Kortárs, 1998. január-június (42. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Karádi Zsolt: François Gachot és a magyar kultúra
E látványos, egyben odaadó tevékenysége harmadik, prózaírókat előnyben részesítő korszaka a hetvenes-nyolcvanas évekre esik. Az Örvös Lajos-féle interjúban nyilatkozta, hogy nizzai lakásába nem egy magyar folyóiratot járat, s talán ennek is köszönhető, hogy 1973 óta többször jelentkezett a Nouvelle Revue Française-ben. Nem véletlen nyilván a folyóirat, hiszen annak idején innen, Jacques és Isabelle Riviere Boutard utcai lakásából, a Gide köré csoportosult írók közül érkezett Budapestre, ahol a Centrál kávéházban, Babits mellett ülve, haláláig tartó barátságot kötött a magyar irodalommal. A Nouvelle Revue Française-ben először Déry Tibor ítéletemesének részletét,42 majd Krúdy Gyula Szindbád titka című elbeszélését 43 teszi közzé anyanyelvén. 1975-ben visszatér Déryhez,44 később a folyóirat októberi számában, amely az írói napló műfajával foglalkozik, Justh Zsigmond párizsi naplójának részleteit adja közre.45 Nem lesz azonban hűtlen Krúdyhoz sem: az Arion 1977-ben két rövid novellát mutat be az ő átültetésében.46 A Nouvelle Revue Française 1975-ben nagy teret szentelt a magyar lírának, amikor Gachot hatoldalas tanulmányában méltatja a kortárs költészetet,e7 a vázolt helyzetképet fordításokkal téve szemléletessé: Illyés Gyula, Vas István, Devecseri Gábor, Somlyó György és Simon István kilenc műve kerül a francia olvasó elé. Az utókor értékítéletének ismeretében persze fölvethető, hogy reprezentatív-e a föntebbi névsor, valóban jellemzi-e a hetvenes évtized honi poézisét. A szemelvényeket megelőző tanulmány történelmi áttekintést nyújt, leszögezvén: a költészet hosszú ideig a magyar lélek legfontosabb kifejezési eszköze volt.48 Gachot otthonosan mozog a magyar líratörténetben, Petőfitől Devecseri Gáborig, Adytól Somlyó Györgyig számos szerzőt említ, eszmefuttatásában feltűnik Babits, Zelk Zoltán, Vas István, Jékely Zoltán, Rónay György neve éppúgy, mint az 1946 után föllépő nemzedék: Juhász Ferenc, Nagy László, Csoóri Sándor, Simon István. A dolgozat leginkább az ő élményvilágukat részletezi, míg az 1972-75 közötti évek legfontosabb műveinek Weöres Sándor Psychéjét, Devecseri Gábor posztumusz könyvét, illetve Gyergyai Albert Anyám meg a falum, valamint Illyés Gyula Kháron ladikján című kötetét tartja.49 A nemzeti karakter megnyilatkozását véli felfedezni az 1946 utániak munkásságában.50 Gachot végül is nem irodalomtörténetet ír, nem törekedhet átfogó kép megrajzolására. Az általa adott áttekintés szükségszerűen redukált, ám jellegzetes tendenciákat érint (például a népies-urbánus vitát, az ország történelmének költészetben való kifejeződését 51 stb.). A bemutatott verscsokorról sem állítja, hogy ezek az általa vizsgált időszak legautentikusabb lírai darabjai. Számára bizonyosan fontosak voltak, ezért fordította le őket. Miként fontos volt neki Krúdy: Az utazás, a Bukfenc és a Szindbád titka Pirouette címmel jelent meg, nem sokkal halála előtt.52 Igaz, mint Krúdy Zsuzsától tudjuk,53 a könyv évekig hevert a Corvina Kiadónál, s talán Mitterrand elnök magyarországi látogatása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy végre eljuthasson az olvasókhoz. E kötet előszavában Krúdy varázslatos nyelvével kapcsolatban jegyzi meg: a hosszú sorokon át kígyózó mondatok útközben olyan emóciókkal, metaforákkal, az elbeszélés általános atmoszférájában a maguk helyén olyan allúziókkal súlyosának, hogy a mégoly gondos, ezekből semmit elveszíteni nem akaró fordító szinte képte "Tibor Déry: L'oignon pensant. La Nouvelle Revue Franfaise, 1974. Nu. 251. 36-49. "Gyula Krúdy: Le secret de Sindbad. Uo. 1974. Nu. 258. 32-Я. "Tibor Déry: Une matinéé ä Füred. Uo. 1975. Nu. 272.1-24. "Zsigmond Justh: Journal: époque parisienne. Uo. 1975. Nu. 274. 5-19. "Gyula Krúdy: La DemoiseUe oie sauuage. Adón, 1977. 204-207. Uó: Le Cháteau endormi. Uo. 207-211. ’’Francois Gachot: Situation de la poésie bongnrise. La Nouvelle Revue Francaise, 1975. Nu. 272. 59-64. «Uo. 61. *Uo. 62-64. »Uo. 61. 51 Uo. 62. HKrúdy Gyula: Pirouette. Bp. 1986. "Krúdy Zsuzsa: Meghalt egy igaz ember. Élet és Irodalom, 1986. 32. 2.