Kortárs, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)

1958 / 5. szám - DOKUMENTUMOK - Müller Lajos: József Attilával a vádlottak padján

példányok beküldése után rövidesen megjelent a rendőrség: házkutatást tartottak, feltúrtak mindent, de semmit sem találtak. Már éppen dolguk végezetlen elvonuló­­ban voltak, amikor kirohant eléjük a fűszeres és halottsápadtan közölte, hogy a keresett könyvek nála vannak ugyan, de ő ártatlan. Nyilván azt képzelte, hogy nyomban karóba húzzák , amit utóbbi cselekedetéért meg is érdemelt volna. Ilyen előzmények után került az ügy a törvényszék elé s mivel az ügyész nemcsak József Attila forradalmi verseit találta izgatóknak, hanem a kötetben levő Villon-fordításokat is — különösen a „Vastag Margóról szóló balladát” —, így hát sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség címén is vádat emelt ellenünk — lévén az akkori sajtótörvény értelmében szerző, kiadó, nyomdász ésatöbbi egyaránt felelős az ilyen természetű cselekményekben. A Méhes-tanács többhónapos fogházról szóló elsőfokú ítélete elhangzott, de megfellebbeztük. — A táblai tanácsban Gadó elnökölt, akinek szavaiból nem sokat értettünk, mert előrehaladt gégerákja miatt torkából már csak értelmetlen hangzavar tört elő, ám Träger Ernő „királyi” ügyész annál inkább ki akart tenni magáért, de keresztkérdéseivel pontosan az ellenkező eredményt érte el, mint amit remélt. A fellebbviteli tárgyalás elején Attila még idegeskedett, mint mindenki, aki ritkán áll vádlottként a bíró előtt, az ügyész frázisokkal teli lánccsörgetésére már elemében érezte magát és remekül válaszolt. Akik ismerték József Attila vitakészségét, elképzelhetik a replikát, mellyel elsősorban Villon-fordításait védelmezte. — Sajnos, jegyzőkönyv nem örökítette meg, így emlékezetből próbálom itt halványan körvonalazni védekezését. —■ József Attila elöljáróban közölte, hogy Villon verseit ófranciából fordította s az eredetiben a paráználkodó „Vastag Margó” áldott állapota — amit maga sem tartott ízlésesnek kihangsúlyozni. Megjegyezte, hogy Villon költeményei a modern francia irodalom hajnalát jelentik s mint ilyenek, a hazai felsőbb iskolák tan­anyagát is képezik; ezen az alapon tehát el kellene kobozni az iskolakönyveket is. A tárgyalás szünetében példátlan eset történt. Az ügyész a folyosón felkereste József Attilát és formális irodalmi vita alakult ki köztük. Attila eredeti francia Villon-kötetet szedett elő táskájából (rejtély, hogyan jutott hozzá) és meg­győzően érvelt. És a nyomorgó, krajcártalan, szó szerint állandóan éhező, kicsapott egyetemi hallgató-újságárus-költő győzött! Az ügyész beismerte balfogását és elejtette a vádat a szemérem elleni vétség tárgyában — az osztály elleni izgatás bűncselekményében azonban fenntartotta s így József Attilát elítélték, de az ítélet végrehajtását három évre felfüggesz­tették. Ezerkilencszázharminckettőben Valóság címen lapot indított József Attila. Azelőtt is gyakran látogatta a nyomdát, mely állandó gyülekezőhelye lett a baloldali íróknak, az eleve elkobzásra ítélt, tiszavirág életű folyóiratok és röp­lapok szerzőinek, szerkesztőinek és kiadóinak. Ifjú költők egymásnak adták a kilincset, hogy verseiket nyomtatásban láthassák. Még a Demény-féle renegátok is megtiszteltek bennünket látogatásukkal, a búcsúzás azonban monstre vereke­déssel végződött. (Erről más alkalommal majd többet beszélek.) Attila rendszerint déltájban jelent meg, hóna alatt könyvet szorongatva

Next