Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)

1921-02-23 / 43. szám

Békéscsaba, 1921. február 23. Vasárnap II. évfolyam 41. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szá­m A szerkesztőség telefon­száma: 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona 9 dorogi bányában járt a kormányzó, hogy személyesen győződjék meg a munkások helyze­téről egyrészt, másrészt hogy ser­kentse őket a munkára, ami ma fo­kozottabb mértékben kötelessége min­denkinek, aki magyar s aki a sza­bad Nagymagyarországon az is akar maradni. Örömét fejezte ki a kor­mányzó afölött, hogy az átkos em­lékű forradalmi idők alatt meglazult régi fegyelem és munkakedv vissza­tart. Az állam alapja a fegyelem — mondotta a kormányzó — ahol nincs fegyelem, ott anarchia fejlődik, ami végromlást jelent. — Hiába tologatjuk és csoporto­sítjuk akár ítéletnapig a különböző pártokat, ha nem akarjuk megtalálni az összefoglaló gondolatot. Minden önzetlen, tiszta, hazafiasan gondol­kozó magyarnak egy pártban van a helye. Ez jönni fog, mert jönni kell. A megromlott szellem megfertőzte a magyar levegőt. Ismét egészséges, friss levegőre van szükségünk. Er­kölcsi sánták ne akarjanak ismét ve­zérszerephez jutni. Akik ezt a viruló országot így tönkretették, azok ezen­túl hiába próbálkoznak, mert lehul­lott az álarc és kinyilt a szemünk. A kormányzó szavai méltók arra, hogy mindenki jól emlékezetébe vésse. A tisztességes munka és a tisztességes munkás megbecsü­lése — ez a ma egyik követelménye, a másik pedig az összetartás, az össze­fogás, minden hazafiasan gondol­kodó magyarnak egy pártba tömö­rülése, hogy az egység erejével­ vé­gezzük el azt a munkát, amit el kell végeznünk, ha egyáltalán magya­roknak merjük magunkat nevezni. Bűn ma pártokat alakítani, különö­sen erkölcstelen azonban, ha a múlt bűneiben bűnösök akarják harsogó frázisokkal, tartalmatlan, de hatásos programmokkal megszédíteni és sa­ját önző céljaik szolgálatába állítani az árván tévelygő tömegeket. S ennél a pontnál álljunk meg­ egy percre. A tömegek, a dolgozók azok, akik árván tévelyegnek, vezető nélkül. Régi vezérei, akik az akkori kormányzat, az akkori politikusok bűnéből ragadhatták magukhoz a vezetést, elárulták a munkásságot, akik pedig megmaradtak, azok nagy­részt hitelüket vesztették. Ilyen kö­rülmények között kétszeres bűn, hogy a kormány apró-cseprő ügye­ket előbbrevalónak tartott, mint azt, hogy a tanácstalanul álló munkás­ságot átvezesse a nemzetköziség zsákutcájából a hazafiasság mezejére. Pártok alakultak, szétrobbantak, egye­sültek, szövetkeztek, de — bár pro­grammjában mindnek benne van, — egyik pártnak sem jutott eszébe, hogy a szociális, munkásjóléti, köz­egészségi kérdések mindennél előbb­Budapest, febr. 22. A Ház mai ülését Rakovszky elnök háromnegyed 11 órakor nyitja meg. A kormányprogramm vitája során elsőnek Gisswein Sándor szólal fel. Hangsúlyozza, hogy az ország talpra­állításához nem elég a keresztény gondolat. Keresztény tettek is kelle­nek. A kormány eddigi működése pedig nem mutat keresztény tetteket. Keresztény szociális politikát követel. A közszabadságokat kérni nem forradalmiság, hanem a hazaszere­tet bizonysága. Meg kell szüntetni a mai sajtócenzúrát és meg kell változtatni egyes lapok hangját, mert van ugyan a zsidókon kriti­zálni való, azonban nem szabad a lelkeket eldurvító modorban gya­korolni a kritikát. A kiutasításokat és internálásokat több humanizmus­sal kell végezni. Nagy tévedés a nemzeti kérdést a zsidókérdéssel azonosítani. Van zsidókérdés, de az nem faji, hanem gazdasági kérdés. Nagy hiba, hogy a kormány a munkáskérdést nem igyekszik a kellő sietséggel és megértéssel megoldani. A demokrácia az integritás érdeké­ben szükséges. A mostani kormánnyal elégedet­len, mert programm­ja ugyanaz, ami az előzőé volt, csak a szereposztása változott. A második felszólaló Andrássy Gyula gróf. Szomorúan állapítja meg, hogy a keresztény nemzeti megújhodás nem következett be a várakozásoknak megfelelően. Meg­értés­b­­ vett sok kicsinyességet lá­tunk a politika terén, pedig soha sem voltunk a jelenlegihez fogható veszedelemben. Így a bel-, vala­mint a