Kortárs, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 1. szám - FÓRUM-MAGYAR VALÓSÁG - Lengyel László: Gazdasági rend a rendiségben
Magyar valóság Lengyel László Gazdasági rend a rendiségben A magyar társadalom és gazdaság elmúlt negyven évének modelljéről vita folyik a közgazdaságtanban és a politikatudományban. Négy szellemi áramlatot különböztetek meg. Az első szerint egy olyan szovjet típusú társadalomról van szó, amelyben a maximális állam felülről-lefelé vezérelt bürokratikus koordinációja működik, ahol a hatalom pártpolitikai „nagy mechanizmusa” felőrölte a civil társadalmat és lehetetlenné teszi a piacgazdaság kialakulását. A paternalista hiánygazdaságban a maximális állam tehet ugyan engedményeket, de ezen engedmények határa mindenkor saját hatalmának megőrzése. A második áramlat képviselői arról beszélnek, hogy a magyar modell egy sajátos akaródzó, velleitásos politikai mechanizmus, amelyben negatív egységben él a „sem terv, sem piac”, „sem diktatúra, sem demokrácia” állapota. A harmadik álláspont szerint a magyar gazdaságban a hatvanas évek közepe óta egy viszonylag független és önálló, piaci jelleggel működő második gazdaság jött létre. Ez fokozatosan kialakított az első gazdaságtól, sőt egy ideologikus és hierarchikus első társadalomtól megkülönböztetett második társadalmat is, így ketté vált a magyar társadalom egy szovjet típusú, központosított, és egy „nemzeti gyökerű” decentralizált, piacosodó társadalomra. A negyedik áramlat az institucionalista gondolkodás világa. Az institucionális áramlat abból indul ki, hogy egy többközpontú, többes szabályozású mechanizmusról van szó, mind a tervutasításos, és még inkább az 1968 utáni magyar gazdaság tekintetében. Ebben a többközpontú rendszerben különböző politikai és gazdasági erejű, alkupozíciójú érdekcsoportok, elitek, intézményesült központok versengenek egy adminisztratív piacon. Az elitek, lobbik, korporációk rendiesen tagolódnak, és valamennyien belekapaszkodnak egy államkorporatív rendszerbe, ahol nem a nyugatias értelem- Részletek a szerzőnek a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál megjelenő Végkifejlet című művéből. 93 „Az a huszonöt-harminc család, amely kezében tartja legalább az ország egyharmadát, egyenként kilenc-tíz vár, kétszáz-kétszázötven falu birtokosa. Lándzsatörő játékon tollforgós paradicsommadarak, vadkan- és medvevadászatokon öblös torkú, haholázó cimborák, országgyűléseken - háttérben a várnépükkel - tigrisek, akik kölcsönösen szemmel tartják egymás kardját. De pusztán saját erejében azért egy sem bízik, akármilyen erőszakos kiskirály, ez okból közbent köt több család titkos szövetséget, ligát, ami persze lazítja az államhűséget s az országbomlasztó, önhatalmú, csoportos, »ligázó« törvénykezés melegágya. Mihelyt nőni kezd egy zászlósúr tekintélye és uralmi köre a pohárnokságtól a nádori méltóságig, saját atyafiait helyezi el magas tisztségekbe, nagy javadalmú birtokjárulékkal. Minden kornak megvan a sajátos dinamikája, s a közerkölcs e dinamika függvénye. »Korrupció«, »feudális anarchia« sokkal későbbi keletű szavak, utólag ragasztották az alkonyodó középkorra.” Cs. Szabó László: Megváltás a legendában