Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)

1921-04-22 / 86. szám

J Szőrősvid­ék OLVASSUNK KERESZTÉNY ÚJSÁROKAT! Békéscsaba, 1921. április 22. az Ébredő Magyarok választmányi ülése Szerdán, folyó hó 20-án tartotta rendes választmányi ülését az ÉME békéscsabai csoportja. Az ülésnek két fontos tárgypontja volt. Egyik a szerencsi református temp­plom felépítésének az ügye, a másik pedig a „Dénes-kar"-ral szemben való állásfoglalás. A szerencsi református templomot nem régen tűz rongálta meg. Gyűj­tés indult meg a történelmi neve­zetességű templom felépítésének cél­jaira. A szerencsi reformátusok a zsidó hitközséget is adakozásra szó­lították fel. Az ébredő magyarok azon­ban visszautasították a zsidók ado­mányát és az alábbi felhívást bo­csájtották ki: Ébredő Magyarok! Keresztény Testvérek! A szerencsi református templom leégett .. . Azon a helyen, hol Ár­pád a vezérekkel együtt a honfog­laláskor gyönyörködve megpihent, 1220-ban épült ez a templom, mely 1271-ben már a bencések apát­ságáé, azután pedig századokon át a Rákócziak birtokában volt. Itt tartott Bocskay 1605-ben ország­gyűlést és ebben a templomban őrizzük kegyelettel még ma is földi maradványait Rákóczi Zsigmond­nak, annak az erdélyi fejedelem­nek, akinek áldozatkészségéből je­lent meg a szentírásnak első, Ká­roli-féle magyar fordítása és aki súlyos sebeket kapva a szikszói csatában fegyverrel is harcolt a tö­rökök ellen a kereszténységért és a magyar haza szabadságáért. A magyar történelemnek dicső harcokkal és szenvedésekkel sok­szorosan szent emlékévé avatott, ez a templom azonban teljesen el fog pusztulni, ha nem sietünk gyors és hathatós segéllyel helyreállítani a tűz által okozott rongálásokat. A szerencsi ref. egyház már megkezdte a gyűjtést, a presbité­rium azonban —feltételezzük, hogy jóhiszemű, de megfontolatlan — határozatában a szerencsi zsidó hit­községet is felhívta a gyűjtésre . Ez a határozat megdöbbent min­ket! . . .• Krisztus gyilkosai a kétezer év előtti zsidók voltak; Magyarország megölője pedig a mai zsidóság, mely a kommunizmus vezető állá­saiban elkövetett bűnös cselekede­tekkel darabokra szabgatta a ma­gyar haza testét . . . Attól a zsidó­ságtól tehát, mely a templomokból kidobta az oltárt és elárulta a ma­gyar hazát, keresztény és hazafias célra adományt elfogadni, sőt kérni: kigúnyolása a kereszténység esz­méjének és megcsúfolása a magyar hazafias érzésnek. Az Ébredő Magyarok Egyesülete szerencsi csoportjának felkérésére és indokaink alapján a szerencsi ref. egyház presbitériuma említett határozatát, hatályon kívül helyezte. Ezért tehát — hogy a szerencsi és környékbeli zsidóság júdás pénzé­nek elmaradása miatt az egyház károsodást ne szenvedjen — cso­portunk választmánya elhatározta, hogy a leégett szerencsi református templomnak, mely a történelmi mű­emlékek közé van sorozva, hely­reállítása céljaira gyűjtést rende­zünk akként, hogy valamennyi cso­portot felkérünk arra, miszerint erre a keresztény és hazafias célra a csoport minden tagjától fejenként 2 (kettő) korona adományt gyűjteni szíveskedjék. Ébredő Magyarok! Keresztény Testvérek ! A kért adományok egyénenkénti összege csekély ugyan, de végösszegében mégis elegendő lesz annak a szégyenünknek a meg­gátlására, hogy a zsidók azzal di­csekedhessenek, miszerint a sze­rencsi református templomot ők építették fel és a dicső magyar Rá­kóczi-emléket a zsidóság pénzéből tartják fenn." Az ÉME minden csoportja ma­Egyik régebbi számunkban rész­letesen számoltunk be arról, hogy mennyi gyárat vesztettünk el a tria­noni béke következtében. Most meg­jelent hivatalos kimutatás alapján módunkban van nem kevésbé­ gyá­szos statisztikát összeállítani elrab­lott bányáink adatairól. Ezek az adatok nyilvánvalóvá te­szik, hogy az éhes oláhok, szerbek és csehek