Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)

1967 / 12. szám - MŰHELY - Somogyi Tóth Sándor: Szerencse vagy halál (színmű)

BÍRÓ: Kérem. Ez a baleset sokunkkal megtörtént. GITÁROS: Én is azt mondom. Túl sokan vagyunk. A legtöbbnek már csak unalmas és undorító munka jut. Nincs pénzed. Rengeteg az időd. Nincs nőd, nincs fiúd. Mi nem okolunk senkit, bíró úr, de nem is titkoljuk el a véleményünket. Hagyja­nak békén, hogy fölfedezzük magunkat. Ha már senki se fedez föl bennünket. Nem tudnak velünk mit kezdeni, uram, ez a helyzet. I. ÜLNÖK: És mondja, fiam, mit fedeztek föl magukban... meg tudná mondani? GITÁROS: Csupa közhely, uram. Először is fölfedeztük a testünket, ön már túl van rajtuk. A test olyan, mint ez a hangszer. (Dobol, egyre erősebben.) Figyelje csak. Minden ritmusban megújul. Másik ritmus, másik test. És hol van a dallam, a harmónia, a diszharmónia. ÜGYÉSZ (beleüvölt a dobolásba): És tenni, nem lehet semmit? Azt kérdeztem, hogy tenni... GITÁROS: Nyüzsögni lehet, de nincs értelme, az egészet megoldja a bomba. Nem kell gondolkozni és kész. .. ÜLNÖK: Szóval igaz, hogy maguknál mindenféle dáridó folyik, hogy fiúk a lányok­kal ... GITÁROS: És a lányok a fiúkkal... BÍRÓ: És Bottyán Zsuzsa? GITÁROS: Zsuzsa senkivel se volt hajlandó lefeküdni, csak a Nikivel. I. ÜLNÖK: Ki az a Niki? ÜGYÉSZ: Niki én vagyok. Vagyis én voltam. BÍRÓ: Kérem, ön lehetségesnek tartja, hogy Bottyán Zsuzsa nem fogadta el teljesen az önök ... életformáját? GITÁROS: Nem fogadta el. Ketté volt szakadva a lelke. Szeretett volna hasonlóvá válni, de nem tudott. BÍRÓ: Tehát lehetséges, hogy ez a kettősség vezette a halálhoz? GITÁROS: Vili. Aki nem tud dönteni, meghal. BÍRÓ: Aki tud dönteni, végül az is meghal. Mondják, kérem, nem gondolják önök, hogy bűnösök a lány halálában? GITÁROS: Bűnösök? Nem tudom. Nem az én szakmám. Élni akarunk, a magunk életét akarjuk élni és nem a másokét. Zsuzsa elfordult tőlünk. Ez tény. De nem önként. BÍRÓ: Hanem? GITÁROS: Isten parancsára. BÍRÓ: Á, Nagy Kelemen. GITÁROS: Nem. Volt egy másik istene is. BÍRÓ: Na, igen, az ügyész úr. GITÁROS: Nem fér a fejembe, hogyan vállalhatta ezt az ügyet! ön még nagyon fiatal. Állandóan a magunk ügyében ítélkezünk. Ezt nem lehet megszüntetni. Leg­feljebb a részrehajlást. Néhány ezer év múlva persze más lesz a helyzet. De addig is, bizalom nélkül nincs tárgyilagosság. ÜGYÉSZ: Engedelmet, biró úr, azt hiszem a bűnösök kihallgatása folyik. A bíróság illetékességéről már döntöttünk. Vagy bennem nem bíznak? BÍRÓ: Miért gondolja az ügyész úr? De a bűnösség még nincs bizonyítva. ÜGYÉSZ: Bíró úr! Ha valaki nem ismeri el a bűn fogalmát, az maga bűncselekmény. Engedélyt kérek, hogy kérdést tegyek fel a vádlottaknak. BÍRÓ: Tessék. ÜGYÉSZ: Mondd, Jimmy, ki a ti ellenségetek? JIMMY: Nincs!... Minket kiáltanak ki ellenségnek. ÜGYÉSZ: És mit gondolsz, miért? JIMMY: Elég a keresztkérdésekből. Mit mondjak?... A világ zagyva és értelmetlen. Véletlenül születtünk, véletlenül élünk és véletlenül halunk meg. III. ÜLNÖK: Kérem, én itt csak hallgatom itt ezt az embert. Már régen megállapítot­tam, hogy egyáltalán nem gondolkodik józanul. Én például egészen józan voltam — 1946 —

Next