Kortárs, 1981. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 11. szám - Kertész Ákos: Családi ház manzárddal (regény II., befejező rész)
zsike információi gyérülni kezdtek, majd el is apadtak teljesen. Angéla ekkor fogott gyanút, és ettől kezdve volt kénytelen gazdag élettapasztalatán alapuló képzeletére bízni magát. Amikor a Burián gyerekek között kitört a kanyaró, Angéla, mint jó szomszédhoz illik, átszaladt délelőtt, hogy Erzsikének, kinek bizonyára minden percét leköti a betegápolás, a házimunkában segítségére legyen, ám tapasztalnia kellett, hogy barátnőjének semmiféle segítségre szüksége nincs, mert, mint Erzsike mondta, a fiúk olyan aranyosak, hogy mindent elvégeztek helyette, és olyan lelkesen dolgoznak a keze alá, hogy ő nem bír kigondolni olyat, ami már meg ne valósulna, szinte még mielőtt hangosan kimondaná. - Megyek a piacra - szólt ekkor Angéla -, nem kell valami? - Erzsike a fejét rázta. - Köszi szépen, már mindent meghoztak a fiúk - mondta üdvözült mosollyal. Talán nem kell bizonygatnunk, hogy Angéla délután újra átugrott „segíteni”, mert a saját szemével akart meggyőződni róla, miképp ügyködnek Erzsiké körül a gondolatolvasó „fiúk”, s tapasztalnia kellett, hogy Burián és Göncöl a legnagyobb békében és szeretetben, akár két fivér vagy apa és fia rajongják és ajnározzák körül Erzsikét, hogy minden elképzelhető munkát elvégeznek a ház körül. Burián főz, mos, vasal, mosogat, a háztartási munkákban járatlanabb Göncöl takarít, törülget, tereget, porszívózik, fölmossa a konyhát, lemossa a fürdőszoba csempéit, kiviszi a szemetet, a főművezető megrakja lenn a pincében (vagyis a garázsban) a koksz-kazánt, melynek kezelése nagy szakértelmet kíván, s még arra is marad Erzsike „fiainak” idejük, hogy a gyerekekkel játszanak, ezáltal is tehermentesítve a szerencsés szomszédasszonyt. Angéla ezután nem tett föl újabb keresztkérdéseket, mert úgy vélte, eleget látott, s most már tudja, amit tud, és magányos éjszakáin, mikor mozdonyvezető ura szolgálatban lévén valahol Elegyeshalom és Záhony között ingázott, precízen maga elé tudta már képzelni, mi történik a szomszédban az éjszakák leple alatt (miközben amúgy jóindulatú és segítőkész lelkét a sárga irigység mardosta, hogy egyeseknek kettő is jut, míg másnak egy se, illetve egy is alig). Tehát az idegen, aki kívülről próbálta volna megfigyelni ezalatt a Burián-ház életét, képzelete erejétől, fantáziája szárnyalásának mértékétől függően kisebb-nagyobb eltéréssel, ám lényegében ugyanúgy látta volna a dolgokat, mint látta Angéla is, azaz hogy a Burián-házat elborította az erkölcsi fertő, a rákosszentmihályi tisztes családi hajlékok közt e ház maga lett Szodoma és Gomorrha, hogy itt nap mint nap förtelmes bujálkodás, sőt fajtalankodás is folyik, ám az igazság (a krónikás számára is meglepő módon) nem is hasonlított Angéla föltételezéseihez. Az igazság az volt - amint ezt alább hitelt érdemlően bizonyítani fogjuk, hogy a Burián-házra kolostori állapotok szakadtak a gyermekek kanyaróját követően. Egy este, néhány perccel lámpaoltás után, a főművezető hallgatva Erzsike finom lélegzetét és megérezvén a felőle áradó édes illatokat, fölemelte karját, hogy a fiatalasszonyt megszokott hitvesi mozdulattal magához húzza, hogy megcsókolja a haját, ajkát, nyakának selymes hajlatát, hogy tenyerét duzzadó keblére csúsztassa, s ekkor - megérezvén a szokott mozdulatban a tulajdonosi magatartás beidegződését, mellyel, akár valami tárgyat, birtokolni, magáévá tenni akarta asszonyát - karja félúton megállt a levegőben, s neki eszébe jutott, hogy Erzsike semmi jelét sem adta annak, hogy kívánná őt, s lehet, hogy e pillanatban Göncöl Palira gondol, talán éppen őt kívánja, de az mégis furcsán venné ki magát, ha most fölkelne mellőle, fölmenne a nyikorgó falépcsőn a manzárdba, s miután a fiúval kölcsönösen örvendeztek szerelmüknek, visszafeküdne ide a közös ágyba emellé. A főművezető elszégyellte magát.