Kortárs, 1995. január-június (39. évfolyam, 1-6. szám)

1995 / 1. szám - Ágh István: A költő útjai (Kiss Anna: A jelenlét)

Ágh István A költő útjai KISS ANNA: A JELENLÉT Fabábu, Feketegyűrű, Kísértenek, Világok, A viszony, Az idő, Az esély, A jelenlét — Kiss Anna kötetei 1971-től 1993-ig. A címek jelentéséből is érezhető az életmű iránya a konkrétu­moktól a fogalmakig. De a kezdeti tárgyiasság sem valami földhöz kötött valóság, hanem annak a képzeletben éledő, különös térben és időben leledző mása. Mint ahogy a fabábu sír, és ág szeretne lenni, a fabábu sír, és ember akar lenni. Játék, de nem csupán alkalmi eszköz, megéledt sírás abban a határesetben, ahonnan visszavágyik ág­ eredetéhez, vagy tovább alakulna fa­­ragvány-alakjából teremtője hús-vér, emberi mivoltához. És Kiss Anna mindent megtesz ezért, szóra bír és mozgat, gyermeki leleménnyel éleszti föl az anyagot, néhány lépést hátrál, és beavatottként biztos abban, hogy az ökröcskék igaziak a kukoricaszárból, húzhatják a krumplikerekű szekeret, amit a csuhébabák hajtanak. Ha valaki ilyen bűvös akarattal rendelke­zik, képzelete uralma alá kényszerítheti az egész világot, ami éppen közelében van, akár szél, vak csirke, tükör, kémény, mozsártörő. S ez az ősi hiedelmekből fakadó képzelődés, ahogy a népköltészet legrégibb rétege gyermekszájra valóan él, ahogy a kéznél levő fák, rongyok, héjak játékká lettek, e költészet világában egy újabb fordulattal bálványokká, jelekké válnak. Legújabb kötete ezeket a jeleket vetíti különös viszonyokba, az idő esélyeibe, emberi je­lenlétbe. „Volt egyszer egy szalmapap, / Szalmakardját kihúzta.” Nem hiszem, hogy a költőnek mást kellett volna tennie, csak emlékezni gyerekkorára, mit játszott és mit mondott, énekelt köz­ben. Pontos emlékezete nemcsak a reprodukálásért, a boldog fölmutatásért működik, nem is egyfajta stílus vonzása miatt, inkább mert így tudja kifejezni azt a szegénységből fölmagaso­dó, gazdagságában pöffeszkedő, esendően széllelbélelt embert, akit ő lát. A kezdeti nyilván­valóságtól juthatunk általa a meghökkentő áttételekig, a sokágú absztrakciókig. Előbb egy ál­landónak hitt világ természetessége, akár a Mesterek uccájába, ahol az irracionalitás is odavalósi a mese­álomban, ahogy Borbolya Bá­beszél Galícia háborús haváról, a vaskalappal köszöngető hóemberről, odavalósi a babonában, miként „A fehérnép iszonyú fürgeséggel dobja maga mögé a késeket, a sivító fanyelű kések hivatottak a babona szerint láthatatlanná tenni a zsírt, a szalonnát, ami ott fogyatkozik a sarokra tolt szekrények mögött”. A boszorká­nyos cselekedet egyszerű oka az állami végrehajtó megjelenése. Végrehajtó a jelenkor is, mert elvinné, s viszi az életértékeket, a szívbeli munkát, melyet állandóvá varázsolva Istenre bíz Kiss Anna fohászában. Uram, ki műhelyedben egykor formáltad a fazekasremeket, első a mívességben, ki a sárnak hajlandóságát ismered, és tiltod a léleknélküli munkát, kényszerűségből hozzád fordulok.

Next