tulajdonképen nem is „le­igázott" fajtestvéreiket akarták fel­szabadítani országunk feldarabolása által, hanem az elszakított területek kincsein akartak osztozkodni. A csehek a felvidéki magyar szén­bányászatot akarták régtől fogva meg­fojtani. Minthogy ez a tervünk nem sikerült, kapóra jött nekik az osztoz­kodás. Megkapták a szénbányákat. Sőt a szénbányákkal együtt a még sokkal fontosabb vasércbányákat is. Csehországnak nincsen vasérce és a hatalmas cseh vasipar a magyar vasércből táplálkozott. Németország is elég nagy mennyiségben dolgozott fel magyar vasércet. Minthogy pedig a cseh vasiparnak veszedelmes ver­senytársa volt a német és a magyar vasipar, a felsőmagyarországi bányák elrablásával egy csapásra kettős nye­reség érte. Megszabadult mindkét versenytársától és közvetlenül jutott nyersanyaghoz, amellyel eddig csak behozatal útján láthatta el gyárait. Ezenkívül Gömörben magnezitet, Sárosban nemes opált, világszerte híres magyar kincseket vettek el. Az ungi és sárosi sóbányák is nagy gondot hárítanak el a cseh rablók nyakáról. Az oláhok még a cseheknél is éhesebben ragadták magukhoz az erdélyi bányákat, mert Havasalföl­dön a bányászat meglehetősen isme­retlen fogalom volt. Eddig alig volt egy-két sóbányájuk az oláhoknak, góévá tette már az ügyet. A gyűjtés­­ folyik és a közel kétmillió ébredő­­ magyar kétkoronás adománya csak­­­­nem 4 milliót jelent, ami bőven ele­­­­gendő az értékes tem­plom újjá­­­­építésére. Az ülés másik fontos pontja volt­­ a „Dénes-kár" ellen való állásfog­lalás. Az ÉME helyi csoportja felhívja a­­ rendőrség figyelmét a Dénes-féle mulatóra és felszólítja a keresztény­­ társadalmat, hogy tartózkodjék a­­ látogatásától, most meg egyszerre aranyat, rezet, ólmot, gipszet, márványt, kőszenet és vasércet raboltak maguknak! Ezek a rablások számokban ki­fejezve, siralmasan tárják elénk azt az állapotot, amelybe bányászatun­kat a trianoni béke juttatta. A csehek 30,000 bányamun­kást, 30,000 hektár bánya­területet és évi 300 millió aranykorona értékű bánya­terméket, az oláhok 41,000 bányászt, 40,000 hektár bányaterületet és évi 140 millió aranykorona értékű bányaterméket, a szerbek 6500 bányászt, 20,000 hektár bányaterületet és 15 millió aranykorona ér­tékű bányaterméket rabol­tak el. Szegény megcsonkított Magyar­országunknak istenadta kincseiből igen kevés, úgyszólván semmi sem maradt meg. A bányászoknak csak 14 szá­zaléka maradt magyar terü­leten és bányaterületeinknek csak 6 százaléka maradt meg birtokunkban ! Szomorúan tapasztaljuk napról­napra, hogy milyen súlyos csapást jelent nagy veszteségünk. Értékes emberanyagot és elképzelhetetlen va­gyont vesztettünk! Elveszítettük azo­kat a termékeket, amelyek iparunk fenntartásához, vasútforgalmunk le­bonyolításához és legközönségesebb mindennapi szükségleteink előállí­tásához szükségesek. Elvették kincseinket, hogy kifosz­tottan és koldusbotra jutva, évről­évre utolsó filléreink árán legyünk kénytelenek megvásárolni azt, ami ezer éven át a mienk volt! S vendéglősök szervezkedése Békéscsaba, április 21. Nagy jelentőségű szervezkedés tör­tént a békésmegyei vendéglős és ro­konszakmájú iparosok körében. Meg­alakították a „Békés megyei szállodá­sok, vendéglősök, kávésok és ital­mérők ipartársulatát". Az egész megyéből igen szép szám­mal gyűltek össze az alakuló gyű­lésre, melyet a Fiume-vendéglő ét­termében tartottak f. hó 21-én d. u. 3 órakor Madarász György szervező­bizottsági elnök vezetése alatt. Az alakuló közgyűlés megnyitásakor 92 tag volt jelen, kiknek száma a gyű­lés tartama alatt százon felülre emel­kedett. Madarász György a szervező-bi­zottság megbízásából üdvözölvén a megjelenteket, az első szavaival a hazafiúi fájdalomnak adott kifejezést, mely hazánk feldarabolása miatt át­járja az itt egybegyűltek szivét is s