Kortárs, 1986. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1986 / 12. szám - KRITIKA-MŰ ÉS MÉRTÉK - Kántor Lajos: A költészet arányai (A magyar irodalom története 1945-1975. II/1-2.)
KRITIKA Mű és mérték (a MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1945-1975. II/1-2. a költészet) Minthogy a Magyar Irodalmi Lexikon részben már akkor elavult volt, amikor megjelent (1963-1965), s az első kiadás óta eltelt két évtized alatt a magyar irodalom térképe ugyancsak változott, természetesen üdvözölni kell egy olyan - komolyabb, Kántor Lajos A költészet arányai körültekintőbb és alighanem terjedelmesebb - akadémiai vállalkozást, amely az utóbbi évtizedek költészetét, prózáját, drámáját, irodalmi életét és kritikáját kívánja áttekinteni, pontosabban az 1975-ben megszabott időhatárig számba veszi a jelentősebbnek vélt teljesítményeket, új leltárt készít. (Az 1975-ös évszámot nyilván csak gyakorlati meggondolásból választották a szerkesztők, és ők sem vették, vehették szigorúan: a főszövegben is találunk utalásokat, kitekintést a hetvenes évek végére, a bibliográfiai rész pedig általában 1980-ig tartalmazza az adatokat.) Felbukkan ugyan a most megjelent, a költészetet bemutató két kötet némely fejezetében egy másfajta, távlatosabb lehetőség is; kitűnő Nagy László elemzésének végefelé írja Kiss Ferenc: „így vívhatta ki [Nagy László] a legnagyobbat: az »ez van«-költészet idejében a »legyen«-költészet hiteles képviselője lehetett.” A legújabb kori akadémiai irodalomtörténet (népszerűbben: a zöld borítója miatt védhetetlenül „nagy spenótnak” becézett mű folytatása) végül is csak részleteiben tudta túllépni az „ez van”-szemléletet. Hogy miért és miképpen történt ez, sőt miért volt törvényszerű, arról a Bevezetésben Béládi Miklós, a könyv (és a teljes nagy munka) időközben elhunyt szerkesztője ad részletes, tudományos módszertani tájékoztatást. Béládi, a maga helyén egyelőre pótolhatatlan, széles látókörű irodalomtörténész pontról pontra haladva megpróbálja előre kivédeni a várható kritikai észrevételeket, támadásokat. Ő tudja a legjobban az Akadémia Irodalomtudományi Intézetében sok éven át készült, a kezdetekben különböző elképzelésekhez igazodó mű hibáit, következésképpen keresi az elfogadható magyarázatot. Látja - ha nem fogalmaz is ilyen élesen - e költészeti kézikönyv belső tagolásának abszurditását, stílusirányzatok helyett