Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)

2006 / 4. szám

11 Márta, Stark Ervin, Mándl Sándor) bizonyítékait. Az ítélet ellen mind a nép­ügyész, mind a védő semmisségi panaszt jelentett be.21 A másodfokú ítéletre, amely nyolcról tízévi fegyházra emelte Kecskési Tibor büntetését, másfél évet kellett várni. A Népbíróságok Országos Tanácsa dr. Pálo­si Béla tanácselnök vezetésével azzal indokolta 1949- december 8-i ítéletét, hogy a vádlott parancsnoksága alatt álló csendőrlegénység az ő jelenlétében végezte el az üldözöttek bevagonírozását, így látnia kellett azokat az atrocitásokat, ame­lyeket csendőrei az üldözöttekkel szemben elkövettek, anélkül, hogy ő azoknak a megakadályozására törekedett volna.22 Máig is megválaszolatlan kérdés, hogy az illetékesek miért nem adtak ki körö­zést, és miért nem emeltek vádat a történtekért felelős személyek, a gettót őrző nagyváradi csendőriskola századparancsnoka, Fery Pál főhadnagy, a beregszászi csendőr osztály parancsnoka, Borgói János őrnagy, Nagy II. István alezredes, il­letve a több tanú által gettóparancsnokként említett Kamarás ellen. Feltehetőleg a kommunista hatóságok számára az igazság kiderítésénél fontosabb volt annak a nemzetéhez hű csendőrtisztnek a bebörtönzése, aki 1944-ben ugyanúgy fellé­pett a német megszállás, mint két évvel később a tiszaháti magyar falvak szovjet okkupációja ellen. Kecskési Tibor, aki a váci fegyház falai között érett költővé (és vette fel a Tol­las Tibor írói nevet), másfél évvel büntetésének letöltése előtt, 1956. július 24-én szabadult, miután az édesanyja által benyújtott kegyelmi kérvényt elbíráló bizott­ság feltételesen szabadlábra helyezte. A bírósági anyagot 1956. augusztus 21-én küldte át („visszavárólag”) Lőke Gyula államvédelmi alezredes a Belügyminiszté­riumból a Budapesti Fővárosi Bíróságnak, ahonnan szeptember 26-án került a kegyelmi kérvény további elintézésre az Igazságügyi Minisztériumba („Nádas elvtárs részére”).23 Miután a forradalom vihara az egykori elítéltet Nyugatra sodorta, a kegyelmi kérvény bizonyára a minisztérium papírkosarába került. A vád utóélete A Budapesti Főkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya már 1959 elején meg­kezdte az adatgyűjtést Kecskési Tibor ellen. Egy Rózsa László fedőnevű ügynök, aki SS-tiszti múltja miatt került a váci fegyházba, 1959­ február 3-i jelentésében azt állítja, hogy a börtönben készült Füveskert-antológia szerkesztésében Kecs­kési Tibor mellett ő is részt vett. Érdemes idézni Rózsa ügynök jelentéséből: .. .Márkus Lászlótól tudom, hogy a könyvek kikerültek Nyugatra, s ott Kecskési Ti­bor kiadta azokat. Javasolta, hogy hivatkozva súlyos anyagi helyzetemre, kérjem Kecskésit, hogy az 1957. évi Füveskertben megjelent két versemért (Jubileum, Téli esték) kérjek valamiféle honoráriumot. [Egyik vers sem szerepel a Nyugaton ki­adott Füveskert-antológiában [ J. L.] Márkus közölte velem, hogy neki van egy is­merőse, akinek közvetlen kapcsolata van Kecskésivel... Demény Pál, aki magát kommunista írónak vallja, azt javasolta, hogy Kecskési lejáratása érdekében a baloldalibb tárgyú verseit adjam le a Népszabadsághoz... Demény Pál közölte velem, hogy Kecskési kint Tollas álnéven ír. Kecskési 1945 előtt csendőr főhad­

Next