Kortárs, 1968. július-december (12. évfolyam, 7-12. szám)
1968 / 8. szám - Utassy József: Naplemente; Zúg március (versek) - Bisztray Ádám: A telepen
UTASSY JÓZSEF A nap szétfeszíti térded, s megerőszakol a halál. Holdasul arcom, ha nézlek. Alkonyodol, Édesanyám?! Én szemfedőlapod lerántom, kelj föl és járj, Petőfi Sándor! Zúg március, záporos fény ver, suhog a zászlós tűz a vérben. Hüvelyét veszti, brong a kardlap, úgy kelj föl, mint forradalmad! Árnyam ijesztő-nagy így is, hátha a föld alól fénylesz? Nyurgulhatok én már égig, mama, itt olyan sötét lesz. Szedd össze csontjaid, barátom, lopnak a bőség kosarából, a jognak asztalánál lopnak, népek nevében! S te halott vagy?! Holnap a szellem napvilágát roppantják ránk a hétszer gyávák. Talpra, Petőfi! Sírodat rázom, szólj még egyszer a Szabadságról. A telepen Örök-barna lécek és meszelt jelszavak mögött cipeltem a rönköt vállon Vörössel vagy Boxolóval. Összekötött velük a teher. Az egyik horgászott, amikor csak tehette, a másik bicskával mindent kifaragott. Ide tértünk be vastag zsebbel korsóra, féldecire, s kint - ahogy fűrész harap a fába - süllyedt a hegy gerincébe a Nap. — 1273 — BISZTRAY ÁDÁM arcom, minden sejtem elfogy, sarlósodik, suhog sárgán, sikolyélesre fen a szél, s hozzád sötétülök, mamai Várj rám. Zúg március Naplemente 7 Kortárs