Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)
1921-04-22 / 86. szám
J Szőrősvidék OLVASSUNK KERESZTÉNY ÚJSÁROKAT! Békéscsaba, 1921. április 22. az Ébredő Magyarok választmányi ülése Szerdán, folyó hó 20-án tartotta rendes választmányi ülését az ÉME békéscsabai csoportja. Az ülésnek két fontos tárgypontja volt. Egyik a szerencsi református tempplom felépítésének az ügye, a másik pedig a „Dénes-kar"-ral szemben való állásfoglalás. A szerencsi református templomot nem régen tűz rongálta meg. Gyűjtés indult meg a történelmi nevezetességű templom felépítésének céljaira. A szerencsi reformátusok a zsidó hitközséget is adakozásra szólították fel. Az ébredő magyarok azonban visszautasították a zsidók adományát és az alábbi felhívást bocsájtották ki: Ébredő Magyarok! Keresztény Testvérek! A szerencsi református templom leégett .. . Azon a helyen, hol Árpád a vezérekkel együtt a honfoglaláskor gyönyörködve megpihent, 1220-ban épült ez a templom, mely 1271-ben már a bencések apátságáé, azután pedig századokon át a Rákócziak birtokában volt. Itt tartott Bocskay 1605-ben országgyűlést és ebben a templomban őrizzük kegyelettel még ma is földi maradványait Rákóczi Zsigmondnak, annak az erdélyi fejedelemnek, akinek áldozatkészségéből jelent meg a szentírásnak első, Károli-féle magyar fordítása és aki súlyos sebeket kapva a szikszói csatában fegyverrel is harcolt a törökök ellen a kereszténységért és a magyar haza szabadságáért. A magyar történelemnek dicső harcokkal és szenvedésekkel sokszorosan szent emlékévé avatott, ez a templom azonban teljesen el fog pusztulni, ha nem sietünk gyors és hathatós segéllyel helyreállítani a tűz által okozott rongálásokat. A szerencsi ref. egyház már megkezdte a gyűjtést, a presbitérium azonban —feltételezzük, hogy jóhiszemű, de megfontolatlan — határozatában a szerencsi zsidó hitközséget is felhívta a gyűjtésre . Ez a határozat megdöbbent minket! . . .• Krisztus gyilkosai a kétezer év előtti zsidók voltak; Magyarország megölője pedig a mai zsidóság, mely a kommunizmus vezető állásaiban elkövetett bűnös cselekedetekkel darabokra szabgatta a magyar haza testét . . . Attól a zsidóságtól tehát, mely a templomokból kidobta az oltárt és elárulta a magyar hazát, keresztény és hazafias célra adományt elfogadni, sőt kérni: kigúnyolása a kereszténység eszméjének és megcsúfolása a magyar hazafias érzésnek. Az Ébredő Magyarok Egyesülete szerencsi csoportjának felkérésére és indokaink alapján a szerencsi ref. egyház presbitériuma említett határozatát, hatályon kívül helyezte. Ezért tehát — hogy a szerencsi és környékbeli zsidóság júdás pénzének elmaradása miatt az egyház károsodást ne szenvedjen — csoportunk választmánya elhatározta, hogy a leégett szerencsi református templomnak, mely a történelmi műemlékek közé van sorozva, helyreállítása céljaira gyűjtést rendezünk akként, hogy valamennyi csoportot felkérünk arra, miszerint erre a keresztény és hazafias célra a csoport minden tagjától fejenként 2 (kettő) korona adományt gyűjteni szíveskedjék. Ébredő Magyarok! Keresztény Testvérek ! A kért adományok egyénenkénti összege csekély ugyan, de végösszegében mégis elegendő lesz annak a szégyenünknek a meggátlására, hogy a zsidók azzal dicsekedhessenek, miszerint a szerencsi református templomot ők építették fel és a dicső magyar Rákóczi-emléket a zsidóság pénzéből tartják fenn." Az ÉME minden csoportja maEgyik régebbi számunkban részletesen számoltunk be arról, hogy mennyi gyárat vesztettünk el a trianoni béke következtében. Most megjelent hivatalos kimutatás alapján módunkban van nem kevésbé gyászos statisztikát összeállítani elrablott bányáink adatairól. Ezek az adatok nyilvánvalóvá teszik, hogy az éhes oláhok, szerbek és