Kortárs, 1999. július-december (43. évfolyam, 7-12. szám)
1999 / 12. szám - Faragó Laura: "Magyar litánia" - Beszélgetés Tóth Bálinttal
S a későbbiekért: Bériért, Gáliért, s ki tudja még kiért, ki korábban halt, mint rendeltetett, Uram, itt valaki felfejtette te szent törvényedet! - Befejezésül kérdezem: mi a költészet szerepe a mai irodalomban és az emberek életében? - Bármilyen furcsán hangzik is, ma, hogy lényegében mindenki azt ír, amit akar, az a feszes tartása a költészetnek elveszett, ami abban az időben volt, amikor - hogy úgy mondjam - üldözték a hazafias költészetet - de nem is jó szó ez a hazafias az igaz erényeket kimondó költészetet, és annak a múltnak és költészetnek a folytatását, amelyet Balassi, Zrínyi, Csokonai, Petőfi, Ady képvisel, de akár Babits, Radnóti és Vas István is; tehát ezt a vonalat képviselve azt mondhatom, hogy a költészet helyzete ma nehezebb, mint mikor a versíráshoz „ellenállás” kellett. Amikor valami „ellen” írt az ember! És nem a politikai költészetre gondolok, mert ezt a költészetet a humoristák csinálják. (Például Romhányi óriási formaérzékkel csinált nagyon jópofa és szinte naprakész dolgokat.) De a költészet, az mindig hosszú távú: ahová a költészet céloz, az távol van! Messzebb van, mint Albion, messzebb, mint Byron, messzebb, mint Villon, és még visszamehetünk, egészen Szapphóig, és még vissza, de hogy előre aztán meddig lesz? Mindannyian bízzunk abban, hogy a költészetünk fönnmarad, sőt abban, hogy a magyar nyelv fönnmarad! Tehát kell a „bajvívás" a költészethez. Én úgy tudom, elsőként kaptad meg a Balassi-kardot! - Igen, ez nekem nagyon jólesett, és teljesen váratlanul jött. Váratlanul, mert olyanok szavaztak, akiket én nem is ismertem! A Nemzeti Színház igazgatója például - azt hiszem, Ablonczy volt akkor, én nem találkoztam vele azelőtt soha. Ez spontán jött, és az volt az érzésem, hogy olyannak ismernek el, aki Balassi szellemének a folytatója, és óriási mázlim volt, hogy engem is Bálintnak hívnak! Ezzel a viccelődéssel hárítottam el a „dicsőséget”, de amikor a következő évben megkapta Döbrentei, majd azután megkapta Nagy Gáspár, megnyugodtam. Mert így, mi hárman... ez már többet jelent! - Balassi Bálinthoz formailag is erősen kötődik költészeted, elég, ha verscímeidre gondolok: Ének felajánlásra, Ének a jó halál öröméről, Az anya éneke, Luca-napi lecke-ének - mindmind Balassi énekeire emlékeztet, mert az ő költészetében a vers és az ének még együtt volt. Ez is Balassi-szerelem? - Az is... másrészt viszont... egyházi ének is! Idézek például abból, amit Danténál a pokolban szavalnak az ördögök, ez pedig egy középkori himnusz: a Dies irae... „jönnek a pokol zászlai”, de én átváltoztatom az idézetet, és nem a pokol, hanem „Vexilla regis pro Deunt Eterni” - az örökkévalóság zászlai jönnek. Ennek megvan a maga egyházi dallama. Nagyon sokat kaptam az iskolámtól, pedig bevallom, sokszor untam ott ülni a padban. De megismertem ezeket a dolgokat. A Stabat Maternek, az eredeti gregoriánnak oly gyönyörű a dallama! A zene is megihletett, és dallamra is írtam verseket. 75