Kortárs, 1963. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)
1963 / 12. szám - Zelk Zoltán: Hát ezt is megpróbáltam; Hajnali vendég (versek)
ZELK ZOLTÁN A zsoké leesik a lóról, a jó lovacska fut tovább — mgy nem ösvény és nem deszkagáton — már tengereken ugrik át. Sörénye lángol, szügye habzik, és fölkapja az őszi ég, patája felhők hátán csattog, a földre többé sose lép. A fiú bambán néz utána, tápászkodva a gyűrt gyepen: rohan a márványszínű égen a reménytelen győzelem. HÁT EZT IS MEGPRÓBÁLTAM És mi is itt maradunk, Pista, minket se fogad be az ég, megtépjük vesztő siketünket, mint gyászoló a köntösét. Hát ezt is, ezt is megpróbáltam, hittem, Fortuna szekerét... Recseg a tribün, szakad, omlik, és megnyílik a szakadék. De zuhantamban is még látom: két anyóka a földön ül, számolják, jut-e villamosra? F ölükben fakó rétikus. HAJNALI VENDÉG Nem csöngetett, csak kopogott, s mint később mondta, éjfél óta már ücsörgött küszöböm előtt a száműzött király. Hajnali öt volt, amikor meghallottam a suta kopogást. A szája kék, szegény, szegény — inge fölött csak a bíbor palást. Le se vette a koronát fejéről, állt csak, állt csak félszegen, szemében ezer látott éjszaka, hát fölkínáltam neki fekhelyem. De nem fogadta el, csupán egy csésze forró teát kért, mivel ő száműzött, nem alhatik, őnéki már holtig bolyongni kell. Elment. Szakadt, dőlt künn a hó, belepte vállát s koronás fejét. És nem látta őt többé senki már, csak az ágak közt rohanó kétségbeesett cinegék. — 1779 — 2*