Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)

1967 / 8. szám - SZEMLE - Tasnádi Attila: Kiállítási jegyzetek

ÁRA 8,5 Ft szenvedélye ragadja meg. A kiválás genezise című hatal­mas regényciklusában könyör­telen őszinteséggel tárja fel az uralkodó osztályok fásult ci­nizmusát, alig leplezett er­kölcstelenségét. Főművében, a Fuimusban (1895) már kísérle­tet tesz az ideálisnak vélt tár­sadalmi konstrukció felvázolá­sára is: a parasztság felemelé­­sésétől, a biológiai-szociális kiegyenlítődéstől várja a tár­sadalmi harmónia létrejöttét. A naturalizmus szellemében fogant életmű a Bródy Sán­doré is (1863—1924), akinek munkássága messze átnyúlik a huszadik századba. Nyomor című novelláskötetével tűnik fel még a nyolcvanas években. SZOCIALISTA ÖRÖKSÉGÜNK 20. s ettől fogva évente jelenteti meg novellásköteteit, regé­nyeit, drámáit, cikkeit. Egye­netlen író: azok közé tartozik, akiknél az „élet”, a magatar­tás, a társadalmi reprezen­­tálás akadályozta az alkotót: a századforduló Budapestjé­nek körülrajongott alakja, a nők bálványa volt ez a feltű­nően szép, az életet élvező fér­fi, aki tehetségét nem aknázta ki teljesen. Novellái javában az átalakuló élet témáit ragadta meg, a szerelmet, a nyomort, a kiszolgáltatottságot, s a pes­ti pénzvilág életét, de igen gyakran társadalmi és művé­szi megalkuvás fékezi. Színda­rabjaiban, a Dadában (1902) és a Tanítónőben (1908), is új, szociális jellegű témákat vet fel, bizonyos elnagyoltsággal, de tagadhatatlan erővel és lendülettel. Termékeny cikk­író, kritikus és krónikás is volt; előbb a Jövendőt szer­kesztette, amelynek hasábjain sajátosan keveredett a legra­dikálisabb politikai állásfogla­lás kétes ítéletekkel, majd évekig jelentette meg Fehér könyveit, s bennük eleven, szí­nes cikkeit a kor eseményei­ről, szereplőiről. Torzónak maradt életműve jellegzetes példája az induló magyar pol­gári irodalomnak; ellentmon­dásaival is az új magyar szel­lemiség egyik előfutára, elő­készítője, Ady is, Móricz is közvetlen elődjüknek tartot­ták. Bródy Sándor INDEX: 25

Next