csehek tulajdonképen nem is „leigázott" fajtestvéreiket akarták felszabadítani országunk feldarabolása által, hanem az elszakított területek kincsein akartak osztozkodni. A csehek a felvidéki magyar szénbányászatot akarták régtől fogva megfojtani. Minthogy ez a tervünk nem sikerült, kapóra jött nekik az osztozkodás. Megkapták a szénbányákat. Sőt a szénbányákkal együtt a még sokkal fontosabb vasércbányákat is. Csehországnak nincsen vasérce és a hatalmas cseh vasipar a magyar vasércből táplálkozott. Németország is elég nagy mennyiségben dolgozott fel magyar vasércet. Minthogy pedig a cseh vasiparnak veszedelmes versenytársa volt a német és a magyar vasipar, a felsőmagyarországi bányák elrablásával egy csapásra kettős nyereség érte. Megszabadult mindkét versenytársától és közvetlenül jutott nyersanyaghoz, amellyel eddig csak behozatal útján láthatta el gyárait. Ezenkívül Gömörben magnezitet, Sárosban nemes opált, világszerte híres magyar kincseket vettek el. Az ungi és sárosi sóbányák is nagy gondot hárítanak el a cseh rablók nyakáról. Az oláhok még a cseheknél is éhesebben ragadták magukhoz az erdélyi bányákat, mert Havasalföldön a bányászat meglehetősen ismeretlen fogalom volt. Eddig alig volt egy-két sóbányájuk az oláhoknak, góévá tette már az ügyet. A gyűjtés folyik és a közel kétmillió ébredő magyar kétkoronás adománya csaknem 4 milliót jelent, ami bőven elegendő az értékes templom újjáépítésére. Az ülés másik fontos pontja volt a „Dénes-kár" ellen való állásfoglalás. Az ÉME helyi csoportja felhívja a rendőrség figyelmét a Dénes-féle mulatóra és felszólítja a keresztény társadalmat, hogy tartózkodjék a látogatásától, most meg egyszerre aranyat, rezet, ólmot, gipszet, márványt, kőszenet és vasércet raboltak maguknak! Ezek a rablások számokban kifejezve, siralmasan tárják elénk azt az állapotot, amelybe bányászatunkat a trianoni béke juttatta. A csehek 30,000 bányamunkást, 30,000 hektár bányaterületet és évi 300 millió aranykorona értékű bányaterméket, az oláhok 41,000 bányászt, 40,000 hektár bányaterületet és évi 140 millió aranykorona értékű bányaterméket, a szerbek 6500 bányászt, 20,000 hektár bányaterületet és 15 millió aranykorona értékű bányaterméket raboltak el. Szegény megcsonkított Magyarországunknak istenadta kincseiből igen kevés, úgyszólván semmi sem maradt meg. A bányászoknak csak 14 százaléka maradt magyar területen és bányaterületeinknek csak 6 százaléka maradt meg birtokunkban ! Szomorúan tapasztaljuk naprólnapra, hogy milyen súlyos csapást jelent nagy veszteségünk. Értékes emberanyagot és elképzelhetetlen vagyont vesztettünk! Elveszítettük azokat a termékeket, amelyek iparunk fenntartásához, vasútforgalmunk lebonyolításához és legközönségesebb mindennapi szükségleteink előállításához szükségesek. Elvették kincseinket, hogy kifosztottan és koldusbotra jutva, évrőlévre utolsó filléreink árán legyünk kénytelenek megvásárolni azt, ami ezer éven át a mienk volt! S vendéglősök szervezkedése Békéscsaba, április 21. Nagy jelentőségű szervezkedés történt a békésmegyei vendéglős és rokonszakmájú iparosok körében. Megalakították a „Békés megyei szállodások, vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatát". Az egész megyéből igen szép számmal gyűltek össze az alakuló gyűlésre, melyet a Fiume-vendéglő éttermében tartottak f. hó 21-én d. u. 3 órakor Madarász György szervezőbizottsági elnök vezetése alatt. Az alakuló közgyűlés megnyitásakor 92 tag volt jelen, kiknek száma a gyűlés tartama alatt százon felülre emelkedett. Madarász György a szervező-bizottság megbízásából üdvözölvén a megjelenteket, az első szavaival a hazafiúi fájdalomnak adott kifejezést, mely hazánk feldarabolása miatt átjárja az itt egybegyűltek szivét is s hangoztatta, hogy soha belenyugodnunk nem szabad a trianoni békébe. Szólott arról, hogy szervezkedésüket, programmjukat ez az egy szó meríti ki: munka. Dolgozni akarnak egyesült erővel iparuk felvirágoztatásán, de szervezkedniük kell azért is, hogy megvédjék érdekeiket. Jól tudja, hogy viselniök kell a vendéglősöknek is a terhet, mely megsokasodva szakadt ez ország polgáraira, de küzdeni kell az ellen, hogy a rendeletek, melyek sokszor nagyon sérelmesek, tönkre ne tegyék iparukat. A nagy tetszéssel fogadott lelkes szavak után dr. Vértes Andor ismertette az ipartársulat megalapításának indokait. A vendéglősöknek s rokonszakmájú iparosoknak volt már szakosztályuk az ipartestületben, de az nem bírhat kellő erkölcsi súllyal. Szükséges a külön szervezkedés. Ujabban különösen sok rendelet jelent meg, amely súlyosan sérelmes volt erre az iparra s nem volt elég erős szervezet, amely védelmébe vehette volna a vendéglősöket, kávésokat, stb. Szükséges ez a szervezet nemcsak védelmi szempontból, hanem azért is, hogy tanácsadó szervül szolgáljon a hatóságoknak s minden vonatkozásban támogatója legyen a kartársaknak. Majd az alapszabálytervezetet olvasta fel, melyet Gerő Lajos, Popovics László, Pollák Arnold, Jancsó M. és még többek hozzászólása után változatlanul elfogadott a közgyűlés. A megalakulás kimondása után, a tisztikart a következőkben választották meg: Elnök : Madarász György (Csaba), Alelnökök : Schwézner Károly (Békéscsaba), Szabó Imre (Orosháza), Vámos Imre (Gyula). Pénztáros Gerő Lajos (Csaba) Számvizsgáló bizottság tagjai: Karácsonyi József, Fehérvári Károli, Singer Károly, Kovács Lajos. Választmányi tagot választottak : Békéscsabáról 16, Orosháza 4, Gyula 4, Békés 1, Szarvas 1, Újkígyós 1, Vésztő 1, Szeghalom 1, Mezőberény 1, Körösladány 1, Tótkomlós 1, Doboz, 1 és Köröstarcsáról 1. Több választmányi tagsági helyet üresen hagytak azzal, hogy még nem jelentkezett megyei községek kiküldöttjeivel töltsék be azokat. Egyebekben hosszú vita után úgy határoztak, hogy a választmány 30 tagig kiegészítheti magát eddig még a társulatba be nem lépett érdemes tagokból. Többek hozzászólása után elhatározták, hogy az ipartársulatba felveszik nemcsak a békés megyei, hanem a csonka vármegyei kartársakat is, amennyiben azok más hasonló szervezetnek nem volnának tagjai. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a szervezőbizottság tagjainak az előkészítés nagy munkájáért. Timár Endre ipartestületi elnök szeretettel üdvözölte az uj iparos társulatot s az ipartestület részéről a legőszintébb érdeklődést és testvéri támogatást biztosította. Az ipartestület helyiségét gyűlések tartására felajánlotta. Madarász György elnök köszönetet mondva a megválasztottak nevében a beléjük helyezett megtisztelő bizalomért, ígéretet tett, hogy minden igyekezetei, teljes lelkesedéssel szolgálják az ügyet, odaadással, önzetlenül. Majd megköszönve az érdeklődést, az alakuló közgyűlést berekesztette. A népes gyűlés az elnök lelkes éltetésével oszlott szét. Bányászatunk és az ország feldarabolása ifleiser Lajos vizsgahangversenye Wieser Lajos zongoratanár, a városi színház karmestere gazdag műsorú, szépen sikerült hangversenyt rendezett vasárnap délután a Kultúrpalotában. Tanítványai nagy technikai készséget és alapos tudást tanúsítottak, ami Weiser mesternek válik dicséretére elsősorban. Műsorának kimagasló pontjait saját kompozíciói képezték, amelyek egyikét Paukert Hugó hegedű kíséretével maga játszotta le. Dalait („Ó édes illatú tarka virág" és „Pompás virágnál") Ballyné, pákosi Paxy Margit, a városi színház tagja énekelte el (nagy hatással. Weisert azért is külön dicséret illeti, mert a hangverseny jövedelmét 659 koronát a háziezred zenekara javára adományozta.