Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - WOLNOŠC DLA SWIATA - Nawrocki, Aleksander: Petőfi Sándor ( Fordította: Kovács István)

de nem olvadt bele. A költő szerepét is másképp értelmezi. A költő az ő számára nem hiera­tikus alak, aki ünnepélyes pózban lebeg a tömegek felett. Saját belső tapasztalatairól, él­ményeiről a rajongó pátosz kötelező álarca nélkül ír. Korából átvette a legértékesebb meghatározókat. A népiséget és a szabadságszeretetet... Erősen a folklórban, a népi nyelv­ben gyökerező verseinek megvan az a belső zenéje, amely alapján fölismerhet­ővé válik költészete. Egyszerűek és ugyanakkor művészien szépek. Utánozhatatlan módon fejezi ki az emberi hangulatot és állapotot az, aki teljes szívével és lelkével költő volt, aki számára az öröm, a szomorúság és a remény mintha csak azért létezett volna, hogy belőlük költé­szetet teremtsen... Petőfi vált Magyarországon a realista líra megteremtőjévé, akinek műveiben konkrét hősök lépnek föl gyakran a költő környezetének alakjai, valamint konkrét magyar tájak... A romantikus többségtől a tekintetben is különbözött, hogy a valóságot nem egy kiváló egyén által tartotta megváltoztathatónak, hanem a népi forra­dalomtól várta a változást... A világirodalomban megbecsült helyet vívott ki magának azáltal, hogy nemzeti formában összemberi tartalmat tudott kifejezni. Megfejtette az új idők diszharmóniájának lényegét, a belső egyensúly hiányát, a sodródó országokat, cso­portokat és egyéneket. Költészetének erejét a nemzet életerejétől tette függővé, lényegét pedig az emberi álmok, vágyak és lehetőségek lényegétől... Amennyire mások az egyes nemzetek kultúrái, olyannyira más és egyúttal utolér­hetetlen Petőfinek mint költőnek, forradalmárnak és embernek a személyisége. Kiemel­kedvén nemzetéből, alighanem egyedülállóan ragadta meg teljességében a magyar lélek vágyait, képzeletét és vérmérsékletét, a magyar táj szépségét, líráját pedig átitatta a leírt élmények eredetiségével. Ez nemcsak a hazai kultúra számára ad erőt. Eddig Petőfiben mindenekelőtt csupán a forradalmi költőt látták Lengyelország­ban, ami objektíve nézve nem helyes. A versek válogatásában megpróbáltam nemcsak magyar irodalmi szempontokat figyelembe venni, igyekeztem a lengyel olvasó figyelmét az egyszerű, gondolkodó, és a képzelettel, képekkel és a népdalok zenéjével verset teremtő Petőfire irányítani. Számonkértem a kor hátterében azt a költőt is, aki egy bizonyos filozófiai rendszer vallója, amelynek - szerintem - még ma is a „heroikus egzisztencializ­mus” meghatározást kellene adni. (Nem sűlyed az emberiség, Az őrült.) Ez a rendszer abból született, hogy a költő tudatosította magában, hogy időntúli értékek önmaguk­ban nem léteznek, hogy azokat konkrét társadalmi-politikai viszonyok teremtik meg. Innen Petőfi lázadása az oly időntúli értékek védelmének nevében, mint a szabadság és a szerelem, füzért a költő soron levő, itt bemutatott versválogatását a szabadság és a szerelem tematikájának jegyében végeztem. A válogatás más, a költő személyi­ségére jellemző verseket is tartalmaz. Tekintettel a szűk keretekre, nem tudtam teljes­ségében bemutatni Petőfi gazdag költői világát. A versek jelentős része a jelenlegi válo­gatásig még nem jelent meg lengyelül (pl. Forradalom, Ausztria, A magyar politikusok­hoz, Pacsirtaszót hallok megint, Hortobágyi kocsmárosné, A bánat egy nagy óceán, He­gyen ülök, stb.). Be akartam mutatni a lengyel olvasóknak Petőfinek a magyar nép­dalok ritmikájára támaszkodó, népköltészet ihlette verseit is. A ritmikát részben lengyel nyelven is sikerült visszaadni. Az 1971-es lengyel Petőfi-kötet előszavából. Fordította KOVÁCS ISTVÁN 120

Next