Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SLOBODA SVETU - SLOBODA SVIJETA - Lőkös István: Krleža Petőfiről

LŐKÖS ISTVÁN Krleia Petőfiről Krleia tizenöt éves volt, pécsi kadét, amikor Petőfi lírájával először ismerkedett. Magya­rul olvasta a költőt - lévén a magyar irodalom a hadapród iskolában is kötelező tárgy. Nyilván nem kis nyelvi nehézségek árán kezdetben: magyarul korábban nem tanult, legelső magyar memoritere pedig földrajzi szöveg volt, így kezdődött: „A kisázsiai görög városok elvesztették függetlenségüket.” Három esztendő múltával viszont már ,,Az apostolnak csaknem teljesen kész fordításával” hagyta el az intézetet, mi több, „Petőfi hatása alatt álló” „negyvennyolcasnak” és „Kossuth-pártinak” vallotta magát. Később, 1932-ben, azt is megírta ezekről az évekről, és élményekről, hogy „Petőfinek a farkasokról írt verse” volt „az első mély serkentés”, amelynek hatására írni kezdett. Élményeinek intenzitására vall, hogy a Petőfi témára többször is visszatért, írásaiban gyakran bukkan fel Petőfi neve s a Petőfi-életmű. Már 1916-ban pl. olyan alapigazságot vet papírra, mint a Petőfi- és az Ady-életmű szerves összetartozása; naplójába írja ekkor a következőket: „Petőfitől Adyig, Hungáriától (extra Hungáriám) Hunniáig sejthető a diagnózis lehetősége, hogy ti. a magyar helyzet nem egészséges.” 1922-ben pedig egy nagy tanulmányának lesz tartalmi-gondolati alappillére a Petőfi-líra - ezúttal is a Petőfi- Ady képezte progresszív folytonosságra téve a hangsúlyt. A tanulmány címe is ez volt: Petőfi és Ady, a magyar irodalom két lobogója. Az 1930-ban készült Ady-esszé fényében - melyet Németh László ismertetése vitt a szélesebb magyar irodalmi köztudatba - ez a tanulmány kissé elhalványult, vagy legalábbis hosszú időn át elkerülte még a szaktudomány hazai művelőinek figyelmét is. Igaz, kötetben nem jelent meg újra soha, a Nova Evropa c. folyóirat pedig, amely annak idején közlését vállalta, nemigen volt nálunk elérhető. Így adódott, hogy ennek az írásnak épp a Petőfi-életmű krletai interpretációját tartalmazó része máig ismeretlen maradt nálunk. Pedig egész irodalmunk külországi hírének-ismereteinek érdekes, tévedései elle­nére is figyelemre méltó dokumentuma. 183 Kivül-belül szomorú csárda ez A Kutyakaparó... Kazinczy levelezése, Széchenyi beszédei, Kossuth temperamentumos polémiái: mindez létezett azokban az időkben, de valamennyi olyan áttetsző konstrukció volt, mint a kartonból készült oktaéderek. Petőfi volt az, aki a magyar nyelv kádját és putto­nyát musttal töltötte meg, és aki a magyar özönvíz Noéjaként versei bárkájában mentette meg a magyar negyvennyolcat a hajótöréstől. Petőfi után az összeomlás és a fekete-sárga abszolutizmus következett, amely a magyar grófok és a dinasztia közötti kompromisszummal zárult le 1867-ben. Negyvennyolc után sötét üresség támadt, amelyben kifosztott és felperzselt házak álltak, a padlás meredező, törött bordái között a szél trombitált és minden útkeresztező­désen hollók károgtak, melyek a felakasztott lázadók szemeit csipkedték csőrükkel. Azokban a kétségbeesett napokban írta meg a magyar klasszikus, az akadémikus Vörös­marty legjobb versét, A vén cigányt. Fordította LŐKÖS ISTVÁN

Next