Kortárs, 1976. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 6. szám - Vészi Endre: Sziréntulajdonos (novella)

VÉSZI ENDRE Sziréntulajdonos Spányik, miután kivetkőzött vízirendőri egyenruhájából (alhadnagyként ment nyug­díjba idő előtt), mintha a szárnyait is beszolgáltatta volna. A vézna, alacsony ember civillé vedlett, semmi­ szürke járókelővé. Mindennapi szembejövők, félig­ ismerősök pillantása átsiklott rajta, olyan jelentéktelen kis ember volt, az öreg kétsoros öltönyben. Házmestere, egy tönkszerű férfi, a hetvenhez közel, döbbenve meghőkölt, majd tö­mör, őszvörös hajához emelve mutatóujját, tisztelgett neki. - Kiruccanás ? - kérdezte álvidáman. - Letettem. Végleg. - Ejnye, ejnye - kis szünet - ejnye. Csepelről, a vas- és acélöntődéből került a vízirendőrökhöz, hívták, csalogat­ták, mint nemhivatásos életmentőt, aki már erről volt híres. Csak úgy szabad idejében, ődöngve a Duna-parton - a hosszú partvonal mellett -, öt év alatt tizenkét embert húzott ki a vízből, nagyobbrészt makacs öngyilkosjelölteket, úgynevezett ádázakat, és ezzel megkapta az összes megkapható dicséretet, mindenféle elismerő okiratot. Az ilyen embert ki kell emelni a csillagsziporkás folyékony vas, s a tüzet lehelő kokillák mellől, az ilyen ember legyen hivatásos. A tizenkilenc év, amit aztán itt töltött szolgálatban a Dunán, nagyrészt hajnal­kék vagy éjfekete vízen, egész gondolkodási rendszerét kérdésekkel töltötte fel. Berreg a telefon és ő a száztíz lóerős hajóba ül (gyors, pontos VOLVO-motor viszi), s a testé­ben élni kezd egy másik ember, elterjed a szívében egy csak ide kapcsolható felfűtött izgatottság, mint egy holdkóros, olyan lesz azonnal: kettéválik a tudata, az eszmélete, mások a vágyai, a reményei, mint világos nappal. A többszörös orvosi ellenőrzés, felülvizsgálat végül is úgy döntött, le kell szerel­nie. ő maga kérte ezt, de amikor már bizonyossá vált, hogy menesztik, küzdött is ellene. Egy idő óta képtelen az öngyilkosok fagyott, kocsonyás szemébe nézni. Furcsa kelepcébe került. Az utóbbi egy-két évben már nem érezte jogosultnak magát, hogy egy másik ember kikínlódott, tehát végsőnek számító döntését megváltoztassa. S ezt egy óvatlan pillanatban elmondta a felettesének, aki, mit is tehetett mást, azonnal felülvizsgálatra küldte. Ott minden mellébeszélés nélkül megismételte ezt a gondo­latát. Többször és többször, a könnyítő szándékú, lélektanilag fölmentő keresztkér­dések ellenére. Mert szerették volna, orvosok és felettesek, ha eddigi gyakorlatához hűségesen, minden önmegosztó aggályoskodással szemben, folytatja a sokéves mun­kát, amelyre - ahogy itt mondták - építeni lehet. Úgy is jellemezték szakmai körök­ben: alapember. Kevésbeszédű, csöndes, olyasvalaki, aki félúton elhárítja a kérdést: hogyan töltötted a szabadnapodat ? szabadságodat mért pazarlód arra, hogy otthon üldögélsz ? Ez a szófukarság a magánélet csigaháza lenne ? Egyszerre többen is legyen­

Next