Kortárs, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)

1958 / 1. szám - SZEMLE - Kelemen János: Könyvekről

nagyarányúan zagyva és zavaros, hogy az irodalom ínyencei bizonnyal élvezettel olvas­sák. De a jó művek nem ínyenceknek készül­nek. Valami furcsa báb­világban játszódik ez a torz mű. Sok részében ismert pesti és budai helyek tűnnek fel: ezek aztán azon­­nyomban el is vesztik valószerűségüket, mihelyt a szerző tollára veszi őket. Szatíra ez a furcsaság? „A szatíra lényegéhez tartozik — írja Babits a világirodalom legnagyobb szatírájával, a Gulliverrel kapcsolatban — hogy ne tűnjék fel szatírának”. De ez a humor­­talan groteszkség, ez a gyönge leleményű, csak kitervelt, kiagyalt fejezethalmaz min­den sorában azzal idegesíti az olvasót, hogy szatíra akar lenni. De minek a szatírája? Nem tudni. A szerző egyéb írásaiból ismert kompozíciós készségének, derűs talpraesett­ségének itt nyoma sincs. Vagy agyonsiette a művét, vagy pedig az a szomorú becsvágy sarkallta, hogy olyat ír, mint amilyet még senki. Ha sietett, tiszteletlen volt az alkotás belső törvényeivel szemben, ha azonban csak a becsvágy ösztönözte, úgy sajnos, elérte célját. (Magvető). A századvég kitűnő orosz írójának, Mamin­ Szibirjaknak „Arany” című regénye egy aranybánya életét írja le a 60-as évek Orosz­országában. Bret Harte aranyásó történetei is körülbelül abban a korszakban játszódnak, de mennyivel sötétebb képet rajzol az orosz író a hazai viszonyokról! Amott, Kaliforniá­ban legalább megvan a szabadság illúziója. Az egyéni vállalkozókedv széles területen érvényesülhet, a meggazdagodásnak nincs törvényes akadálya. De az orosz aranyásók szembenállnak a monopóliummal, amely ki­­uzsorázza őket. Az író emberi sorsokon át ábrázolja azt a sötét, nyomasztó világot, amely a feudalizmusból és a kapitalizmusból is csak a rosszat nyújtja az embereknek. A fordítás Kóbor Noémi szép munkája. (Európa Könyvkiadó.) Stilizált bibliai történet Kuprin szép kiállí­tású „Szulamit”-ja. Salamon király szerel­mének sokszor megírt szecessziós históriája ez. Hazai tárgyú novellái sokkal jobbak. A nyelve is stilizált, jelzőkkel, ékítmények­kel terhes. A bibliai levegő kissé fülledten áramlik az olvasó felé. A kötetet Gellért György fordította (Európa Könyvkiadó) A francia konzervatív nagypolgárság író­jának, Francois Mauriac-nak újból megjelent „Viperafészek” című regénye. Mauriac a család belső szövevényeit, hangtalan drámáit bontja ki majd minden regényében. Nagy hangulati erővel idézi fel szűkebb szülőföld­jének, Bordeaux-nak tájait, embereit, mély lélektani érzékkel ábrázolja a széthullásra ítélt s csak nagy önfegyelemmel összetartott családok tagjait. Nincs azonban egyetlen regénye sem, amelyben kitűnő képességei valami súlyosabb egységbe tömörülnének, s magasba röpítenék a művet. A Viperafészek sem ilyen alkotás­­, bár talán ez még a leg­tömörebb, legjelképesebb. Stílusművészete szépen érvényesül Benedek Marcell fordítá­sában. (Európa Könyvkiadó.) KELEMEN JÁNOS 157

Next