Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

17 kijuttatása közös érdeke volt a kommunista hatalomnak és a Tollas Tibor ellen áskálódó emigráns magyaroknak. Aknamunka a Szabadságharcos Világszövetségben A Nemzetőr főszerkesztője elleni akciókban fontos szerep jutott Mikófalvy Lajos­nak, aki a lap kiadóhivatalát vezette, és ugyanakkor a Szabadságharcos Szövetség titkára volt. Tollas Tibor a Fekete füzet előzményeit összefoglaló írásában (1967. január 8.) a Benkő Zoltán és Mikófalvy által szervezett palotaforradalomról közöl részleteket. Az 1963-ban megtartott washingtoni Szabadságharcos Világkong­resszus leplezte le a Mikófalvy-Benkő csoportot, akik olyan személyeket gyűjtöttek össze a washingtoni kongresszusra, kik képesek ott személyemet és a Nemzetőr te­kintélyét tönkretenni. Előtte titokban egy müncheni nyomdában Szabadsághar­cos cím alatt egy kis lapot adtak ki, melyet közösen Mikófalvy és Benkő szerkesz­tett. .. Egy egész éjszakán folyt a vezetői megbeszélés, ahol Mikófalvy és társai... a Nemzetőrt szélsőségesnek bélyegezték, mert nem ismeri el a magyarországi enyhí­téseket és nem hajlandó a „flexibilitás” útjára térni. A megbontási kísérlet csúfos kudarcot vallott. Mikófalvy megbukott, s a politikai fogoly társelnökségre általa javasolt Benkő Zoltán helyett a döntő többség engem választott. A Nemzetőrnek teljes bizalmat szavaztak, s megértőleg vették tudomásul, hogy Mikófalvyval töb­bé nem dolgozhatom együtt, s ezért neki ott, azonnali hatállyal f­elmondtam.31 A bomlasztási törekvések ezzel nem értek véget, két évvel később újabb kí­sérlet történt a társelnök lejáratására, immár nem a világszövetség, hanem a né­metországi szövetség keretén belül. Erről Tollas Tibor így ír a Fekete füzet előz­ményeiről készített feljegyzésében (1967. január 8.): 1965 decemberében Légrády László Mikófalvyt bízta meg a Németországi Szabadságharcos Szövetség közgyű­lésének összehívásával. Itt Mikófalvy, Benkővel összejátszva, a Légrádyval leellen­őrzött neveken kívül tömegesen olyanokat fogadott el szavazásra, akik sohasem voltak a szövetség tagjai. A közgyűlésen sikerült Dálnoky Veress Lajos tekintélyével a csalások egy részét felfedni és elutasítani, de a másik részét nem, így vette kéz­be Benkő a németországi szövetséget, Mikófalvy segítségével, amelyről 1966 janu­ári számunkban részletesen megemlékeztünk. E közgyűlésen már meghirdette Mikófalvy a „politikai flexibilitást”, amit a jelenlevők - a Benkő csoportján kívül - elvetettek. 1966 augusztusára már megérett a helyzet, hogy radikálisan véget vessünk a Szövetségen belüli aknamunkának. Ezért a Benkőék által javasolt helyen és idő­ben, Dálnoki Veress Lajos vezetésével, Európai Intézőbizottsági ülést hívtunk össze, amelyen Benkőék nem jelentek meg. Mikófalvy előre lemondott, így nem lett szükség a kizárására... Benkő Zoltán ellen azonban olyan súlyos erkölcsi és po­litikai okok kerültek nyilvánosságra, amelyek arra kényszerítették a Bizottságot, hogy azonnali hatállyal kizárja a Szövetségből. Benkőék ekkor kapcsolatba lép­tek az Egyesült Államokban működő Hóka-Pongrátz-csoporttal. Erről a követke­zőket olvassuk Tollas Tibor feljegyzésében: Az a visszás helyzet állt elő, hogy

Next