Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

5 parton fekvő Tiszaújlakhoz csatoltak. A megszállók ezzel az akcióval az Ukrajna által bekebelezett Kárpátalja területét kívánták növelni. Tiszaháti értesüléseiről Kecskési főhadnagy - visszatérve Budapestre - azonnal jelentést tett a Honvé­delmi Minisztériumban. A honvédelmi minisztertől és Nagy Ferenc miniszterel­nöktől azt a titkos megbízatást kapta, hogy élelmiszer-beszerző tisztként motor­­kerékpáron járja be a vidéket, és gyűjtsön bizonyítékokat a terület szovjet okku­­pációjáról. 1945 karácsonyán a Honvédelmi Minisztérium segélyszállítmányait kísérte le a tiszaháti falvakba, ahol - minthogy a munkaképes felnőtt férfi lakos­ságot a szovjet hadsereg elhurcolta - nagy volt a szegénység. Időközben jelentéseit a minisztériumból továbbították Nagy Ferenc miniszter­­elnöknek, aki az ügyről tájékoztatta a négyhatalmi Ellenőrző Bizottság amerikai tagjait, így sikerült megálljt parancsolni az okkupációnak és visszavonulásra kényszeríteni az ukrán közigazgatást. Ez a futárszolgálat olyan tevékenység volt, amit - bármennyire sértette is az MKP illetékeseinek érdekeit - nem lehetett nyil­vánosságra hozni. Kénytelenek voltak később és másképp leszámolni az általuk szabotázsnak minősített akció főszereplőjével. Hamarosan el is távolították a honvédség kötelékéből (1946. szeptember 17.), a leszámolással azonban még vártak egy kedvező alkalomra. Huszonegy évvel később, 1967. február 4-én, Röder Jenő nyugalmazott altábornagy, budapesti lakos a következő nyilatkozatot tette ebben az ügyben: ... igazolom, hogy Kecskési Tibor volt soproni reáliskolai növendékemet mint főhadnagyot 1945-től 1946 nyaráig a Honvédelmi Miniszté­riumba magamhoz vettem beosztásba. Én őt emberi szempontból mindig a leg­megbízhatóbbnak ismertem... 1945 tavaszán Szatmár és Bereg megye 23 köz­ségét orosz közigazgatás alá helyezték, ahonnan a férfi lakosságot elhurcolták. E községek a trianoni Magyarországhoz tartoztak, s az önkényes elcsatolás körül­ményeit Kecskési Tibor derítette fel. E közvetlen jelentésekkel hozzájárult, hogy az akkori amerikai, angol és francia katonai ellenőrző bizottságok közbelépésére a Szovjetunió a 23 községet visszaadta Magyarországnak, s az onnan elhurcolt magyarok egy részét is hazaengedte. Tudomásom van arról is, hogy 1946 tava­szától Kecskési Tibort emiatt a Katonapolitikai Osztály, majd az ÁVO állandóan figyelte. Parancsot kaptam azonnali visszahívására. Miután azonban fentieket nem tudták rábizonyítani, háborús bűntettel vádolva letartóztatták...6 Röder al­tábornagy fenti állításait Nagy Ferenc miniszterelnök is megerősítette 1966. február 25-i washingtoni nyilatkozatában. Kecskési főhadnagy, miután 1946. szeptember 17-én elbocsátották a honvéd­ség kötelékéből, két és fél hónapig szülőfalujában, Nagybarcán élt. Innen ren­delték be december elején a Belügyminisztériumba. Rosszat sejtve utazott fel Budapestre, a minisztériumban azonban két egykori csendőrtiszt bajtársa fogad­ta, akiket Rajk László belügyminiszter a rendőriskola szervezésével bízott meg. Mindketten arra kérték, hogy katonai rangjának megtartásával vállaljon oktatói állást az akkor alakult intézményben. Kecskési Tibor az ajánlatot elfogadta, és egy évig, 1947. december 2-án bekövetkezett letartóztatásáig oktatótiszt volt a rendőriskolán.

Next