Kortárs, 1992. január-június (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Lakatos István: Periratok, 1957/58 (I. rész)
A Újhold-csoport elvont költészetéről, Rába György ezoterikus verseiről vagy Weöres munkáiról nyilatkozom hosszasan, mily mélán unják ezt, föl se nagyon jegyzik — de erről veszélytelenül elmélkedhettem legalább, baj ebből senkire se háramolhatott. És hogy az Irószövetség elnökségi ülésein vagy másutt mikor, kik szólaltak föl, nyilatkozhattam erre is, hiszen tudtam, elém tárták: a Szövetség teljes erre vonatkozó gyorsírásos anyagára rátették a kezüket Siklósi Norbert bőrkabátosai székházunk januári elfoglalásakor — fölösleges, de nem is célszerű ta-vad.Nem az itt elsődlegesen a lényeg, amit mondtam, az, amit nem. De másodlagosan fontosak voltak azért igen lényeges szempontok is számomra. Hogy untalan hangoztassam: a legkisebb mértékben se tartom bűnösnek magam. Hogy a történteket klasszikus forradalomnak énekelem. Hogy az egyén, a gondolat szabadsága vezérel. Hogy a valódi, a többpárti demokráciában tudok csak méltó emberi életet elképzelni, ebben látom a kivívandó jövő célját. Őriztem szabadgondolkodói méltóságomat, rezzenésnyileg se mutassak bánatot, bűntudatot, megalázódást. Mégse állítsam be hősnek magam, aki kíméletlenül leleplezi a diktatúrát. Világosan tudatában voltam ugyanakkor, vagyok mindmáig: az eseményeknek én csak mellékszereplője voltam Sohase akartam belekerülni a történelembe — csak az irodalomtörténetbe. Igen nyomatékosan említem ezt. Nem voltam hős. Bajosan lehettem volna, mert elzárva bár tudtam tájékozódni azért annyira, hogy fölmérjem, átmenetileg se fenyeget halálveszély, amely ellen — önbecsülése megőrzése végett is — e magatartásformával védekezik a cellarab. Testi kínzást sem alkalmaztak, amely gyenge jellemet megtör, szilárdabbat szabadsághősse nemesíthet. De: erényeink addig erények, míg gyakoroljuk őket; ha beszélünk ránk, viszolyogtató kérkedés. Erről ezért annyit csak: azok közé tartozom, akik valószínűnek vélik, tisztességesen viselkedni, ez a halandók természetes állapota, amiért elismerés éppoly kevéssé jár, mint jutalom azért, mert nem rabol, nem gyilkol valaki. Ha egy szabadgondolkodó civil nem gyavu el a hatalom előtt, ha nem válik jobbik énje árulójává, megveti ugyanakkor az önmarcangos meghunyászkodást — külön dicséretet ez sem érdemel. . . Vagyis irataim közreadásával korántsem a magam viselkedését óhajtom közfigyelem tárgyává tenni 1956-os forradalmunknak én elsősorban szemtanúja, elhanyagolhatod voltam csak cselekvő részese. Különben se tudom, ha ütnek-vernek, zsarolnak akár hogyan állok helyt bírtam volna-e. Vizsgálati, bírósági anyagomban az tanulságos, ami személyes sorsomon túlmutat: konstruált pereivel hogyan működött egy sötét diktatúra, egy oly politikai rendszer, amelynek - tudjuk azóta - gyáva bosszúszomjánál csak ostobasága bizonyult nagyobbnak. A bírósági jegyzőkönyvek jellege némiképp más, mint kihallgatási irataimé. Nyomozótisztem Tóth János nevével (ha valódi neve az volt ugyan) egyszer találkoztam emlékiratban. Háy Gyula aránylag jóindulatú, kövérkés fiatalemberként jellemzi. Tanúsíthatom,kényszert velem sem alkalmazott, némi gunyorosságot is eltűrt. A bíróságon ostobább emberek előtt álltam. Feltűnő, hogy az elsőfokú tárgyalás jegyzőkönyvében nyoma se maradt az ügyész „keresztkérdéseinek”, hogy nem tartották szükségesnek rögzíteni sem a vad-, sem a vedőbeszéd szövegét, hogy az utolsó szó jogán mondott elég hosszú értekezésemből semmit sem érdemesítettek megőrzésre itt sem, a másodfokon sem. Válaszaimat stupid primitívséggel adják vissza mindenütt, megfosztva őket iróniájuktól, támadó kedvű pátoszoktól, a szellemesre sikerült feleleteket igenekre, nemekre egyszerűsítik. — Bűnösnek érzi magát? — A legcsekélyebb mértékben sem — válaszoltam. Ebből annyi marad: vádlott nem érzi magát bűnösnek. - Mit tett az ellenforradalom alatt ekkor és ekkor? - kérdezik. - Az események alatt kezdem, de a jegyzőkönyvben az áll: Vádlott azt feleli, az ellenforradalom alatt stb. „„„„kor, E szót, ellenforradalom, számon ki nem ejtettem. Egyszer vagy kétszer mégis, azonba hangsúlyozottan idézőjelben.