Kortárs, 1957. szeptember-december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám - A NAGY OKTÓBERI FORRADALOM ÜNNEPÉRE - Kun Béla: Petőfi Sándor (tanulmány)
sem tartoztak a céhrendszerhez. A jobbágyság kívül állott ugyan az „alkotmány sáncain”, de mégis beletartozott a feudális társadalomba, mint „misera plebs contribuens” („adót fizető nyomorult nép”). A „társadalom alja” még adót sem fizetett, még mint jogtalan adófizetők sem voltak a jogilag hierarchikusan szabályozott feudális társadalom valamelyik rendjének tagjai, hozzátartozói. Még a céhbeli mesterlegénynek az a sovány reménysége sem táplálta őket, hogy valaha céhmesterré válhatnak. Sok volt ebben a társadalmon kívüli rétegben a lumpenproletár elem is. Ezeket az elemeket nevezte Engels „Vérproletáriát”-nak, (szóról-szóra előproletariátusnak, a proletariátus elődjének). A történetírás sohasem fordított figyelmet erre a rétegre. Engels véleménye szerint azonban ennek a tömegnek a proletariátus kialakulása előtt sokszor igen jelentékeny szerepe volt a társadalmi harcokban. Kautskynak a francia forradalomról való munkáját kritizálva, Engels egyik levelében igen határozottan rámutat ennek a „Várproletáriát”nak fontos, történelmi szerepére az 1789-es francia forradalmi harcokban, különösen Párizs külvárosainak felkelésében. Mint alapvető fontosságú feladatot jelöli meg azt, hogy a történetírás ennek a „Várproletariátusnak” fejlődését és szerepét kikutassa. Engels határozottan elkülöníti ezt a feudális köteléken kívül álló réteget a kispolgárságtól, úgy, mint ahogy Lenin később különíti el a kispolgárságtól a „városi plebejusi elemeket”. A 48-as forradalmat megelőző küzdelmekben, nem különben magában a forradalomban, annál inkább jelentőséget kell tulajdonítanunk ennek a „Várproletáriátus”nak, mert Magyarországon ezidőtt az ipari kapitalizmus fejletlensége folytán a polgárság és a céhlegények s különösen a nagyipari munkásság száma kicsiny volt s aligha adhatta ki együtt is azt a tömeget, mely 1848 márciusában Petőfiék mögött a forradalmat valósította meg. Mi Petőfi Sándort, származását és életsorsát tekintve, ebbe a „Várproletariátus”-ba soroljuk. Atyja előbb mészároslegény, majd községi mészárszék, később községi korcsma bérlője, anyja cselédlány, Pesten szolgált a Király utcában. Nem urak, nem parasztok és nem proletárok voltak Petőfi szülei s a polgári rendhez sem tartoztak. Apja ősei állítólag valamikor kisnemesek voltak, de a mészároslegényre, majd a korcsmabérlőre mi sem maradt a kisnemesi kiváltságok maradványaiból, a céhek kiváltságaiban pedig ugyancsak nem részesedett. Petőfi szüleinek nem volt semmiféle jogilag biztosított „társadalmi helyzetük” a rendi társadalom keretében. Létük is --pauper lét volt. Megpróbáltak ugyan ebből a nyomorúságos helyzetből kiemelkedni, de a nehezen, szorgalommal szerzett vagyonkájuk hamarosan elúszott. Petőfi még addig a kísérletig sem jut el, amellyel apja próbálkozott. Tanulni kezd ugyan, de a középiskolát már otthagyja. Letér a „rendes életútról”, mely az alacsony életsorsból, a pauper létből „társadalmi pozícióba”, rendes polgári életszínvonalra való felemelkedéshez vezet. „Csavargónak születtem, csavargó vagyok én”»