Kortárs, 1984. július-december (28. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 9. szám - Nemes György: Az írógépszalag (novella)
Ilyentájt nem fordul elő, ami most történik: gyönge egérkaparászás hallatszik az ajtón. - Ki az? Mi az? - kérdi meglepetten és nyersen. Adél csak résnyire nyitja ki az ajtót, s közli, mert zavarja. - Singer úr telefonált. Ma délelőtt itt jár a környékünkön, s ha gondolod, eljönne rendbe hozni az írógépet. - Mikor? - Körülbelül másfél óra múlva. Még két helyre megy a környéken. Kis tűnődés. Végre megszólal, szinte kegyesen: - Jó. Mondd meg neki, hogy jöhet. Mikor Adél behúzza maga után az ajtót, az íróasztalhoz lép. Az írógépet, mely oldalt, a sarokban áll, ráteszi az íróasztal lapjára, kinyitja, és alaposan szemügyre veszi. Befűz egy papirost, s kopogni kezd. Minden rendben van, az írógép nagyszerűen működik. aaaaeeeemmmmWWWWáááábrummibrumm! Egyik betű se maszatos, de hát ez érthető, hiszen hónapok óta még levélírásra se vette igénybe a gépet. Figyeli a szalagot, hogyan halad a továbbító segítségével. S akkor észreveszi, hogy a szalag vadonatúj, érintetlen. Nyoma sincs leütéseknek. Pedig van fél éve is, hogy Singer úr itt járt, kitisztította a gépet, s szalagot is cserélt. - Ez nagyszerű szalag, mondhatnám: príma, nem műanyag - mondta akkor, s mondja minden alkalommal. - A Bécsi út végéről hoztam. A betűk tiszták maradnak, a leütések sokáig nem rongálják meg. Pláne, ha nem tetszik nagyon verni a billentyűket. Egy egész regényt megírhat vele, garantálom. Egy egész regényt? Ha Singer úr meglátja a szalagot, vajon mit gondol majd? Nem cserélheti ki, hiszen mindketten tudják, hogy pontosan olyan új, mint mikor annak idején befűzte - nem volt használva. Singer Aladárnak jószerével csak író meg újságíró ügyfelei vannak. Egyik helyről megy a másikra, háznál javítja, tisztítja a gépeket. Kicseréli az írógépszalagot, és kicseréli a pletykákat. Ha nem kér új szalagot, akkor napokon belül mindenki tudja, hogy fél év óta egyetlen sort sem írt le az írógépen. Ha pedig kicserélteti a hibátlan szalagot, ugyanott van, mint a mádi zsidó. Netán magyarázkodjon? Singer Aladárnak? - Leül az íróasztalhoz, s a befűzött papirosra írni kezd. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt. Hát hogy mint vagytok otthon, Pistikám? mért kám? mért nem kém? hol a hangzóilleszkedés? Sándor, Sándor, s ha én imám így: Lacikém, Sanyikém, Terikám, Tibikám? Mit kapnék, kapnák a nyakamba! Nyekembe. Nyekamba. Nyakembe. Nyakemba. No, no, no, hagyjam abba! Ebbe! Megy a juhász a szamáron, földig ér a lába, lábé. Megy a szamár a juhászon, nyakig ér a lába. Lába, lába, lába, Lada. Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, a kopár sik szarja, tikkadt szöcskenyájak, szikkadt töcskenyájak legelésznek rajta. Rajta, rajta, rajta hát! Petőfi Sándor gatyában táncol. Ej, mi a kő tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám csak, jó az isten, jót ád, Hogy felvitte a kend dolgát! Tyúkanyó kend vagy kend a szobában? Enyembement, anzsambman. Felvitte, fölvitte, kend, kegyed, kegyelmed, kied, kedd, szerda, csütörtök, szerelemcsütörtök, babszerda, bab, bab, babám, az én babám egy fekete nő, a szeme fénylő fekete kő, kőcserép, kőbánat, kőbarát, kő, keő, kheő, kővári, kőházi, szomaházi, szarházi, házibarát, házikő