Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1967 / 8. szám - SZEMLE - Bihari Sándor: Zelk Zoltán: Fölforrt az ég
Zelk Zoltán:Fölforrt az ég Nem régen egy hirtelen jött, de meghitt beszélgetésben azt mondta a szerző e sorok írójának, szinte a beszélgetés summájaként, szomorkásan és kissé büszkén is, hogy íme: 60 éves és lélekben nem tud megöregedni. Lélekben gyerek maradt. Akkor Zelk Zoltán gyermekverseire gondoltam s egy róla írt recenzióra, mely hasonló gondolatokat pedzett verseit jellemezve, —s úgy éreztem, van ebben valami igazság. Hogy milyen sok igazság van s mennyire meghatározza Zelk Zoltán szinte egész költészetét erényeiben és korlátaiban egyaránt, arra az új kötet olvasgatása közben jöttem rá igazában. Nemcsak az ilyen sorok figyelmeztetnek: Fölébrednél, meglátnád szememben, fölismernéd azt a sóvár — bámész gyermeket, vagy: Legyetek ti okos felnőttek — hiszen ez többé-kevésbé minden költőre jellemző lehet. Új kötete, a Fölforrt az ég, a gyermeki makacs, már-már naiv öröm- és boldogság-sóvárgás és a hatvan év kudarcai, magánya, férfias tragédiája közötti gyötrő ellentmondások verseit sorakoztatja. A gondok, amelyekkel szembe kell néznie, jellegzetesen az öregedő emberé, de a gyermeki mód érzékeny, védtelen és kiszolgáltatott lélek viaskodik velük. A Tűzből mentett hegedű pokoljáró versei olykor a derűig, amikor két ág között kivillan az ég, s az emberek felé kitáruló együttérzésig vitték el újra a költőt. ... mindenképpen rokona, hiszen a rémület vert tanyát szívében. Ez az együttérzés idézteti fel újra a múlt kitaszítottjait, akik az élet peremén éltek (Józsefvárosi hajnal, 1933). Dalok, dalok ezek a versek, komorságukban is tündérien lebegők, finomság és egy külvárosi népi énekes hangja ötvöződik bennünk, tisztábban mint eddig bármikor Zelk költészetében. Múlt és jövő örökös jelenként vagy együtt ebben a költészetben. S a jövő lehetőségét, köznapi közelségbe kerülését s ezzel az oly nehezen elviselhető magány feloldódását egy szerelem, egy lehetséges boldogság ígéri. De ebben is ott van a gyermeki lélek öröm-dallamának s a megfáradt férfi félő-vállalkozó prózájának kettőssége, a Tudom színét a percnek is, csak nincsen rá szavam, de jobb is tán, ha dúdolom — ta ram ta ram ta ram ... mellett a Lásd, élni szeretnék. De félek, öreg vagyok, gyáva a boldogságra. Ez a gyávaságban is vállalkozás új magatartása költőileg is új lehetőségek irányába vonja Zelk Zoltánt. Lásd, élni szeretnék című prózaverse ennek az új tárulkozásnak a kereső gesztusa, de prózájában ott lebeg korábbi verseinek dallama, áttetsző látomása is. A saját életének holdudvarát a világra kisugárzó költő itt átlépni igyekszik azt a kört, mely el is zárja a világtól. De ami eztán jó, amit meg nem érek, az is az én hétköznapom, jelenem. Látom a házakat, melyek alá még nem bontották föl a telket. És ablakaik vasárnap esti ragyogását is látom. És hallom a hegedűt, melynek fáját még meg se faragták, melynek vonóját gyanta se érte. Hát fogj kézen és vezess a te mai tájaidra. De nem ez következik. A kedves motívum, a lényeget mindig magában sejttető hegedű újbóli megjelenése egészen mást jelez: fejünk fölött sikongva száll egy zálogba tett hegedű. A régi magányra új magány életet bénító, apasztó állapota következik. S ennek a stációja szinte minden további vers. Szájamig ér a hó már idebent — de odakünn a koranyár tükrében fecskék, záporok közt villog hatad. Ennek az ellentmondásnak a feloldásáért vívott küzdelemben lesz igazán gyötrelmessé, védtelenné és csak önmagát érzővé a gyermeki lélek. A pillanatok olyan csúcsait hozza ez a küzdelem mondanivalóban s a költői megformálás friss nyersesége, darabossága tekintetében is, mint a Ha tegnap megölöm, és az Ítélet, vagy a címadó vers szívszorítóan összegező vallomása. Abból, amit az ember elveszített, a maga kegyetlensége módján, költészete nyert is. Ezek a versek az egyszerűség, közvetlenség helyzeteit, képeit olyan látomásokká tágítják, melyek a törvényszerű megfogalmazás erejével hatnak. A lélek kiszolgáltatottságából a költő várat épít, de ez a vár el is zárja azoktól a lehetőségektől, amelyeket a küzdelem emberi győzelmei