Kortárs, 1984. január-június (28. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 3. szám - FÓRUM-ÉLŐ MÚLT - Somlyói Tóth Tibor: Ármány és merény Kossuth ellen

nápolyi követség semmit sem tudott Jasmaghy terveiről, a követség tisztviselői gyűlölték és megvetették ezt az embert. Ki tudja, nem igaz-e Jasmaghy rejtett vádja, hogy éppen az osztrák követség árulta el sumlai tervét?! Kétségtelen azonban, hogy az osztrák kormány helyeselte és kívánta Kossuth elrablását. Kossuth vádjai az orgyilkosokról­­ nem nélkülöznek minden alapot. Mert hiszen maga az elrablása is biztos halált jelentett volna számára. 1853-ban Jasmaghy ismét Konstantinápolyban jár. A horvátok újból felajánlják neki szolgálataikat. Jasmaghyt meghatja hűségük. Bécsben kitüntetésre ajánlja őket. Kempen tábornok, rendőrfőnök igen hosszú „legalázatosabb” előterjesztésében emlé­kezteti a császárt a horvátok két vezetőjének érdemeire: miként segítettek Jasmaghynak az emigráció őrzésében; miként hiúsították meg a főbb menekültek szökését; miként teljesítették nehéz szolgálatukat Kiutahia és Konstantinápoly között; s főként pedig mily elszántsággal vettek részt a veszélyes sumlai vállalkozásban, amelynél Kossuth elfogatása csak azért nem sikerült, mert az ügynek megnyert Dembinszkinénak Kossuthné megér­kezte miatt, távoznia kellett. E javaslat mellett fekszik a „legfelsőbb” elhatározás­­ Ferenc József sajátkezű aláírásával. A horvátok két vezetője bevált alattvalói hűségükért és kötelességteljesítésü­kért az ezüst érdemkeresztet kapják a koronával. Nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget e papírlapnak, mint amit megérdemel, de sok mindenen el lehet gondolkodni ennek kapcsán. A fiatal császárt hétről-hétre terjedel­mes iratokban informálták az emigráció ügyeiről. Amikor Kossuth új szolgákat vett magához, még azok neveit is belefoglalták jelentéseikbe. A sumlai merénykísérlet idején még nem jellemezték Jasmaghyék működését annyira az írásbeli jelentések, mint az ötvenes évek derekán az ügyosztály keretén belül tevékenykedőket, de a szóbeli informá­ciók bizonyára sűrűn megtörténtek. Jasmaghy sumlai terveiről valószínű értesült a császár is - miért is titkolták volna el előtte a résztvevőket, amikor később éppen ezért tünteti ki őket! Az előbbiekből viszont olyan hipotézis következik, melynek tételezése elégségesnek tűnő alapokon nyugszik, azaz voltak olyan napok, amikor a császár fényes-tükrös szobáiban várva-várta a hírt a nagy ellenfél elfogatásáról. A rend védelmében, az uralkodóház Istentől kapott hivatásának tudatában úgy érezte, joga van eltiporni azt, aki ellene támad. Kossuth pedig megalázottan, lélekben holtra sebzetten, fájdalomtól elgyötörten járta száműzetésének első stációit. Két kérlelhetetlen ellenség állott egymással szemben, egymást gyűlölve-megvetve. Újabban mind több adat bizonyítja azt, hogy Kossuth keze észrevehető azokban a titkos összeesküvésekben, melyeknek az 50-es évek elején itthon Magyarországon oly sok szerencsétlen áldozatuk volt. Bizonyos az is, hogy Kiutahiából világforradalmi tervekkel indult el az, aki két évvel azelőtt egy nemzet szép ifjúságának lángoszlopa volt. Sok minden vitte idáig Kossuthot. Személyisége alakulásához figyelembe kell vennünk belső fejlődését is. Miként alakultak ki benne a világzsarnokság elleni harc fogalmának, a világszabadság ideájának motívumai, s miért tudott oly kevéssé reális célokat követő társasághoz szegődni, mint Mazzini és társai. E lélekformálódásnál bizonyára nem maradt hatás nélkül Kossuthra a Jasmaghy­­típusú bérencek irányító szelleme: Ferenc József Kossuth-gyűlölete.

Next