Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1967 / 8. szám - SZEMLE - Tasnádi Attila: Kiállítási jegyzetek
ÁRA 8,5 Ft szenvedélye ragadja meg. A kiválás genezise című hatalmas regényciklusában könyörtelen őszinteséggel tárja fel az uralkodó osztályok fásult cinizmusát, alig leplezett erkölcstelenségét. Főművében, a Fuimusban (1895) már kísérletet tesz az ideálisnak vélt társadalmi konstrukció felvázolására is: a parasztság felemelésésétől, a biológiai-szociális kiegyenlítődéstől várja a társadalmi harmónia létrejöttét. A naturalizmus szellemében fogant életmű a Bródy Sándoré is (1863—1924), akinek munkássága messze átnyúlik a huszadik századba. Nyomor című novelláskötetével tűnik fel még a nyolcvanas években. SZOCIALISTA ÖRÖKSÉGÜNK 20. s ettől fogva évente jelenteti meg novellásköteteit, regényeit, drámáit, cikkeit. Egyenetlen író: azok közé tartozik, akiknél az „élet”, a magatartás, a társadalmi reprezentálás akadályozta az alkotót: a századforduló Budapestjének körülrajongott alakja, a nők bálványa volt ez a feltűnően szép, az életet élvező férfi, aki tehetségét nem aknázta ki teljesen. Novellái javában az átalakuló élet témáit ragadta meg, a szerelmet, a nyomort, a kiszolgáltatottságot, s a pesti pénzvilág életét, de igen gyakran társadalmi és művészi megalkuvás fékezi. Színdarabjaiban, a Dadában (1902) és a Tanítónőben (1908), is új, szociális jellegű témákat vet fel, bizonyos elnagyoltsággal, de tagadhatatlan erővel és lendülettel. Termékeny cikkíró, kritikus és krónikás is volt; előbb a Jövendőt szerkesztette, amelynek hasábjain sajátosan keveredett a legradikálisabb politikai állásfoglalás kétes ítéletekkel, majd évekig jelentette meg Fehér könyveit, s bennük eleven, színes cikkeit a kor eseményeiről, szereplőiről. Torzónak maradt életműve jellegzetes példája az induló magyar polgári irodalomnak; ellentmondásaival is az új magyar szellemiség egyik előfutára, előkészítője, Ady is, Móricz is közvetlen elődjüknek tartották. Bródy Sándor INDEX: 25