Kortárs, 2006. január-június (50. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 4. szám
26 Az igazság védelmében különböző sorsú, származású, neveltetésű és világnézetű emberek másképp látják az igazságot. Nyilvánvaló, hogy a haláltáborból hazatért Bereginé Stern Jolán és a vád többi tanúja másként ítél, mint az, aki a vádlottak padján ült. Az üldözöttek többsége szerint bármilyen jelentéktelen statisztaszerepe volt is valakinek a tragédiában, rászolgált arra, hogy bebörtönözzék. Mivel azonban egy emberségét a drámai helyzetben is megőrző csendőrtisztet nem ítélhetett el a bíróság, ezért tetézték az igazságot hamis vádakkal. Az alaptalanul megvádolt Kecskési főhadnagy pedig, hiába volt tisztában saját ártatlanságával, látva a szemben álló fél elfogultságát, maga is rákényszerült arra, hogy olyan igazolásokat nyújtson be, amik eltúlozták németellenes fellépését a háború végén. A muraszombati szolgálatáról kiállított hivatalos jugoszláv igazolásokba feltehetőleg ezért kerültek be - a vele együtt érző helyi szlovén és magyar lakosok vallomása alapján - olyan valótlan állítások, mint hogy együttműködött a partizánokkal, vagy hogy egységével átállt az oroszokhoz. Ugyanilyen kényszerhelyzetben vallotta azt az emigrációban Tollas Tibor, hogy a tiszai záróvonal biztosításán kívül más feladata nem volt Kárpátalján. Őszintesége esetén ugyanis - a szigorú washingtoni előírások miatt - nem tehette volna be a lábát az Egyesült Államokba, és le kellett volna mondania amerikai előadó körútjairól. Ma már senkinek sem érdeke, hogy megszépítse vagy eltorzítsa a beregszászi valóságot, hiszen sem a valódi bűnös (Fery Pál főhadnagy), sem az ártatlanul elítélt Kecskési Tibor nem él, ahogy a Nemzetőr főszerkesztője elleni akciókat irányító három emigráns: Kannás Alajos, Mikófalvy Lajos, valamint Benkő Zoltán földi pályája is véget ért, és emberi számítás szerint a vád egykori tanúi sincsenek már az élők sorában. Szép lenne, ha a jövőben Tollas Tibor emléke körül a kígyósziszegést elnyomná a tücsökzene, amelynek hallgatására oly szívhez szólóan biztatott a költő egyik versében. Lehet, hogy már ezzel az írással is fölöslegesen bizonyítottam barátom igazságát, hiszen az igazak úgyis tudják a fehérről, hogy fehér, és a feketéről, hogy fekete, a hamisak pedig úgysem hiszik el. Csakhogy ha elrabolják tőlünk a fényt, senki sem tudja többé, mi is a fehér. Erre figyelmeztet a költő ötven évvel ezelőtt, a váci börtönben megfogalmazott üzenete: Ha nem vigyáztok, az egész világon bebádogoznak minden ablakot! JEGYZETEK 1.. .egész itt tartózkodása idején a Hitközségnek segítségére volt, és Hitközségünk egyetlen tagjával sem követett el legcsekélyebb jogtalanságot sem. Tudomásunk van arról, hogy fasisztaellenes gondolkodása és magatartása miatt a frontra küldték. Szivárvány, 1948. június 26. 3 A század három csendőrének egybehangzó nyilatkozata arról, hogy Kecskési Tibor mint a 117. tábori őrzászlóalj 7. századának parancsnoka 1945- március 28-án kitelepítési, majd támadási pa-