Kortárs, 2001. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 4. szám

114 KORTÁRSALGÓ Ennek alapján teljesen bizonyosnak tekinthe­tő, hogy Petőfi járt Kisfaludy Sándornál Sümegen, és létrejött „a magyar irodalom rendi és népi kor­szakának oly jelképes találkozása”. Remélem, hogy ezen felderített bizonyítékkal sikerül a mesélő kedvű Darnay Kálmán hitelessé­gét némelyest erősíteni, és megnyugtató adalé­kul szolgálni Petőfi élete egy részletének megis­meréséhez. Darnay László Krónikás ének 2000-bő­l „ISZONYÚ DOLGOK MOSTAN TÖRTÉNŰLNEK" I. A dolog úgy kezdődött, hogy felbosszantott az ÉS egyik írása. Reflektáltam rá, de reflexióm a fő­­szerkesztő ígérete ellenére sem jelent meg. Pedig nem akármit cáfoltam. A szerző (Karsai László) az Ők és mi- Holocaust Magyarországon című „könyvismertetésében” ilyesmiket ír: „A Horthy­­apologéták másik kedvelt mítosza a Baky-féle állítólagos csendőrpuccs. Eszerint, amikor Baky László belügyi államtitkár megtudta, hogy Hor­thy leállította a deportálásokat, zászlószentelés ürügyén Budapestre hozta a csendőröket, azért, hogy megdöntse Horthy uralmát, a hatalmat Szálasinak adja át, és deportálja a budapesti zsi­dókat is. Horthy viszont - imigyen szól a legenda - keményen sarkára állt, és parancsára a hős Koszo­rús ezredes vitéz esztergomi páncélosaival fölvo­nult, megvédte a budapesti zsidókat, és meghiú­sította a csendőrpuccsot is.” Eddig tulajdonkép­pen csak a tényeket írja le, s csupán a gúnyos hangnem árulkodik a szerző véleményéről. Aztán így folytatja: „Ha ez igaz, akkor Horthy az egyet­len kelet-európai államfő, aki saját hadseregével védte meg a zsidókat. Kis ország vagyunk, égető szükségünk van minden történelmi hősre, még akkor is, ha nem is olyan nagy hősök, még akkor is, ha semmit sem csináltak. [...] Horthy maga sem gondolta komolyan, hogy Baky ellene puccsot készített volna elő, hiszen még hetekig meghagyta posztján Szálasi esküdt ellenségét. Marad Koszorús ezredes, amint páncélosai élén fölvonul Budapesten, majd tovadübörög a legen­dák mezejére.” Elbukván a sajtószabadság mezején (marad­tak ott aknák szép számmal), egy darabig nyalo­gattam a sebeimet, de valami újabb lökést adott igazságkutató elszántságomnak. Ennek lett gyü­mölcse a Magyar Szemle 2000. évi 5-6. számá­ban megjelent tanulmányom (Legenda vagy tény?), melyben kimutatom, hogy 1994 előtt (vagy­is az Antall-kormány idején) azt írta Karsai László (és Molnár J Edit) Az Endre-Baky-Jaross-per című könyvének 210. jegyzetében, hogy „...július 7-én 3000 csendőr volt Budapesten. Horthy ekkor dön­tő lépésre szánta el magát, felrendelte az eszter­gomi páncélos hadosztályt Budapestre, és július 8-án [helyesen: 6-án és 7-én­­ T. B.] eltávolítot­ták a fővárosból a csendőröket.” Négy évvel ké­sőbb viszont (az MSZP-SZDSZ-kormány idején) már gúnyolódik Horthy döntésén, a páncélosokat pedig vezetőjükkel együtt „a legendák mezejére” száműzi. Ez még nem nagy ügy, hiszen gyakori, hogy egyes szerzők mást és mást írnak a különbe­

Next