Kortárs, 1982. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)

1982 / 10. szám - FÓRUM - Kartal Zsuzsa: Főmondat nélkül - Zelk Zoltán: Amikor

KARTAL ZSUZSA Főmondat nélkül Zelk Zoltán: Amikor Amikor beszögezték s rámgyújtották a pajtát, amikor amikor elszenesedett lábbal, égő hajjal futottam, amikor amikor álmaim hamuját a szél utánam sodorta, amikor amikor tankok dörögtek rajtam s zörögtek átokhajtott szekerek, amikor tarkóm­at golyó fúrta, és dobtak a gödörbe, amikor amikor az út széli kereszten félkarú Krisztus csüngött jobb karja lenn a porban, mint végtelen legyintés, amikor amikor fűszál lettem, s ha fűszál, hát akkor cirpelés is, amikor amikor voltam csodálkozó gyík, s ha gyík, akkor patak, amikor vakmerően, dögszagú földbe búvó sziklák és gyökerek közt . .mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már." (Radnóti Miklós: A la recherche...) Zuglóig elcsobogtam, mert II mert I! mert I! mert csak Itt lehetek Itthon! csak I! csak I! csak Itt! Aki csikorgó szemmel nézi hatvannyolc évem, ha tudja is mit mondok, mégse tudja mit mondok, dehát nem neki mondom, én már őnekik mondom, mondom két férfiarcú vigyázó angyalomnak: Kovács őrvezetőnek és Varga tizedesnek, kik lángokból kitéptek, tankok alól kihúztak, gödörből kikapartak, kik tették, legyek fűszál, öltözzem cirpelésbe, kik tették, hogy lehessek gyík és búvópatak-----­de jó volt ülni velük asztalhoz kézszorítva, előbb csak kézmeleggel, aztán már szólni szóval arról ami ott, akkor, amikor amikor. Lassan elmennek közülünk a részvevők, a szemtanúk. Zelk Zoltán Amikor című versét én, két nemzedékkel későbbi utód, már első olvasáskor olyan befejezettnek és klasszicistának éreztem, mint ahogy a század húszas éveiben eszmélő költőnemzedék olvashatta Arany János Őszikéit. A rapszódikus, zaklatott drámaiság és a kibékítő, bölcs szeretet egységétől éreztem úgy, mintha

Next