Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - VSEMIRNA SVOBODA VSESVITNÂ VOLÂ - Abasidze, Grigol: Petőfi Sándor ( Fordította: Takács Anna)

GRIGOL ABASIDZE Petőfi Sándor ('Haladómban rajongó tisztelőt övezte Hja Csavesavad/.ét és Akakij Ceretelit, valóságos istenítésük légkörében nőttem fel. Gyerekkoromban, ha az asztal köré gyűltünk, vagy lefekvés előtt beszélgetéssel töltöttük az időt, újra és újra felcsendültek verseik. Az ő költészetük muzsikája és ragyogása töltötte be gyerekkoromat, így hát amikor már a költészet iránt fogékony ifjú lett belőlem, mindig és mindenütt a szívemhez nőtt motívumok visszhangját kerestem, és az elsőfzben olvasott költőket aszerint értékeltem, hogyan fejezik ki az önzetlen és odaadó hazaszeretet érzését. Máig is így közelítem meg más népek költőinek munkásságát, és ezért, ha valamely ország történelmével és költészetével ismerkedem, ott is elsősorban a haza és a szabadság nevében vállalt önfeláldozás és hősiesség példáit keresem. Petőfi Sándor élete és munkássága számomra mind a mai napig - túlzás nélkül - a legmagasztosabb ideál. A világ legnagyobb költői közül egyedül neki adatott meg az a teljesség, hogy egész életét és minden egyes sorát országa, népe szabadságának és boldog­ságának szentelje. Petőfit 1948-49-ben kezdtem fordítani magyar barátaim, Kun Ágnes és Hidas Antal tanáosára és segítségével (tőlük kaptam a nyersfordítást). 1949-ben kiadtam egy nem egészen ötven grúz versfordítást tartalmazó kis kötetet. A könyv nagyon gyorsan elfogyott, a sajtó és az olvasók egybehangzó reagálása arról győzött meg, hogy grúz népem saját költőjeként fogadta be és szerette meg Petőfit. Ez természetesnek is tűnik nekem, mert Petőfi költészetének legfontosabb momentumai, a szabadság és a hazaszeretet dicsőítése közeliek és érthetőek az Ilja Csavcsavadze, Akakij Cereteli és Vázsa Psavel költészetén nevelkedett olvasók számára. Később kiegészítettem a verskötetet Petőfi nagyszerű mesés elbeszélő költeménye, a ■János vitéz fordításával. Olvasóink érdeklődése Petőfi Sándor költészete iránt azóta sem csökkent; a magyar klasszikus művei már több kiadást értek meg nálunk. A Petőfi-fordítások nyomán támadt az a gondolatom, hogy antológiát adjak ki Közép-Európa népeinek költészetéből (Lengyelország, Románia, Csehszlovákia, Bulgá­ria). Lefordítottam Miokiewicz, Eminescu, Neruda, Rotev és Vazov verseit. A grúz olvasók ezekre a nagyszerű költőkre is felfigyeltek és meleg barátsággal fogadták őket. Szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy mások majd sokoldalúbban és mélyeb­ben ismertetik meg a grúz olvasóközönséggel azok hazafias líráját, akik a múltban hoz­zánk hasonlóan oly hősiesen harcoltak népükkel együtt a szabadságért. Tbiliszi, 1972. szeptember. Fordította TAKÁCS ANNA Készlet ii I’etőli válogatott vernéinek H, vní/ kiadása elé írott bevezetőből. 142

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék