Kortárs, 1982. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)
1982 / 9. szám - JEGYZET - Guillén, Nicolás: Sportok (vers Tóth Éva fordítása)
Mert hősök ők, titánok. Mérkőzéseik voltak a legszebb költemények. Azt mondjátok: ugyan, te beszélsz, te, aki összetéveszted a balegyenest a jobbhoroggal? Azt mondjátok, hogy túlzás? Szemben az amerikaival, a franciával az enyéim, a mi bajnokaink, a kemény öklűek, az erős lábúak egyenlőek velük, tiszta tükrök, miket az idő el nem homályosit, férfiasság árbocai, melyeken lobogónkat lengetik a hegyekből lezúduló friss, fényes szelek! Mit értek én a sakkhoz? Életemben nem tettem odébb egy futót, egy parasztot. Süket vagyok az algebrához, a görög betűkhöz, s ehhez a filozofikus táblához, amelyen minden figura megannyi keresztkérdés. De Capablancára emlékszem, eszembe juttatják. Ha utazom, kérdések szegeződnek rám, mint lándzsák. -Te Kubából jössz, nem láttad Capablancát? (Azt felelem, hogy Kuba zöld krokodil, alámerül a vízbe.) -Te Kubából jöttél milyen volt Capablanca? (Azt felelem, hogy Kuba bús vadgalamb, repül az esti égen.) -Te Kubából jössz, mikor jön Capablanca? (Azt felelem, hogy Kuba könny.) De a hangok vigyázzák léptemet, csapdát állítanak, körülkerítenek, megkéselnek és véremet veszik, de a hangok elém merednek, mint szögesdrót fal tetején, de a hangok elsiklanak mint hosszú, hűvös hüllők, de a hangok itt csattognak fölöttem mintha szárnyak. .. Szóval, Capablanca nem ül a trónon, hanem a világ egyik végétől a másikig uralkodik. Ha kedve tartja Norvégiából Zanzibárba visz, a trópusoktól a jéghegyekig. Fehér lovát