Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

21 jótermékek közül egyedül az Irodalmi Újság képviselt a Nemzetőrnél magasabb színvonalat, hatékonyságban azonban a párizsi lap is elmaradt a szabadsághar­cos írók által alapított, a nyugati magyarság soraiban széles körű támogatottságot élvező és nagyszámú előfizetőre támaszkodó Nemzetőr mögött. Tollas Tibor éle­tének - a hontalanság éveiben - a Nemzetőr volt a sarkköve. Kizárólag az ő szer­vezőképességének és népszerűségének volt köszönhető, hogy a lap - eredeti szellemében - a Kádár-rendszer bukásáig fenn tudott maradni. Az újság előállí­tási költségeinek legfeljebb a fele folyt be előfizetési díjakból és szubvenciókból, a másik felét a főszerkesztő teremtette elő, évről évre megismételt amerikai kör­útjain. A Nemzetőr nem ismert megalkuvást a szabadságharcot eltipró rendszer­rel szemben, és akkor sem engedett ’56-ból, amikor a hidegháborút a békés egy­más mellett élés korszaka váltotta fel. Amíg a Nemzetőr a magyarság körében ápolta a forradalom szellemét, addig a lap német, angol és francia nyelvű kiad­ványai idegenek között népszerűsítették a magyar ügyet. A hazai kommunista rendszer Tollas Tibort nemcsak mint lapszerkesztőt, de mint népszerű szónokot is veszélyesnek tartotta, hiszen a forradalom évforduló­in - nagy közönség előtt megtartott ünnepi beszédeivel, irodalmi estjeivel - ez­rek és ezrek hitét erősítette évről évre. 1956 és 1990 között a magyar nemzet utazó nagykövete, a forradalom világjáró misszionáriusa volt, az a bolygó ma­gyar, akinek a sors az örök vándorlást adta osztályrészül a száműzetésben. Külö­nösen nagy jelentősége volt Tollas Tibor világjárásának a tízmillió aláírást gyűjtő akció idején, amikor az elnémított tízmillió hazai magyar helyett tízmillió külföl­di követelte, hogy a magyar ügyet tartsák továbbra is az ENSZ napirendjén. Az ő szervezőkészségének és karizmatikus egyéniségének köszönhető, hogy ez a fél világra kiterjedő akció sikerrel zárult. Tollas Tibornak a tízmillió aláírás összegyűjtéséért folytatott küzdelmét termé­szetesen a hazai belügyi szervek is figyelemmel kísérték. A BM II/3­ osztálya 1961. szeptember 26-án erről Provokációs előkészületek az emigrációban az el­lenforradalom 5. évfordulójára cím alatt az alábbi titkos jelentésben tájékoztatta a tárca miniszterhelyettesét: A legnagyobb arányú próbálkozásnak az amerikai „szabadságharcos” szervezetek kezdeményezése látszik, akik az ellenforradalom 5. évfordulójára 10 millió aláírást szeretnének gyűjteni a nyugati közéleti szemé­lyek és a lakosság körében az „elnyomatás” alatt élő és a tiltakozó akcióban aka­dályozott magyarok helyett. A tiltakozást Munron keresztül az ENSZ 16. közgyű­lése elé akarják terjeszteni. Ennek az akciónak sikerét lett volna hivatva biztosí­tani Tollas Tibor észak- és dél-amerikai propaganda előadó-körútja. Az akciót az emigráns magyar lapok széles körben folyamatosan propagálják, de- saját beval­lásuk szerint - kevés eredménnyel és a kitűzött célt előreláthatólag október 3-ig nem sikerül elérniük.38 A jelentéstevő reményei alaptalannak bizonyultak, mert a tízmillió aláírás valóban összegyűlt, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa továbbra is napirenden tartotta a magyar ügyet. Tollas Tibor indította el 1961-ben a szabadságharcos magyar fiatalok kivégzé­se elleni nemzetközi tiltakozást is. Egy Bécsben járt hazai jogtudóstól szerzett tudomást arról, hogy a kádári igazságszolgáltatás számos szabadságharcos fiatalt

Next