Kortárs, 1993. július-december (37. évfolyam, 7-12. szám)
1993 / 8. szám - Kemény Katalin: "A rabokat megzavarja a szabadság…" - Kérdező: Sava Babić
lóhoz, összetartozásunk már bizonyos lett. Ez ’36 őszén történt, és ’37. június 1-jén megesküdtünk. Kérdésére, hogy írásait ismertem-e, határozott nemmel kell felenem. E megismerkedés után mutatta meg részben megjelent, részben még kéziratos munkáit, s azok óriási hatással voltak rám. Tüstént felismertem, hogy azok különböznek velemennyi általam ismert magyar író műveitől. B.: El tudná mondani, hogy milyen volt Hamvasnak egy munkanapja? K.: Természetesen, de ez az emlékezés már házaséletünk idejéből való. Ehhez tudni kell, hogy a Remetehegyi úton éltünk egy nagyon barátságos és nagyon rozoga kis lakásban, a Kiscelli kastély fölött. Annak idején meghitt hely volt, családi házakkal, apró villákkal. Mi a hegyen a legfelsőbb utcában laktunk, felettünk már a fenyőerdő. Az erdő az ostrom alatt kiégett. Pár éve megnéztem: a parkon át a házhoz vezető gyepes, bokros ösvénynek nyoma sincs, panelházak, garázsok, benzinbáz, maga az idegenség. De hát a napirend. Béla koránkelő volt, amikor hét, fél nyolc körül felébredtem, ő már nem volt otthon. Fent barangolt a fenyőerdőben, és mire fél kilenc körül megterítettem a reggelihez, akkor érkezett vissza, hóna alatt jegyzetfüzetével, írómappájával, és szinte készen volt már a napi penzumával. Komótosan reggeliztünk az üveges verandán, majd a könyvtárba indult. Két óra után ebédeltünk, utána mindig lefeküdt egy kevés időre, s délután ismét dolgozott, de már otthon. Hat óra körül rendszerint sétálni mentünk a közeli hegyekbe. Nagyon szerettük a Hármashatár-hegy változatos dombjait, lankáit, növényeit. Este sohasem dolgozott. B.: Olvasott vagy írt? K.: A kettőt nehéz lenne elválasztani. Az ember olvas, és közben jegyez, vagy éppen eszébe jut valami rokon gondolat, azt feljegyzi, máskor meg, amikor a művet szerkeszti, kidolgozza, terhére lenne minden idegen szöveg. Persze nem kell elfeledni, hogy bizonyos fokig a könyvtár is dolgozószobája volt. Valamikor a könyvtár nem volt olyan rideg hivatal, mint sok helyütt manapság. Hozzájárult még, hogy igazgatója, Enyváry Jenő, filozófus alkat volt, Bélát nagyra becsülte, lényeges beszélgetéseket folytattak. A Karnevál első fejezetében szerepel egy levéltári igazgató, abban valahogy rá lehet ismerni Enyváryra. Nagy előny volt, hogy hagyta nyugodtan dolgozni, sőt örült, hogy akad egy könyvtáros, aki komoly dolgokkal foglalkozik. B.: Érdekes lenne hallanunk a barátairól, hozzájuk való viszonyáról. K.: Igaza van, ez nagyon fontos momentum. Nem is hiszem, hogy egy interjú megbírja ezt a témát. Sok finom és bonyolult szál fut itt össze, írásban könnyebben megbirkóznék vele. És nemcsak az ő személye miatt fontos, hanem mert az ő kapcsolatai és nem-kapcsolatai roppant jellemzőek a magyar irodalmi, szellemi, politikai világra. B.: Bizonyára szüksége lehetett beszélgetőtársakra, de az az érzésem, hogy ilyenek nem vagy igen kevesen voltak. K.: Az sem igaz, ha azt mondom, hogy sokan voltak, az sem, ha azt, hogy kevesen. Számra nézve sokan, minőségre nézve kevesen. Érthető? Nem azok, nem olyanok, akiknek kellett volna. Igaz, sok lapba írt, és írhatott, ahová kívánt, mégis, valahogy magányos volt, az írótársadalomtól elütő. Példa erre a viszonylag legnívósabb kritika, ami róla megjelent (Németh László: Aranykor és farkasfogak). Ennek ellenére írásait szívesen vették, mert vonzók voltak, és anélkül, hogy tudták volna, miért, különlegesen hatottak. Akadtak azért néhányan, akik az igazit érezték meg benne. Ezek között említem Prohászka Lajost, a Vándor és bujdosó című kitűnő könyv szerzőjét, Szerb Antalt, aki a rá jellemző szellemisséggel Béla Kung-Ce fordítására és tanulmányára mondta: a Lun Yu, hát azok olyan „bölcsességek”, de a te tanulmányod róla, az pompás. Említem még Kállay Miklóst, a Napkelet szerkesztőjét. Ő igazi européer volt. Nem tudom, mi lett a sorsa, a kitelepítéséről hallottam valamit, de az a hír is járta, hogy külföldön halt meg. Azután említhetem még Szombatfalvy Györgyöt, a Társadalomtudomány szerkesz