külpolitikában nagy bajok rejtőzködnek. Ma minden egyéni tekintetet félre kell tenni. Ma mindenkinek csak a veszélyben levő nemzetet kell szol­gálnia. Ez kézteti őt is arra, hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártjához csatlakozzék, melynek programmja legjobban megfelel el­veinek és meggyőződésének. Olyan politikát tart szükségesnek, amely a való életnek megfelel. Eí­revalók és nyugvópontra juttatásuk mindennél jobban szolgálja a kon­szolidációt. Íme a kormányzó, az első magyar, aki mindenben, a mun­kában is előljár, azt mondja: hiába tologatjuk és csoportosítjuk akár ítéletnapig a különböző pártokat . . . Hiába. Nem pártokra, hanem meg­értő és építő munkára van szükség, várja, hogy nemzetünk kebelében minden nyelvű honfitársunk meg­védve lássa érdekeit, mert­­ ha a trianoni béke revideálásának ideje elkövetkezik, minden nemzetiségünk­nek tudnia kell, hogy nem akarjuk megsemmisíteni. A keresztény pro­grammot legrégibb meggyőződésével egyezőnek látja. Ezt a meggyőző­dését az a tény is támogatja, hogy a forradalmak idején a nem keresz­tény társadalomnak legnagyobb része cserbenhagyta a nemzetet. A keresztény társadalom kerülje a gyűlölködést és az egyéni akciókat, ellenben igyekezzék döntő helyet foglalni közgazdasági életünkben. Félre kell tenni az előítéleteket. A magyar emberek is legyenek iparosok és kereskedők. Legyen mindenki meggyőződve arról, hogy ha a keresztény és nem­zeti jelszót lejáratják, a jelenlegi irányzatot nem liberális irányzat váltja fel, hanem feltámad megint a vörös szellem, mely letétette a fegyvert velünk, mielőtt meggyőző­dött volna arról, hogy az ellenség pacifista-e. Ha mindenki türelemmel és kitartással küzd, megjavulnak az erkölcsök. A kormány első feladata a jog­­rend biztosítása. Tartson össze minden tagja és mindenki marad­jon meg saját hatáskörében. A cenzúrát jelenlegi formájában tarthatatlannak látja Megszüntetése azonban csakis átmenettel lehetsé­ges. Addig is szükséges, hogy egy miniszter viselje a felelősséget a cenzúráért. Új sajtótörvényt kell al­kotni, mely abban a tudatban ké­szüljön el, hogy egy új forradalom a nemzet halálát jelentené. Erőteljes közigazgatás kell, mely megszüntesse a vidéken lappangó anarkiát. A pénzügyminiszternek elismerését fejezi ki, mert megmoz­dította az országot és megkezdte a takarékosságot. Az ellátást a legfontosabb kér­dések egyikének tartja. A szabad­forgalmat meg kell valósítani, de nem átmenet nélkül. A szocialisták akcióbalépését örömmel üdvözli, bár nem jó szem­mel nézi, hogy megint a régi, át­kos forradalmi alakulatokkal kar­öltve indulnak el. Bízik abban, hogy a munkásság (a látszat ellenére is) most már tartózkodni fog a destruk­tív munkától és nem dobja oda magát többé forradalmi eszközül. A felekezeti ellentétek kiküszöbö­lését s a felekezeti béke ellen irá­nyuló támadások erélyes visszauta­sítását kívánja. Végül hangoztatja, hogy amíg a kormány hű marad programmjához és az általa hangoztatott elvekhez, addig minden erejével támogatni fogja. Andrássy szavait általános hos­­szantartó ünneplés követi, majd Szijj Bálint szólal fel. A pénzügy­minisztert üdvözli a kisgazdák ne­vében. Követeli a szabad gabona­forgalom biztosítását. Tiltakozik az ellen, hogy bizonyos körök a bel­ügyminiszteri széket az arisztokrá­cia köréből akarják betölteni. Az ülés délután 2 órakor ér véget. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! andrássy Gyula a kormány programmjáról Sisswein a közszabadságokat követeli — A Ház mai ülése Táviratok Berlin. A porosz szociáldemokra­ták koalíciós kormánynak adják át helyüket. Kolozsvár: Radu Demeter nagy­váradi püspök utódja Lukacsu László, vagy dr. Daianu Illés lesz. Budapest: Csáky Imre gróf Bécsbe utazott, ahol 24-én kezdi meg az osztrákokkal a határkérdések... tár­gyalásait. Budapest. A pártszövetség szer­dán délután 4 órakor értekezletet tart, melyen Hegedűs javaslatai ke­rülnek tárgyalásra. A törökök nem békülnek London, febr. 22. A törökök kül­döttsége kijelentette, hogy a török nép teljesen függetlennek tekinti magát és a sevresi béke erőszakos határozmányainak nem veti alá magát.

Next