Kortárs, 2001. január-június (45. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám
114 KORTÁRSALGÓ Ennek alapján teljesen bizonyosnak tekinthető, hogy Petőfi járt Kisfaludy Sándornál Sümegen, és létrejött „a magyar irodalom rendi és népi korszakának oly jelképes találkozása”. Remélem, hogy ezen felderített bizonyítékkal sikerül a mesélő kedvű Darnay Kálmán hitelességét némelyest erősíteni, és megnyugtató adalékul szolgálni Petőfi élete egy részletének megismeréséhez. Darnay László Krónikás ének 2000-ből „ISZONYÚ DOLGOK MOSTAN TÖRTÉNŰLNEK" I. A dolog úgy kezdődött, hogy felbosszantott az ÉS egyik írása. Reflektáltam rá, de reflexióm a főszerkesztő ígérete ellenére sem jelent meg. Pedig nem akármit cáfoltam. A szerző (Karsai László) az Ők és mi- Holocaust Magyarországon című „könyvismertetésében” ilyesmiket ír: „A Horthyapologéták másik kedvelt mítosza a Baky-féle állítólagos csendőrpuccs. Eszerint, amikor Baky László belügyi államtitkár megtudta, hogy Horthy leállította a deportálásokat, zászlószentelés ürügyén Budapestre hozta a csendőröket, azért, hogy megdöntse Horthy uralmát, a hatalmat Szálasinak adja át, és deportálja a budapesti zsidókat is. Horthy viszont - imigyen szól a legenda - keményen sarkára állt, és parancsára a hős Koszorús ezredes vitéz esztergomi páncélosaival fölvonult, megvédte a budapesti zsidókat, és meghiúsította a csendőrpuccsot is.” Eddig tulajdonképpen csak a tényeket írja le, s csupán a gúnyos hangnem árulkodik a szerző véleményéről. Aztán így folytatja: „Ha ez igaz, akkor Horthy az egyetlen kelet-európai államfő, aki saját hadseregével védte meg a zsidókat. Kis ország vagyunk, égető szükségünk van minden történelmi hősre, még akkor is, ha nem is olyan nagy hősök, még akkor is, ha semmit sem csináltak. [...] Horthy maga sem gondolta komolyan, hogy Baky ellene puccsot készített volna elő, hiszen még hetekig meghagyta posztján Szálasi esküdt ellenségét. Marad Koszorús ezredes, amint páncélosai élén fölvonul Budapesten, majd tovadübörög a legendák mezejére.” Elbukván a sajtószabadság mezején (maradtak ott aknák szép számmal), egy darabig nyalogattam a sebeimet, de valami újabb lökést adott igazságkutató elszántságomnak. Ennek lett gyümölcse a Magyar Szemle 2000. évi 5-6. számában megjelent tanulmányom (Legenda vagy tény?), melyben kimutatom, hogy 1994 előtt (vagyis az Antall-kormány idején) azt írta Karsai László (és Molnár J Edit) Az Endre-Baky-Jaross-per című könyvének 210. jegyzetében, hogy „...július 7-én 3000 csendőr volt Budapesten. Horthy ekkor döntő lépésre szánta el magát, felrendelte az esztergomi páncélos hadosztályt Budapestre, és július 8-án [helyesen: 6-án és 7-én T. B.] eltávolították a fővárosból a csendőröket.” Négy évvel később viszont (az MSZP-SZDSZ-kormány idején) már gúnyolódik Horthy döntésén, a páncélosokat pedig vezetőjükkel együtt „a legendák mezejére” száműzi. Ez még nem nagy ügy, hiszen gyakori, hogy egyes szerzők mást és mást írnak a különbe