rászedett, én vagyok a legalapo­sabban becsapva. Azok, akiket éle­tében felültetett, alkalomadtán mind­azt visszafizethették neki, ha tud­ták, de én hogyan adjam neki vis­­sza a kölcsönt? De nem is bánt már m­ost, hogy neki miként, hanem a Lázár zsidómnak hogyan fizes­sem vissza az 50 forintját. Le is mondtam én már (mert nem is ke­resztényi dolog) a bosszúról, de azért a minap, mikor éppen a szom­szédjának, néhai Fekete Ferkónak Bandi unokáját temettem s éppen­séggel oda István bátya sírja mellé (szegény Bandi gyerek, neked sem irigylem a szomszédságodat) s mi­kor az István bátyám sötét fejfá­jára esett a tekintetem, nem állhat­tam meg egy megjegyzést. Ugyanis valami siheder, valami piktorcse­­mete az István bátya fejfájára fe­hér krétával egy nagy kulacsot, egy nagy pipát s egy nagy dohányzacs­kót pingált, mintha mondta volna : — Igyék Kend István bá, azután gyújtson rá! Ezt látva mondom, nem állhat­tam meg, hogy meg ne jegyezzem : — Hej, ha az a fiatal mázoló azo­kat a symbólumokat legalább fel­fordítva s üreseknek pingálta volna, akkor legalább helyettem ált volna bosszút az öregen ! (Folyt, köv.)

Next