Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - WOLNOŠC DLA SWIATA - Jakubiuk, Jerzy: Petőfi Lengyelországban (Fordította: Kovács István)

JERZY JAKUBIUK Petőfi Lengyelországban Petőfi Sándor verseinek első idegennyelvű fordításai még a XIX. század negyvenes éveiben jelentek meg Németországban. Az ötvenes években láttak napvilágot a francia, olasz, cseh és a szerb átültetések. Mivel Lengyelországban hiányzott a magyarul tudó író, a fentebbi fordítások kínálták az egyetlen lehetőséget, hogy a lengyelek megismer­hessék a korabeli magyar irodalmat. Amint erre Csapláros István rámutatott, Petőfi Sándorról a lengyel sajtóban először a Bibliotéka Warszawska 1861-es évfolyamában megjelent Német és magyar irodalom című cikk tett említést. E cikkben Petőfi János vitézéve­l kapcsolatos gazdag információs anyagra bukkanunk. Ezt követően néhány esztendőn keresztül a lengyel sajtóban semmilyen összefüggésben nem olvashatunk Petőfiről. A költő lengyelországi recepciójának tulajdonképpeni története 1858-ban kezdődik, amikor is a lembergi Dziennik Literacki című lap Mieczyslaw Pawlikowski fordításában közölte Mi haszna, hogy a csoroszlya... című versét. Lengyelországban a Petőfi iránti fokozott érdeklődésről az elmúlt évszázad hatvanas éveinek kezdetétől lehet beszélni. Ennek nyomai kezdetben német és francia nyelvi közvetítéssel Lengyelországba áramló irodalmi információk voltak. A Petőfi iránt érdeklődő első lengyel költők: Wladislaw Sabowski és Seweryna Duchinska-Pruszkowazs is német és francia nyelvből fordítva vetették meg Lengyelországban a Petőfi-is­m­eret alapjait. Tekintettel az igen szigorú cenzúrára (ez különösen Orosz-Lengyelországot érintette), mindenekelőtt Petőfi magán­líráját ültették át. A politikai és forradalmi versek fordítására csak Lengyelország füg­getlenségének visszaszerzése után kerülhetett sor. A János vitéz fordítása csaknem egyszerre jelent meg: Sabowski 181­9-ben, Duchinska pedig 1871-ben tette közzé. Néhány évvel később Sabowski már Petőfi válogatott verseit publikálta lengyelül (1879), majd A. Callierowa lefordította Petőfi regényét (A hóhér kötete, 1884). A XIX. század nyolcvanas éveinek derekától kezdve fordították Petőfi műveit közvet­lenül magyarból lengyelre. 1895-ben Kard és lant címmel Albert Zipper közzétette Petőfi átfogó életrajzát is. Zipper érdemes munkája sorra vette a költő életének különböző szakaszait, forrásokat használt, feldolgozta Petőfi levelezését, elemezte a műveket, tág teret szentelt Arany Jánosnak, Vörösmarty Mihálynak, Bajzának, de még Bemnek is. Ez volt az első olyan lengyel tanulmány, amelyik az egyetemes magyar irodalom egészébe próbálta a költőt elhelyezni. A könyvet Rossowski, Sabowski és Duchinska által fordított Petőfi-művek egészítették ki. A költő halálának ötvenedik évfordulója alkalmából 1898-ban megjelent a következő lengyel Petőfi-életrajz: Platow v. Reussner műve, a Petőfi Sándor, a magyar költők királya... De ez inkább csak kompiláció volt. A XX. század elejét bizonyos fokig a Petőfi iránti érdeklődés hanyatlása jellemzi, ezt publicisztikai cikkeiben csupán Czeslaw Lukaszkiewicz, a magyar irodalom első propagátora tartja ébren. A Galícia és Magyarország közötti kapcsolatok megélénkülése közepette Lukaszkiewicz mindenekelőtt a szabadság­ témájú verseket hangsúlyozta szívesen. Az első­ világháború utáni legjelentősebb Petőfi-fordító a kiváló nyelvtudós, Andrzej Gawronski volt. A háború idején Magyarországon időzve elsajátította a nyelvet, és megismerte a magyar kultúrát. Leginkább Petőfi érdekelte, akitől 18 verset fordított

Next