Kortárs, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1964 / 4. szám - Zelk Zoltán: Ácsorgó (vers)
ZELK ZOLTÁN Ácsorgó Jó volna hazamenni - eleget ácsorogtam vak évek kapujában. Csupa lárma a lelkem, csupa idegen lárma, már minden ismerős hang elmúlik a fülemben. Mondd, meddig kell még várnom? mikor nyílik az ajtó? de senki sem felelhet, hisz magamban beszélek, vagy ami annál rosszabb: az istent faggatom már. Hát idáig jutottam a márciusi fényben, az édes napzúgásban mintha esőben állnék hátam a szélnek vetve szemben az emberarcú vinnyogó némasággal. Egyszer még megpróbálom - bekopogok egy ajtón, mely villanyfényre nyílik, zenére, boldogságra. De ha ottan se várnak, ha idegenek lakják ... ? hát akkor még elhalok egy-két év odújában s tán földereng fölöttem a szélben még egy lányarc - de aztán á, meg em, em és í, meg ó, meg ába és aztán csak az isten, mint ajkamon a pára. 565