Kortárs, 1992. január-június (36. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - Kabdebó Tamás: A haza fogalmának kitágulása
64 ÁLLAMPOLGÁRSÁG minden hajó hazám minden hajó a Föld alattam uszályok hátán partok harmatán lovon tevéken vonatkeréken nekem mindenütt Szentföld a Föld országtalan az Ember Földje nékem mint élő térkép — szegélytelen vagy zengő sziget szárazföld ölén úgy nőttem-nőttön én személytelen s úgy nőtt a vágány, süle mozdonyok ormán védtelen útlevéltelen egy himnuszt őrzök — himnuszt hordozok nem bánom már csak én mit érzek se párt se újság se újtestamentum ...Országtalan Szentföldünk — fedélzet! hitvallás nekem himnusz van abban minden hajó hazám minden hajó a Föld alattam Ez a egyéni hitvallás egy mágnes fölött kilengő iránytűje a gondolatnak, hogy a földi haza határai hol lehetnek. Ha a mágnest elveszem, és nem az egyént, hanem a közösségi együtthatót nézem, akkor a New York állam és Szeged közt érzelmi ingajáratban élő költő, Horváth Elemér versére kell gondolnom: Nem éppen rendületlenül s csak fönntartásokkal híve bölcsönkért szívből köszönet de sírunkkal nem tartozunk Az 1836-ban feladott leckére tehát ma így is lehet felelni. Vagy úgy, ahogy Tollas Tibor teszi az Óriásország című versében. Ahogy az angol hazamegy, ha angol hajóra lép, a magyar, magyar kultúrájával fölvértezve, bárhol kitágíthatja a földrajzi haza dimenzióit. A Clevelandi Magyar Házban, az Ír Köztársaság Magyar Nagykövetségén, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, vagy az Arhusi Egyetem Magyar Tanszékén.