Kortárs, 1977. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám - JEGYZET - Mészöly Miklós: Naplójegyzetek

Mert - uram bocsa - filozófiai darabot látunk, mely étkezési és szerelmi jelene­teinek ritmusában egy nosztalgiájának gyönyörűségében megbukott világ danse macabre-ját játja el. Kis példa a darabból: Tini vetkőzése, készülődése az odaadásra, reflektorfény­ben villantja fel azt az ifjúságot, mely nem lélektani és hangulati kiszolgáltatottsá­gában, hanem nyílt egymásárulásban és egymásvállalásban nyitott szemmel néz a nemzeti és szerelmi illúziók, a világillúziók elé. S ez nem is kevés. Naplójegyzetek A­z „üldöző" művészet Eljárás, tárgyalás, ügy, tettenérés, kivizsgálás, felgöngyölítés - nagyjából ilyen szö­gekre vagyunk kifeszítve. Meglepő, ha az írói mesterségről, művészetről ilyen értelem­ben (is) beszélünk - de van benne valami korszerű. Olyan fogalmak ezek, olyanokká általánosodtak, hogy majdnem minden tevékenységünkre illenek. Ellenségben gon­dolkozunk, szökevényben, ellenállóban, bujkálóban. Valamilyen vádlottban, akitől vagy amitől választ várunk, hogy ítéletet hozhassunk. Alapmagatartásunk a dolgok peresítése. Hogy mindig is így volt ? Látszólag igen, de pontosan mégsem. Minőségi különbség van. A lelki-ösztöni magatartás hangsúlya változott meg. Folytatva a pél­dát: bevett szóhasználatunk, hogy a természet titkait faggatjuk, „keresztkérdéseket” teszünk fel; hogy minden eddiginél módszeresebb eljárást indítottunk ellene, a nyo­mozó műszereknek olyan hadseregével, amilyenre még nem volt példa. Az ilyen visszatérő szóhasználat mindig fényt vet egy kor közérzetére. A lélektani háttér bizonyosan az, hogy elveszett vagy legalább is megrendült egy fajta bizalom­­ az ég­be, a földbe vetett bizalom ? - s a világ ellenségesebb lett. Olyan ellenfél, aki (ami) nem kegyelmi gesztusként adja meg magát, hanem akit (amit) be kell törni, ki kell kényszeríteni-ravaszkodni a vallomását. Lelki-szellemi imperializmus: innét van a jog, erkölcs, hatalom fogalmainak új típusú megbillenése is, hallatlan feszültsége min­den vonatkozásban. Ti. hogy egyáltalán érvényes-e vagy nem. És milyen formában? Nincs megtámadhatatlan biblia, mint valamikor. Helyette gátlástalan erőtudat, hatalmi önérzet - hogy mindent (mindenkit) szólásra bírjunk. A természetet éppúgy, mint a művészi mondanivalót. A modern művészetek formai és tematikus gátlástalan­sága, agresszivitása szintén ide vezethető vissza - szerényebben: ide is. Úgy érzem ezt, hogy egyre kevésbé vagyunk tekintettel szabályokra, konvenciókra; minden eljárás jogos, ha eredményre vezet. Ahogy a tudományok egyre merészebben finomítják a kutató eljárásokat, a faggatást, ugyanúgy a művészetek is. Olyan árnyalatokat, anyagba és szavakba alig foglalható minőséget ostromolnak, ami pontosan megfelel a más területen is folytatott mély­ kutatások, alatti­ kutatások szellemének. Nem akarunk nyugodni a végső tettenérésig. S ezzel vissza is kanyarodhatunk a bizalomhoz. A bizalom hajlamos rá, hogy bizonyos látszatokkal megelégedjék. Szívesen rendezke­ 612

Next