Kortárs, 2005. január-június (49. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám
125 Klinker szemében Orosz Éva kötetei egyenlők a nullával. Az ő „könyvei” nevesebb kiadóknál jelentek meg, csupa jó helyen megjelent verset tartalmaznak. Orosz Évának semmilyen említhető publikációja nincsen. Klinker a saját „könyveit” is nullának tekinti — a ’90-es években nagyunkat ilyen nulla könyv jelent meg. Amikor Klinker számára még újság volt ez a nullaság, rrva panaszolta föl egy tényfeltáró káefté ügyvezető igazgatójának, neves szellemiségnek és véleményformálónak, de az nevetve csapta hátba, rá se rántson az ilyesmire Klinker, háiszen neki is, a főtényföltáró fenenagynak is van ilyen könyve, meg még más neves véleményformálóknak, még be is mutatják ezeket a könyveket, sőt van, hogy írnak is róluk - ami aztán már egy könyv tényletbeniségének a végső bizonyítéka. Orosz Éva, mint jelentős költőnő, akinek három „kötete” van már, helyet kapott Klinker faluja szellemének panteonjában. Ez egy olyan panteon, amiben élők is helyet kapnak, a falu elszármazottjainak nevesebbjei, a jelentős kórista, egyetemi tanárok, tudósok. Egy csaj, aki most minisztériumi tanácsos. A faluban élő nevesebbek is helyet kaptak a panteonban, például a nyugalmazott ÁFÉSZ- elnök, akinek ideje alatt két ABC is épült a faluban - egy külön erre a célra indított országos hitelprogram keretében. A volt tanácselnök is perszehogy a panteon jelesei között szerénykedik, hiszen a faluban az ő ideje alatt harmincöt kilométer járda létesült. Klinker kéjes élvezettel élte ki sértődöttségét amiatt, hogy a falujában egy „amatőr költőnőt” tekintenek igazi költőnek, s őt mellőzik. Pedig ez a mellőzöttség csupán idegbeteg képzelődés, egyáltalán nem igaz, mert már három alkalommal hivatalosan is költőnek nevezték, három könyvheti rendezvényen. Klinker határozottan megtagadta, hogy beszédet mondjon Orosz Éva temetésén. Elriasztásul rögtönzött egy temetési beszédet a közművelődési főelőadónak. A faluban legalább negyven halottnéző asszony is van, a helység közvéleményének formálói, akik szigorúan, elfogulatlanul ítélnek élők és holtak fölött, mindent tudnak a falubeliekről, rangot, tekintélyt, származást nem vesznek figyelembe, csakis a tényeket. Ténynek azt nevezik, amit ők tudnak. Márpedig nincsenek az életnek olyan dolgai, amit ők ne tudnának. Főleg a deáknék vásznaival vannak elfoglalva, holott áztatni, törni, ványolni, fésülni, fonni, szőni tehát ők sem tudnak már, a legszebbeket ki sem veszik a tisztaszoba szekrénysorából - viszont a kerífe[értelmiségi]-nők vásznaira mindenféle izgalmas foltokat képzelnek el. Klinker még azt is tudja, hogy igazságtalan is Orosz Évával. Hivatalosan amatőr költőnő, de írt legalább egy füzetre való igazi verset is. A ’80-as évek elején járt Orosz Éva lakásán. A jelentős véleményformáló személyiségek közül többen is látták Orosz Éva háza előtt Klinker Simsonját. A véleményformálók szerint a ’70-es, ’80-as években az nem Bta meg Orosz Évát, aki nem akarta. Göblyös Mari néni szerint, akinek Kusztics nevű férjét csak