Kortárs, 1973. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1973 / 11. szám - Csokonai Vitéz Mihály: Az én életem (ismeretlen vers, jegyzetekkel-közreadja Szilágyi Ferenc)
Még sem jött fel soha gyászos köddel borúit Egemenn. Hogy az öröm tiszta fénnyét látta volna Szivemenn. Sőt ha piross Ortzájával hevűlt a’ piross reggel, Fel szívta bús könnyeimet a’ harmatos tseppekkel. Mikor meríté Lovait a’ Tenger kék Ölébe, Merítette Szívem a’ Búk hánykódó tengerébe. Ti tizenkilentz esztendők, életem esztendei! Egymást váltó siralmimnak ti hosszabb mértékei! Már az Örökké-Valóság végetlen pitvarába Álljatok a’ legszomorúbb Esztendők bússorába, s’ Ha meg láthatom valaha több Testvéreteket is, Gyász ruhába állíttsátok mellétek ezeket is. Míg tartott gyermekségemnek tizen két esztendeje, Fonnyadt bimbót mutogatott tövissé közt vesszeje; Már hét esztendőktől fogva virágzik ifjúságom, De le szakasztá a’ bal sors nyílni kezdő virágom, ’s Tette egy könny-húlatással tőltt pohárba, melybenn bár Virágzik is, de lassanként fonnyad, és hervadoz már. Elaszik már-------ki nem tudám a’ többiét rebegni, A’ könnyek Zápora kezdett két szememem peregni. Öszve fatsart szívem’ belső titkos Kamarájának Rejtekébenn, a’ búk zúgó habbal meg-áradának, Istenem fájúlás vólt és vagy pedig tsak mély álom ? Tüzes képzelődésimet, oh még most is tsudálom. Láttam é, vagy tsak képzeltem Apolló rám tekinte, ’s El alélt Lelkem sebére édes balsamot hinte. „Hát úgymond, rab vagy Poétám! még pedig a’ Bánaté? ,,Hát téged a’ Bánat e’ szent helyektől el foghat é? „Oszlasd komor Bánátidnak gyászból szövött fellegét’ „Légy a’ mienk, légy, derítsd fel ismét örömed egét. „Láttam én a’ Duna menténn oly Meczenást, a’ kinek „Szíve nem sajnált áldozni a’ Pindus Szüzeinek. Tovább akarám kérdezni —, de el tűnt szemem elől A’ Felhőt fényes szárnyával bársonyozván jobb felől. ’s Már a’ hajnal lobogtatván alól rózsa szín fáklyát, Felszedte szemem héjjáról az álom édes mákját. Vége Csokonainak van még mindig új mondandója számunkra filológiai értelemben is. „Összes művei”-nek köteteit még ma is gazdagítja szellemujja új s új művekkel. Ez az önéletrajzi elégiája kerek 180 évig aludta Csipkerózsa-álmát egy bécsi magyar hírlap, a Bécsi Magyar Merkurius irodalmi melléklapjában, a Magyar Múzsában. Hogy ment el mellette eddig észrevétlen a filológia? A vers fölé tett kenetes cím (Egy szerencsétlen Léleknek az égig való felemelkedése), amely minden bizonnyal a szerkesztő műve, éppúgy belejátszhatott ebbe, mint az, hogy ezeket az irodalmi mellékleteket nem olvasta végig senki tüzetesen, különben már korábban észrevehették volna, hogy Kármán Urániáját megelőzve itt jelent meg először a költőnek A vidám természetű poéta és A szépek szépe című költeménye (az utóbbi eddig ismeretlen szövegrészekkel).