hangoztatta, hogy soha bele­nyu­godnunk nem szabad a trianoni bé­kébe. Szólott arról, hogy szervezke­désüket, programmjukat ez az egy szó meríti ki: munka. Dolgozni akarnak egyesült erővel iparuk fel­virágoztatásán, de szervezkedniük kell azért is, hogy megvédjék érde­keiket. Jól tudja, hogy viselniök kell a vendéglősöknek is a terhet, mely megsokasodva szakadt ez ország polgáraira, de küzdeni kell az ellen, hogy a rendeletek, melyek sokszor nagyon sérelmesek, tönkre ne tegyék iparukat. A nagy tetszéssel fogadott lelkes szavak után dr. Vértes Andor ismer­tette az ipartársulat megalapításának indokait. A vendéglősöknek s ro­konszakmájú iparosoknak volt már szakosztályuk az ipartestületben, de az nem bírhat kellő erkölcsi súllyal. Szükséges a külön szervezkedés. Ujabban különösen sok rendelet je­lent meg, amely súlyosan sérelmes volt erre az iparra s nem volt elég erős szervezet, amely védelmébe vehette volna a vendéglősöket, ká­vésokat, stb. Szükséges ez a szer­vezet nemcsak védelmi szempontból, hanem azért is, hogy tanácsadó szervül szolgáljon a hatóságoknak s minden vonatkozásban támogatója legyen a kartársaknak. Majd az alapszabálytervezetet ol­vasta fel, melyet Gerő Lajos, Popo­vics László, Pollák Arnold, Jancsó M. és még többek hozzászólása után változatlanul elfogadott a köz­gyűlés. A megalakulás kimondása után, a tisztikart a következőkben válasz­tották meg: Elnök : Madarász György (Csaba), Alelnökök : Schwézner Károly (Bé­késcsaba), Szabó Imre (Orosháza), Vámos Imre (Gyula). Pénztáros Gerő L­­ajos (Csaba­) Számvizsgáló bizottság tagjai: Karácsonyi József, Fehérvári Ká­roli, Singer Károly, Kovács Lajos. Választmányi tagot választottak : Békéscsabáról 16, Orosháza 4, Gyula 4, Békés 1, Szarvas 1, Újkígyós 1, Vésztő 1, Szeghalom 1, Mezőbe­rén­y 1, Körösladány 1, Tótkomlós 1, Doboz, 1 és Köröstarcsáról 1. Több választmányi tagsági helyet üresen hagytak azzal, hogy még nem jelentkezett megyei községek kiküldöttjeivel töltsék be azokat. Egyebekben hosszú vita után úgy határoztak, hogy a választmány 30 tagig kiegészítheti magát eddig még a társulatba be nem lépett érdemes tagokból. Többek hozzászólása után elha­tározták, hogy az ipartársulatba felveszik nemcsak a békés megyei, hanem a csonka vármegyei kartár­sakat is, amennyiben azok más ha­sonló szervezetnek nem volnának tagjai. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott a szervező­bizottság tagjainak az előkészítés nagy mun­kájáért. Timár Endre ipartestületi elnök szeretettel üdvözölte az uj iparos társulatot s az ipartestület részéről a legőszintébb érdeklődést és test­véri támogatást biztosította. Az ipar­testület helyiségét gyűlések tartására felajánlotta. Madarász György elnök köszö­netet mondva a megválasztottak ne­vében a beléjük helyezett megtisz­telő bizalomért, ígéretet tett, hogy minden igyekezetei, teljes lelkesedés­sel szolgálják az ügyet, odaadással, önzetlenül. Majd megköszönve az érdeklődést, az alakuló közgyűlést berekesztette. A népes gyűlés az elnök lelkes éltetésével oszlott szét. Bányászatunk és az ország feldarabolása ifleiser Lajos vizsgahangversenye Wieser Lajos zongoratanár, a vá­rosi színház karmestere gazdag mű­sorú, szépen sikerült hangversenyt rendezett vasárnap délután a Kul­túrpalotában. Tanítványai nagy technikai kész­séget és alapos tudást tanúsítottak, ami Weiser mesternek válik dicsé­retére elsősorban. Műsorának kimagasló pontjait saját kompozíciói képezték, amelyek egyikét Paukert Hugó hegedű kí­séretével maga játszotta le. Dalait („Ó édes illatú tarka virág" és „Pom­pás virágnál") Ballyné, pákosi Paxy Margit, a városi színház tagja éne­kelte el (nagy hatással. Weisert azért is külön dicséret illeti, mert a hangverseny jövedel­mét 659 koronát a háziezred zene­kara javára adományozta.

Next