Kortárs, 1996. január-június (40. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Ambrus Lajos: Szent Öreg Kutya - Mednyánszky László, 1852-1919
este. Szentes. Szent atya. Szentbeszéd. Szentély. Szenthárom Ilona. Szent Ilona füve bordalap (hypericum Szent János áldása, kenyere. Szentkép. Szentkuthy (Pfisterer) Mihály lova. Szent olaj. kulcsa. Szent Ambrus Szentségárus. Szentséségtelen. Szentségtőszent Mednyánszky Tehát Mednyánészaki géniusz. A vala Magyarország: ősi tél-öngyilkos. Maga Mednyánszky is mintha egészen esszenciálisan modern regényalak volna; az Alkotás Megszállottja — életműve több ezer festmény, több ezer grafika, még több vázlat, töredék, napló, őrült munkatempó és munkabírás, mánikus beszédkényszer és kényszer a poklokra szállásra. Egy aktuális Rejtélyes Élet és Üzenet. Benne a mindig friss világfájdalom. A társtalan emberek időtlen bariton sírása. A kedélybetegek matatása. Az Isten nélkül hagyott üres égbolt. A túlérzékeny ember kínos nyavalygása. A lemondásra mindig kész önsanyargató, a teozofáló, buddhizáló köldökvizsgáló puritán. Az hajrámunkás, a tervek megszállottja, a tervtúlteljesítő. A homoszexuális. Az éhező-fázó, híd alatt lakó csavargó — aki közben arisztokrata. A Halál bukása, az enyészet térképésze, a lövészárkok, a Háború pszichologizáló, őrült festője. Mednyánszky László: Szent Öreg Kutya. Az lett volna? Szent? Szent ember? Szent Piktor?------—-------------Ó, édes szentem! Szent gyakorlat. Szentföld — szent város, szent falak. Szent háború. Szent eskü. Szent hely. Szentbéke. Szent- Szentelt vízság. Szent ( csipkés perforatum) Szent János Szent kút. Miklós. Szent Szent Péter méhkaptára. ges. Szentró. Szent, László, szky és az irai Felsőgyek, hideg fenyők, dombok, folyóvölgyek, vízesések, gyors, tiszta patakok, a Vág völgye és a Szepesség, várkastély, falépcső, csikorgó érckakas, kőkandalló, rajta szép, régi fajanszok, a sarokban ősi gályahajó századok előtt készített makettja. Faragott tölgyfa ajtó, súlyos, szép mívű vasalások. Bolthajtások, a gerendák alján festett címer. Mohos síremlékek. Borostyán. Felvidék — mágnás díszletekkel. A SZÍNEK. A Szent Öreg Kutya kedvenc szavával: a disszonánsak — ó, minden mily disszonáns! A rozsda- és barnásveres. A zöld légiónyi változata. Zománcos, északi színek — zöldben. Diszharmonikus északi szél. Havas, távoli, éteri csúcsok — a Tátra, a Poprád felől nézve. Kobaltszürke ég. Mednyánszky önanalízisében, a la Freud, a zöld a passzív, a negatív, az érzelmes, a szemlélődő. A vörös a pozitív, az erélyes temperamentum, a cselekvő, a férfias erő. „Van egy rozsdavörös, barnás piszkos vörös, amely a legnagyobb mértékben izgatja az idegeket. Van ebben a színben valami fenyegető, kivált, ha más, piszkos szürke és meleg színek veszik körül. Ezek a színek zavarosak. Önkéntelenül a legismeretesebb állati anyagokra emlékeztetnek, és pedig olyanokra, amelyek az erjedés első stádiumában vannak.” Köztük hajózikingázik — mint azelőtt is, azóta is oly sokan. Tehát: légtornászként a képtelen világban — kit nem kísértett meg már a különféle utópiák vágya? De legalábbis annyi: mély legyél, alapos és korrekt. Vagy egyszerűen csak jó. Hogy lépj túl önmagadon, hogy értelmes ajánlatokat tegyél, hogy felkínáld magad. Művészként, a Tökéletes Forma és a Merő Individualitás bajnokaként. Összegzőként. Hogy kapcsolatokat teremts. Akár az égiekkel, ugye, ez volna minden művész tevékenységének alfája és ómegája. Felső-Magyarország: Mednyánszky, a Szent Öreg Kutya tája. (És persze Mikszáthé, Krúdyé.