Kortárs, 1977. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1977 / 10. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Hullámtörők (fejezetek egy életrajzi regényből)
nevezetes, hogy iszonyú kalandok és bonyodalmak árán kapta meg azokat a nőket, akiket mindenki könnyűszerrel megkaphatott. - Hát akkor Don Juan erősködött kéretlen méltatóm. - Az se nagy dicsőség. Don Juant partra veti a tenger Angliában. Egy lány talál rá. Alighogy meglátja, udvarolni kezd neki. Don Juan az, aki minden nőnek udvarol. Ezt a sziporkázó megjegyzést azért idézem itt, mert Szerb Tóni belevette A Világirodalom történetébe, tehát irodalomtörténeti adalék. Ami engem illet, én magam a nőrajongóknak Casanova által megtestesített típusához sorolom magam, s csupán a közhasználat kedvéért beszélek Don Juan-i hírhedtségről. Casanova kéjenc, imádja a női testet, a nők hangját, a közelségét, mindent élvez, ami igazán női, s ha örömöt keres náluk, nem ellensége, hanem barátja, tisztelője, híve a nőknek. Don Juan tökéletesen más, ő a skalpvadász, a tudatos nőgyűlölő, aki egész életét annak szenteli, hogy megfizessen azokért a szörnyű gyötrelmekért, amelyeket a nők mérnek a rájuk vágyó férfiakra.^ Ellensége a nőknek, mert ősellenségnek tartja a nőt, mint a mi nagy írónk, Tamási Áron, aki azért gratulált nekem A boldogtalanság művészetéhez, rert ellenségnek ábrázoltam a nőket. Olyannak, amilyenek. - De, Áron ellenkeztem, hogy mondhatsz ilyet, te, aki csupa bájos, szeretetre méltó nőt szerepeltetsz a könyveidben? - Nézd, én annyit szenvedtem a nők természete miatt, hogy olyanoknak írom meg őket, amilyennek szeretném, hogy legyenek. Telefonon hívott föl, hogy mindezt közölje velem. Soha azelőtt ilyesmit nem tett. Szoknyapecéri hírnevemnek legkitartóbb terjesztője az a Péter Bandi volt, akinek a lakásán megismerkedtem Magdával. Művészettörténésznek készült, a szakot elvégezte, '“'használta kedvező helyzetét, s nagy gyorsan írt egy művészettörténetet. Érettebb fejjel nem győzte szégyellni, ő vezette a Franklin Társulatot, és széles körű művészettörténeti ismeretei nem akadályozták meg abban, hogy kétes ízlésre valló könyvborítókat ne hagyjon jóvá. Nem sok sikerrel forgolódott a nők körül, túltengő lelki élete, amelyben furcsa arányban keveredett gyanakvás, kisebbrendűségi érzés és fölény, gyakran megakadályozta, hogy a kínálkozó alkalmakat fölhasználja. Tehát nősülni készült. Mint említettem, a Gül Baba utca tetején lakott, nem messzi az én Bem József utcai lakásomtól. Egy ízben - ő maga számolt be róla - valamelyik flörtje társaságában a Margit körútról befordult a Bem József utcába. Én az utca páros oldalán laktam, a körúthoz közel. Ők a páratlan oldalon tartottak a Duna felé. A nő állítólag hosszú, nosztalgikus pillantást vetett az én harmadik emeleti ablakomra. E pillantásból Bandi villámgyorsan azt a következtetést vonta le, hogy a nővel viszonyom volt, a szerelem még mindig tart, tehát a nő nem őt, hanem engem szeret, s mint amolyan ingatag érzelmi életű, féltékenységre, szorongásokra hajlamos ember, azon nyomban keresztkérdésekkel támadt rá. Miután belőle semmit sem szedett ki, engem vett vallatóra. Bejött a szobámba a Franklinban, s legalább egy óra hosszat ostromolt. Tőlem sem tudott meg semmit. Nem volt mit. Egyetlen eredménye a nyomozásnak az volt, hogy a nő szakított vele. Ettől kezdve valahányszor megkísértette egy-egy nő, mindig úgy intézte, hogy a Bem József utca felől közeledjenek a Duna felé, s a kapcsolat sorsa aszerint alakult, hogy a feleségnek vagy barátnőnek kiszemelt személy fölnézett-e az ablakomra, vagy sem. Ez kivétel nélkül minden esetben megtörtént. Távolról sem azért, mert valamennyi nő, akit Bandi megkörnyékezett, járt nálam, hanem azért, mert türelmetlenségében, hogy bizonyosat tudjon, Bandi maga nézett az ablakomra, a nő gépiesen követte tekintetét. Végül is, hogy meglepetés ne érje, vidékről nősült. Persze szerencsétlenül. Legendám ma is él, de az alap és az épület, amit fölhúztak rá, nincs arányban egymással. Ezt Rónay György is észrevette, s megírta a Porcius, a szatírban. Bevallottam én is, hogy sikerem volt a nőknél, nem volt sikerem a nőkkel. Ennek egyenes következménye, hogy a sikertelen sikerek után újra és újra próbálkoztam. Mert a 1606